Banki szemmel is nagyon fontos kérdés, hogy milyen szempontok merülnek fel mezőgazdasági vállalkozások értékelése során és kiindulhatunk-e pusztán számviteli adatokból, egyszerű eredményszorzós megközelítésekből?

A cégértékelésnek igen vaskos szakirodalma van, egy blogbejegyzésnek legfeljebb az lehet a célja, hogy felvillantson néhány egyediséget, eltérést jelentő mezőgazdasági vonatkozást. Véleményünk szerint ezek a kérdések leginkább az alábbi témák köré csoportosíthatóak:

Miből származik az agrárvállalkozások értéke, mit áraznak be valójában a vevők?

A cégértékelési módszerek közös pontja, hogy mindegyik valamilyen módon a vállalkozás által megtermelt pénzáramlások jelenértékét veszik figyelembe. Mezőgazdasági vállalkozások esetében a megtermelt eredménynek vannak olyan összetevői, amelyek bármely piaci szereplő számára elérhetőek: a művelt földekre kapott támogatás, az átlagos agrotechnikai tudás mellett realizálható eredmény, vagy a megvásárolt vállalkozásban lévő gépek által elérhető szolgáltatási díjbevétel. A mezőgazdaságra jellemző egyedi, mérlegen kívüli tétel a termőföld bérleti joga - ez a jog valóban értékkel bír, hiszen jelenleg a bérleti díj átlagosan még a területalapú és a zöldítés támogatás összegét sem éri el. Kiemelt fontosságú része éppen ezért a cégtranzakciós szerződési struktúrának a földhasználati jogok közép-, vagy hosszútávú rendezése, valamint az üzleti tervben legalább 5 évre figyelembe vehető földhaszonbérleti díjak meghatározása.

Fentieken túl vannak olyan egyedi eredmény- és értékmeghatározó tényezők is, amelyeket a vevő adottságai fognak meghatározni. Ilyen lehet például a vevőnél a gépek, vagy a már rendelkezésre álló tárolókapacitás jobb kihasználhatósága, a vevő egyedi szakmai és piaci kapcsolatai, a meglévő művelt földekhez való logisztikai illeszkedés (táblák elhelyezkedése), vagy a vevő értékláncához való illeszkedés (példa: saját takarmánykeverő üzem révén a baromfiágazat takarmányköltségei csökkenthetőek). Ezeket nevezik röviden szinergiahatásnak és ebből következően a vételárat mindig az adott vevő szemszögéből kell meghatározni, nincs univerzálisan érvényes, reálisnak tekinthető vételár.

Fontos, hogy nem elég pusztán a megtermelt eredményt (EBITDA-t) nézni, valójában a tulajdonosok számára realizálható pénzáramlás kell, hogy az értékelés alapját képezze. Nézzük, hogy miután elkészítettük a szinergiákat is figyelembe vevő eredménytervet, milyen tényezőkkel kell még számolnunk:

•  telephelyek, gépek, egyéb tárgyi eszközök állapota, szükséges pótló beruházási igény,
• adósságszolgálat,
• a vállalkozás által tartósan lekötött forgóeszközigény.

Érdemes-e csak a számviteli eredményt alapul venni?

A rövid válasz az, hogy nem: a megalapozott összkép érdekében mezőgazdasági vállalkozások esetében lényeges a családi holding működésének megértése és a csoporttagoknál lecsapódó tényleges eredmény számbavétele. Sok esetben a cégcsoport eredményének jelentős hányada a kapcsolódó egyéni vállalkozásoknál csapódik le, ilyenkor a bevallások részben az adózási szabályok miatt is, nem tükrözik pontosan a ténylegesen elért eredményt. Sok esetben egy csoportszintű, a termelési naturáliák alapján történő megalapozott becslés jobb eredményt ad, mint pusztán a beszámolókban látható eredménysorok konszolidálása. Nem is beszélve arról, hogy a vevő már meglévő működéséhez történő illesztés, a szinergiák számbavétele mindenképpen mély szakértői vizsgálatot igényel.

Szinkronban mozognak-e a földárak és az agrárcégek értéke?

A termőföld háttér az egyik legfontosabb, de nem az egyetlen meghatározója egy szántóföldi növénytermesztés fókuszú agrárvállalkozás értékének. Sok esetben az eladó mégis a művelt földterület mérete alapján állapítja meg az elvárt árszintet, szinte egy földtranzakciót beárazva, holott a földek tulajdonjoga a magánszemélyek tulajdonában marad. Eredményalapon vizsgálva, a földhaszonbérleti díjak a földárakkal alapvetően együtt mozogva, minden évben emelkednek, ugyanakkor az agrárvállalkozások által elért összes eredmény (a Mezőgazdasági Számlarendszer alapján) az elmúlt években lényegében stagnált. Ennek oka, hogy a teljes bruttó jövedelem sem nő számottevően, de ennek a "tortának" részbeni újraelosztása történt meg egyrészt a munkavállalók, másrészt a földtulajdonosok javára. Ebből eredően az agrárcégek értéknövekedése (ha egyáltalán növekszik) valamelyest el kell hogy maradjon a földárak emelkedésétől.

Talán ennyi is elég lehet annak éreztetésére - válaszolva is a címben feltett, leegyszerűsített kérdésre - hogy nem, az agrárvállalkozások értékelésénél pusztán a számviteli eredményből kiinduló leegyszerűsített módszerek önmagában nem alkalmazhatóak. Ennek legfőbb oka abban rejlik, hogy egyrészt a termelési tényezők és a megtermelt eredmény is szinte mindig több gazdasági entitásban - beleértve magánszemélyeket is - jelenik meg, másrészt maga az eredmény is kevéssé transzparens. Emellett kiemelendő, hogy igen jelentős a vevő meglévő tevékenységével összefüggő szinergiahatások szerepe is.

Írta: Fazakas Péter - Takarékbank Agrárcentrum