Nagy Z. Róbert • 2025. november 23. 06:04
Az elmúlt évtizedekben sokat változott a társadalomnak az állatokhoz való hozzáállása. Míg korábban természetes volt szinte minden háznál a baromfiudvar és a házi disznóvágás addigra mára, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak állattenyésztéssel, azoknak az állatai már inkább dísz és társállatok. Az élelmezéshez szükséges húsok pedig védőgázos csomagolásban, konyhakészen és hűtve kerülnek az üzletekből a konyhára.
Változik a megítélés
A házinyúl, vagy a többszáz különböző hazánkban is tartott galambfajta korábban mind-mind haszonállatok voltak. Utóbbiak különösen elterjedtnek számítottak, mert a mezőző galambtartás nagy előnye volt nagyanyáink idejében, hogy az állatok takarmányozása is igen gazdaságos volt, hiszen élelmük egy jelentős részét maguknak megszerezték a mezőről, a szántóföldekről, vagy mások baromfiudvarából. Hazánkban az állattartás hagyományosan erős gyökerekkel rendelkezik, de a modern kor kedvencei között egyre több olyan fajjal találkozhatunk, amelyeket a világ más tájain elsősorban gazdasági haszonállatként tartanak számon. Ezek a jószágok, bár itt nálunk gyakran csupán gyönyörködtetésre és társállatként kerülnek a családokhoz, eredeti élőhelyükön vagy a tenyésztés más területein komoly hasznot jelentenek.
Az alpakára sok helyen vállalkozás épül
Az alpaka (Vicugna pacos) az Andok magas hegyeiben évezredek óta a helyi közösségek egyik legfontosabb haszonállata. Az alpakák, amelyeket a vikunyákból tenyésztettek ki szép és könnyen kezelhető állatok. Az alpaka tenyésztését a dél-amerikai országokban, például Peruban és Bolíviában kezdték el. Az alpakák szőrét használják textilipari célokra, mivel a gyapjújuk puha, selymes és melegen tart. A gyapjúból készült ruházat nagyon népszerű, és a tenyésztőknek jó bevételt jelent. Ezenkívül az alpakákat használhatják terápiás célokra is, nem csak hobbiállatoknak valók.
Gondozásuk viszonylag egyszerű. Fontos, hogy a tartózkodási helyük száraz legyen, és megfelelő védelmet nyújtson a széltől és esőtől. A megfelelő alaptáplálék számukra a friss víz és jó minőségű széna. A táplálékukat legfőképpen fűfélék és magas rosttartalmú növények alkotják. Az alpakák általában 15-20 évig élnek, és az egészségügyi ellátásukra is figyelmet kell fordítani, ideértve az oltásokat és a rendszeres állatorvosi ellenőrzéseket.
Legkorábbi őseik eredetileg Észak-Amerikában éltek már 35 millió évvel ezelőtt. Később a Bering-szoroson keresztül Ázsiába majd Észak-Afrikába vándoroltak, ahol most a kétpúpú teve és a dromedár teve él, valamint dél felé Dél-Amerikába a vikunya mint közvetlen ősük alakult ki. Az alpakát a Dél-Amerikai indiánok körülbelül 6000 évvel ezelőtt háziasították. Az alpakák a párosujjú patások rendjébe és a tevefélék (Camelidae) családjába tartoznak. Dél-Amerikai rokonai a láma, a vikunya és a guanakó, Dél-Amerikán kívüli rokona pedig a kétpúpú teve és a dromedár teve. Dél-Amerikában elsősorban Peruban, Chillében, Bolíviában és Aregntínában tartják a gyapjúja és a húsa miatt. Az Andok hegységben az alpaka különösen jól alkalmazkodott a szélsőséges időjárási viszonyokhoz és a gyér növényzethez.
Testtömegük 40 és 80 kg között van, testmagasságuk körülbelül 100 cm, de a hosszú nyakkal együtt majdnem embernagyságúak. A fejük aránylag kicsi a testükhöz képest. Jellemzője még az állatnak a hasított felső ajka és metszőfogaik csak alul vannak. Az alpakáknak két változatuk van, a huacaya alpaka a legelterjedtebb, gyapjúja rövid szálú, tömött és meleg tapintású. A suri alpakából sokkal kevesebb van, gyapjúja hosszúszálú, egyenes, könnyebben megmunkálható és hűvös tapintású, ezeknek a gyapja is értékesebb.
Ma már az állatkerteken kívül is egyre több helyen találhatók hazánkban is alpakák akár kisállat simogatókban, mezőgazdasági tevékenységeket bemutató nyitott portákon, vagy önálló alpaka tenyészetekben. E farmokon remek családi program például az alpaka sétáltatás. A vendégek kiválaszthatnak egy-egy nekik szimpatikus állatot, és egy kísérő segítségével a farm melletti területen séta tehető velük. Közben a látogatók mindent megtudnak az alpakákról, tartásmódjukról, gondozásukról. Őshazájában az alpaka elsődleges értéke a gyapja.
A gyapjú rendkívül finom szálú, könnyű, meleg, hipoallergén (lanolinmentes) és vízlepergető hatású. Ebből prémium minőségű ruhaneműk (sálak, plédek, pulóverek) és kézműves termékek készülnek, ami jelentős bevételi forrás. Ezen kívül húsa is fogyasztásra kerül. Magyarországon - és Nyugat-Európa más részein is - az alpaka tartása hobbiállatként és erre alapozva tenyésztési befektetésként terjed. Bár a gyapjúhasznosítás itthon is jelen van, sokan inkább a jámbor természetük, barátságos viselkedésük miatt, valamint terápiás állatként tartják őket.
A tengerimalacnak máshol a tányéron végzi
A tengerimalac (Cavia porcellus) nálunk tipikusan a gyerekek kedvence, egy apró, szelíd és kommunikatív társállat. Eredetileg Dél-Amerikából, az Andok térségéből származik, ahol ma is meglehetősen más szerepet tölt be. Őshazájában, különösen Peruban és Ecuadorban, a tengerimalac (spanyolul cuy) hagyományos húsállat, és az étrend fontos részét képezi. Tenyésztése olcsó és gyorsan megtérül. Emellett a nyugati világban (Magyarországon kevésbé) korábban előszeretettel használták laboratóriumi állatként is biológiai és orvosi kutatások céljára. Itthon kizárólag kedvtelésből tartott rágcsáló. Tartása tágas ketrecet vagy kifutót igényel, és mivel társas lények, legalább párban érdemes őket tartani. Növényevőként fő táplálékuk a széna, emellett tápot, friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak.
A törpesertésnek társállatként jó sora van
A törpesertés vagy törpemalac (gyakran a vietnámi csüngőhasú sertés kisebb változata, vagy különféle kutatási célra kitenyésztett fajták, mint a minnesotai) aranyos és intelligens, így népszerű hobbiállattá vált a kertes házakban élők körében. Eredetileg a törpesertéseket többnyire orvosbiológiai kutatások (pl. gyógyszeripari tesztek) céljára tenyésztették kis méretük és a humán anatómiával való hasonlóságuk miatt, ami megkönnyítette a laboratóriumi tartást. Másutt, ahol nem törpe változatokról van szó, a sertésfélék - mint mindenhol - természetesen hústermelésre szolgálnak. Magyarországon a törpemalac tipikus házi kedvenc, a kutyákhoz hasonló, ragaszkodó társállat. Tartásukhoz tágas, bekerített kert szükséges, ahol szabadon szaladgálhatnak és túrhatnak. Nagyon okos, szobatisztaságra is szoktatható állatok, de nagy mozgásigényük és szociális szükségleteik miatt a lakásban tartás nem ideális számukra. Sétáltathatók hámban, és fontos a kiegyensúlyozott, zöldségben gazdag étrend a túlzott elhízás elkerülése végett.
Az apró igás, a törpeló
A törpelófélék a normál méretű lovak apró, aranyos változatai, amely sokak kertjében családi kedvencként vagy lovasiskolákban kap szerepet. A hagyományos értelemben vett ló, beleértve a kisebb, de erősebb igásállatként, teherhordóként, lovaglásra és mezőgazdasági munkára szolgált, különösen nehéz, hegyes terepen. A kisebb pónifajtákat a bányákban is használták. A lóhús fogyasztása a világ egyes tájain ma is jellemző. A törpeló itthon elsősorban hobbiállat és oktató állat gyerekek számára. Mérete ellenére igényli a hagyományos ló tartási feltételeket: tágas karámot, legelőt, megfelelő istállót és rendszeres mozgást. Barátságos természete miatt népszerű terápiás állat is, és bemutatókon, versenyeken is feltűnik.
Ezek az állatok mind azt bizonyítják, hogy az állattartás világa folyamatosan változik, és ami az egyik kultúrában vagy éghajlaton haszonállat, az a másikban könnyedén a család teljes értékű, szeretett kedvencévé válhat.