agrarszektor.hu • 2021. július 11. 13:30
A területalapon nyújtott támogatások alapfeltétele a minimumkövetelmények betartása, melyet a 10/2015 (III.13.) FM rendelet szabályoz. E szerint az a terület, amelyen mezőgazdasági termelés folyik, de nagymértékű, súlyos lágyszárú vagy fás szárú vagy nagymértékű, súlyos és maradandó fás szárú gyomosodás észlelhető, a vizsgált támogatási évben nem támogatható. Mindezek közül, ha a területen nagymértékű, súlyos és maradandó fás szárú gyomosodás tapasztalható azt a MEPAR-ban nem támogatható területté kell átsorolni.
A nagymértékű, súlyos, lágyszárú gyomosodás abban az esetben állapítja meg az ellenőr, amikor a lágyszárú gyomnövény bármely szomszédos földterületre átterjed, vagy a területen virágzó veszélyes gyom található, vagy a földterület 50%-át meghaladó mértékű lágyszárú gyomnövény található - írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). De melyek is ezek a veszélyes gyomnövények, melyek a tarlókon, a táblaszéleken virágba borulva a támogatás elvesztését eredményezhetik adott év vonatkozásában?
Aranka fajok a szulákfélék családjába tartozik. Élősködő növény népies nevei: fonalfűnyűg, görényfű, herefen, herefojtó, köszvényfű, lucernakosz - hogy csak a legfontosabbakat említsük. A filigrán növény magja a talajban csírázik, majd szára a fény felé törve addig tekeredik-csavarodik, mígnem megtalálja megfelelő támaszát. Az aranka különbözik a gyomnövényektől, mert a gazdanövény által már felvett és feldolgozott tápanyagból él, vagyis teljesen élősködő. Szépen rácsavarodik és kiszívja belőle a táplálékot. Ezt az adott növény aztán vagy túléli, vagy nem. Virágzási ideje júniustól szeptemberig tart. A szakirodalom szerint a gyakori visszavágást nem szereti, így a haszonnövények rendszeres kaszálásával kipusztítható. a levágott, arankával betekert növényeket ajánlatos megsemmisíteni, mert a kapával szétvágott arankahajtások ismét fejlődésnek indulnak. A talajban a magok akár 10-12 évig is megőrzik a csíraképességüket.
Selyemkóró, vagy vaddohány. A méhészek kedvelik annak ellenére, hogy a veszélyes gyomnövények közé sorolt mezőgazdasági területen. Eredetileg a textilipar számára hozták az országba - az akáccal csaknem egyidőben. Az 1970-1980-as években még intenzíven termesztették, de mivel a hasznosíthatósága nem vált be, felhagytak a termesztésével és sorsukra hagyták az ültetvényeket. A szakirodalom szerint: "Az eredeti, ültetett állományokból a selyemkóró a magvaival "kiszökött."
- Bolygatott területeken gyorsan megtelepedik és rizómáiból fakadó sűrű hajtásrendszerével /klónok/ uralja a területet. Főként a laza szerkezetű, homokos talajokon fordul elő.
- Gyökereiből más fajok csírázását, növekedését gátló vegyületeket juttat a talajba, és hamarosan kipusztul az őshonos növénytársulás. A homok puszták különösen veszélyeztettek.
- Bonyolult porzórendszerébe beleakad, sokszor le is törik a házi méh lába.
A mechanikai irtás (kitépés, kaszálás, legeltetés, zúzás) → nem hatékony/0-64%-os/. A rizómák (tarackok) újra és újra kihajtanak. Csakis a vegyszeres kezelés hozhat eredményt. Megfelelő védelmet csak a gyökéren keresztül is ható készítmények biztosíthatnak ellene. Nagyon nehéz kiirtani, mivel föld alatt is terjeszkedik, sarjtelepeket hoz létre, így könnyen kihajt, ha a föld felett visszavágjuk. Látjuk e növény megosztja a véleményeket, mert a méhészek s fogyasztók szeretik a selyemfűmézet (vaddohánymézet), ugyanakkor agresszív terjedésével kiszorítja a természetes vagy termesztett növényállományt. Jelenlegi szabályozás szerint a termőföldön veszélyes gyom, mely ellen védekezés kötelező.
S a veszélyes gyomnövények sorába tartozik a mindenki által jól ismert parlagfű is. Allergén hatása miatt közegészségügyi okokból is írtandó növényként tartjuk számon. terjedése igen intenzív, mint ismeretes.