Átfogó koncepció készült annak érdekében, hogy újraszabályozzák Magyarországon az úgynevezett agrárintegrációs szerveződéseket. Az integráció - mezőgazdasági termelésszervezés - lényege, hogy tőkeerős vállalkozások szolgáltatásokat nyújtanak a termelőknek, akik ezekért a szolgáltatásokért fizetnek. Így kölcsönös előnyökön alapuló üzlet jöhet létre, mivel a gazdálkodók olyan szolgáltatásokhoz juthatnak, amelyeket önmagukban nem tudnának megteremteni, miközben az integrátorok számára stabil piac nyílhat szolgáltatásaik - termékeik - elhelyezésére.

A gondot ma alapvetően az okozza, hogy - elsősorban a szántóföldi növénytermelésben - jól működő integrációs formák nem alakultak ki. Egyrészt a termelők sem tömörültek nagyobb szervezeti egységekbe, másrészt sok esetben az integrátorokkal-felvásárlókkal sem épültek ki hosszútávra szóló, megalapozott üzleti kapcsolatok. Mindez termelői szempontból a kiszolgáltatottság növekedéséhez vezetett, és elsősorban ez az oka annak, hogy most az agrárintegráció újraszabályozása napirendre került.

MTI-fotó: Oláh Tibor

Az integrációs együttműködések új lehetőségeiről a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál (NAK) született részletes tanulmány, de a napokban a Földművelésügyi Minisztérium is bejelentette, hogy a termelői szerződéses rendszer átalakításán dolgozik. A NAK elképzeléseinek lényege, hogy a mezőgazdasági integrációs szerződésekre speciális szabályokat kellene életbe léptetni. Azt egyelőre nem tudni, hogy az agrártárca hasonló jellegű, vagy más típusú koncepcióval áll majd elő.

A NAK a speciális szabályozás részeként alapvetően azt határozná meg, milyen sajátos előírások vonatkozzanak az integrációs szerződésekre. Így többek között a megállapodásokban rögzítenék az integrációs szolgáltatások körét, a megállapodások kötelező tartalmi elemeit, a szerződések minimális időtartamát, a szolgáltatások elszámolását és a sajátos eljárási szabályokat is.

Egy új szabályozással az integrátorszervezetek kiszámíthatóbb jogi környezetben szolgáltathatnának, miközben az integrált termelők alkupozíciói javulnának. Szakértők főképp ez utóbbi miatt számítanak arra, hogy az ügyben szakmai-politikai konszenzus alakulhat ki. Folyamatosan téma ugyanis az agrárszektorban, hogy javítani kell a gazdálkodók jövedelemviszonyait, erre pedig egy konszenzusos szabályozás garanciákat nyújthatna.

MTI-fotó: Ujvári Sándor

Parlamenti támogatásra szüksége is lehet a kormánynak, mert az alaptörvény szerint a mezőgazdasági termelésszervezésre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvénynek kell meghatároznia. Ez pedig azt jelentené, hogy új agrárintegrációs törvényt kétharmados többséggel fogadhatna el a parlament, amelyhez jelenleg nincs elegendő kormánypárti mandátum. A tervek szerint egyébként a szabályozás az ősszel kerülne az Országgyűlés elé, ha az elképzelésekre addig a kormány is rábólintana.

Egyes jogi vélemények ugyanakkor nem zárják ki azt sem, hogy az integrációs szabályozást egyszerű többséget igénylő ("feles") szavazással is elfogadhatja a parlament, amelyhez már meglenne a kormánypárti többség. E szempontból a fő kérdés az, hogyan kell értelmezni az alaptörvény szintjén a mezőgazdasági termelésszervezésre vonatkozó szabályozást. Amennyiben ugyanis az alaptörvény a generális, átfogó integrációs kérdéseket utalná a kétharmados kategóriába, a mögöttes gyakorlati feltételrendszer - mint amilyen a konkrét szerződéses szabályozás - kialakítását egyes vélemények szerint "feles" jogszabállyal is meg lehetne oldani. Ezt az álláspontot erősítheti a Polgári Törvénykönyv is, amely szintén tartalmaz előírásokat az integrációs szerződésekre, miközben elfogadásához/módosításához egyszerű parlamenti többségre van csak szükség.