Szedlák Levente • 2020. február 16. 11:30
Állatmenhellyé alakította a gazdaságát Derek Gow. A skót ökológusról és a Devon megyei Liftonban található birtokáról már korábban is írtak az újságok, ugyanis Derek Gow azon elhivatott emberek közé tartozik, akik meg akarják őrizni az utókornak a sokak által csak "náci szuperteheneknek" tartott Heck-marhákat, így nem átallott 2009-ben 13 ilyen jószágot vásárolni. A sors fintora, hogy Mr. Gow 2015-ben kénytelen volt az állománya felét levágni, mert túl agresszívvá váltak. 2020-ra azonban ismét jobbra fordult Derek Gow és a Heck-marhák sora.
A dán Tauros program sikeréig a Heck-marhák álltak a legközelebb az auroch-hoz, avagy az eurázsiai és észak-afrikai területeken valaha élt, mára viszont kihalt őstulokhoz. Az őstulok mintegy 250 ezer évig élt a földön, már az ősemberek étrendjében is szerepelt és a franciaországi Lascaux-i barlangban is találunk rajzokat róla. Robusztus testalkatú, hosszú szarvú vad állat lehetett, aminek az elejtéséhez bizony kellettek a vadász szertartások. Hosszú évezredekig az őstulok volt a legnagyobb szárazföldi emlős Európában, de az emberi civilizációk elterjedése és a háziasítás végül kipusztította őket. Az utolsó élő példányt a feljegyzések szerint 1627-ben ejtették el Lengyelországban, a jaktorowi erdőben.
Ha a Heck-marhákról beszélünk, sajnos nem hallgathatjuk el, hogy ez a fajta a náciknak köszönheti a létét, írta meg a Metro. A Harmadik Birodalom ugyanis szerette volna minden lehetséges módon megmutatni a világnak az árja felsőbbrendűséget, és meg akarták alkotni a germán mitológia hatalmas, erős, már-már szörnyszerű bikáit. Ehhez pedig az őstulok "újrateremtése" látszott a legkézenfekvőbb útnak. A feladatot Lutz és Heinz Heck kapta, akik mindketten a náci elit tagjai voltak, és a berlini, valamint a müncheni állatkert igazgatói. A testvérpár visszatenyésztéssel, azaz egy kihalt faj genetikai állományának a még élő, közeli rokon fajoknak a megfelelő párosításokkal történő újrateremtésével próbálkozott, ennek eredménye lett a Heck-marha, amely termetre és szarvméretre ugyan elmaradt a néhai őstuloktól, de kellőképpen vad kinézetű és természetű lett. A fajta néhány példányát szabadon engedték Európa ősrengetegében, a Bia³owie¿a-erdőben de az ott bujkáló éhes katonák lelőtték azokat. A fogságban tartott állomány jelentős része Berlin bombázásakor pusztult el, a túlélő példányok azonban a maguk részéről a fennmaradás mellett döntöttek, és jelenleg mintegy kétezren élnek Európa-szerte.
Ahogy a bevezetőben írtuk, Derek Gow 2009-ben 13 Heck-marhát vásárolt, amelyek közül 2015-ben hetet kénytelen volt levágni, mert túlságosan vadak voltak és rátámadtak az emberekre. Ez az incidens azonban nem szegte a skót ökológus kedvét, és mostanra már 17 jószágból áll a csorda. Bár Mr. Gow úgy tartja, az embereknek semmi félnivalójuk a csordától, az esetből tanulva többé inkább nem enged látogatókat arra a mezőre, ahol a marhák tartózkodnak. Derek Gow az elmúlt évet az állatmenhely kialakításával és a gazdaság "visszavadításával" töltötte, ahol a látogatók a Heck-marhákon kívül megismerkedhetnek a vaddisznókkal, az angol és európai vadmacskákkal és a hódokkal. Mr. Gow azt reméli, hogy májusban megnyílhat a menhely, amely a napközbeni látogatókon túl az egykori gazdaság területén felépített kis bungalókban szállóvendégeket is fogadhat majd.