agrarszektor.hu • 2026. november 10. 12:34
Rengeteg még a kérdőjel az új Közös Agrárpolitikát illetően, különösen az európai gazdák számára elérhető források terén.
A 2027 utáni közös agrárpolitika (KAP) és a hosszú távú uniós költségvetés körül továbbra is éles viták zajlanak, mivel az Európai Bizottság korábbi javaslata jelentősen átalakítaná és megkurtítaná az agrárium finanszírozását. Bár az uniós agrárminiszterek idén októberben elfogadtak egy részleges szakpolitikai iránymutatást, a tagállamok közötti ellentétek miatt a végleges pénzügyi keret továbbra is bizonytalan. Mindez komoly aggodalmat váltott ki az európai gazdatársadalomban, amely elfogadhatatlannak tartja, hogy úgy határoznak a jövőbeli szabályokról, hogy a megvalósításukhoz szükséges források mértéke a 2026 végi határidő közeledtével még mindig ismeretlen - tudósított a NAK.
Az Európai Bizottság 2025 nyarán bemutatott javaslata radikálisan leegyszerűsítette az uniós költségvetés szerkezetét. A korábbi hét helyett mindössze négy fejezetet hoztak létre, ami egyben a KAP eddigi önállóságának elvesztését is jelentette. Az agrártámogatások az első, a kohéziós és vidékfejlesztési programokat is magában foglaló fejezetbe kerültek, stratégiai végrehajtásuk pedig ezentúl a nemzeti és regionális partnerségi terveken keresztül történik. Szintén hátrányos a gazdák számára, hogy az új Európai Versenyképességi Alapban az agráriumot egy kalap alá vették az egészségüggyel és a biotechnológiával, elkülönített agrárforrások nélkül. Ez azért okoz problémát, mert a többi ágazat jóval nagyobb rutinnal hívja le az innovációs forrásokat, így a mezőgazdaság könnyen háttérbe szorulhat.
Mivel a megállapodásnak 2026 végéig meg kell születnie ahhoz, hogy az uniós finanszírozás 2028-tól megszakítás nélkül eljusson a kedvezményezettekhez, egyre nagyobb a nyomás a döntéshozókon. Az ír elnökség az eredeti bizottsági büdzsét mintegy 8%-kal csökkentő kompromisszumos javaslattal állt elő, ám ez az idén októberi uniós csúcson zátonyra futott. A "fukar" északi és nyugati tagállamok további több százmilliárd eurós elvonásokat követelnek, míg a Magyarországot is soraiban tudó, tizenhét országot tömörítő "kohézió barátai" csoport a KAP és a regionális fejlesztések védelméhez ragaszkodik. Az Európai Parlament szintén elutasítja a csökkentést, a képviselők ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy az infláció és a korábbi hiteltörlesztések miatt a reálérték-veszteség eléri a 10%-ot, ami a mezőgazdaság alulfinanszírozásához vezet.
A pénzügyi bizonytalanságok ellenére a szakpolitikai tervezés halad előre. A megszokott kétpilléres KAP-struktúra megszűnik, az agrártámogatási és vidékfejlesztési alapokat egyetlen keretbe vonják össze. Bár a tervezet tartalmaz válságkezelési, valamint a vidéki térségek sajátos kihívásaira szánt kiegészítő forrásokat is, ezek egy része nem kizárólag a mezőgazdaságot szolgálja majd, hanem akár általános vidéki infrastruktúra-fejlesztésre is felhasználható lesz.
Október végén a tagállamok agrárminiszterei elfogadtak egy részleges általános megközelítést, amely az intézményközi tárgyalások alapját képezi. Ez a kompromisszum ugyan növeli a tagállami rugalmasságot az "aktív gazda" fogalmának meghatározásában, a területalapú támogatások újraelosztásában és a kockázatkezelésben, de a konkrét finanszírozási kérdéseket nyitva hagyta. A degresszív területalapú támogatások szabályait és a támogatási plafonokat csak később, a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások végén rögzítik.
Az uniós gazdák legnagyobb érdekképviselete, a Copa-Cogeca üdvözölte a szakpolitikai szabályok terén elért technikai előrelépéseket, de élesen bírálta a felemás döntéshozatalt. A szervezet szerint abszurd helyzet, hogy a termelők úgy szembesülnek új elvárásokkal, hogy közben a költségvetési fedezet mértéke tisztázatlan. Az érdekképviselet követeli a KAP közösségi jellegének megőrzését, az elkülönített, inflációkövető költségvetés biztosítását, valamint az adminisztratív terhek csökkentését. Félő ugyanis, hogy a mostani irányvonal a tagállamok többségében 20%-os forráskivonást jelent majd, ami megfelelő garanciák nélkül súlyosan veszélyezteti a gazdálkodók versenyképességét és az élelmiszer-termelés biztonságát.