Az Euromonitor adatai szerint  a hivatalosan alternatív tejeknek nevezett termékek piaca 2018-ban már 18 milliárd dollár (5 ezer milliárd forint) forgalmat ért el, és az éves növekedése 9 százalék volt. A tejipar globális méretét ma évi 400 milliárd dollárra becsülik, a növényi alapú helyettesítők ennek már a 4,5 százalékát érik el - írja a g7.hu. A trend annak ellenére növekvő, hogy a növényi tejpótlékok élettani hatása nem mérhető a tejéhez.

"A szójaital fehérjéi kevésbé értékesek az emberi szervezet számára, mint a tejé. A szójaitalból hiányzik, vagy kisebb mennyiségben van jelen a tejben amúgy meglévő vitaminok egy része, ezért érdemes olyan terméket keresni, amelyet ezek hozzáadásával, esetleg kalciummal is dúsítottak. A rendszeres, nagyobb mennyiségű fogyasztásnál figyelembe kell venni azt, hogy a szója számos olyan anyagot tartalmaz, amely rontja vagy gátolja egyes tápanyagok hasznosulását. Ezért a biztonságos szójaital-fogyasztás napi határát nemrégiben 8 dl-nél húzta meg az FDA, az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala" - összegzi az élettani hatásokat Antal Emese dietetikus a szupermenta.hu számára.

Szójaital: nem egyenértékű a tejjel

Mi állhat a jelenség hátterében?

Az első észszerű magyarázat, ami eszünkbe jut, egészségügyi ok. A hazai lakosság egy része tejallargiában szenved, vagyis szervezete allergiás reakcóval válaszol a tejfehérje, a kazein bevitelére. A tünetek rendkívül súlyosak is lehetnek egészen a szívritmusbeli zavarokig és a sokkos állapotig. Mások csak nehezebben emésztik a tejcukrot, a laktózt, mivel szervezetük túl kevés ezt bontó laktáz enzimmel rendelkezik. Ilyenkor csak nehezebben emészthető a tej a szervezet számára, ami bélpanaszokkal jár. Míg a tejallergia csak a lakosság egy százalékát érinti, a laktóz-intolerancia a 25-27 százalékára igaz.

Tehát valós lehet az igény a tejpótló készítmények iránt, de nem világos, miért kellene bárminek is "tejszerűnek" lennie, ha a termék célpontja éppen a tejet kerülő lakosság. A magyarázatot ezért nem itt kell keresnünk.

Ugyanezért egyre többen vannak a vegán étrendet követők is, akik az egyéb állati termékeket is elutasítják. Európában még mindig csak a lakosság két százaléka sorolja magát ide, a trend azonban kétségkívül növekvő.

Ez a tény nagyon súlyos üzenetet hordoz a mezőgazdaság számára: vagy a gazdaságokban előállított termékeket tartják egészségtelennek egyre többen, vagy az állatok tartásmódját kifogásolják. Mindezt annak ellenére, hogy a termékek minőségét ellenőrző magyar hatóság, a Nébih uniós szinten is a legnagyobb bizalmat élvezi a fogyasztók körében, a gazdálkodás mikéntjét pedig világszinten a legkeményebb előírások rögzítik Európában.

Tovább nehezíti az állatartók helyzetét a környezettudatos étkezés megjelenése, ami az állati termékek fogyasztását a klimatikus hatások vagy az ökológiai lábnyom nagysága miatt utasítja el. Ebben már van igazság, erről itt írtunk részletesen. Hozzá tettük azonban: az ember emésztőrendszere az evolúció során a "mindenevésre" alakult ki, ezért egészségügyi oldalról nehéz, anyagi oldalról pedig költséges mulatság az állati termékeket kiiktatni az étrendünkből. 

Nagyüzem: miért negatív fogalom?

Mit tehet a mezőgazdaság?

Ma már a falvakban élők sem feltétlenül tudják, mi folyik a gazdaság kapui mögött, a legkevesebb infromációval pedig éppen azok rendelkeznek, akiknél az anyagi javak és/vagy a médiabefolyás összpontosul. Szomorú tény, hogy az iskolákban folyó oktatás egy szót sem ejt a mezőgazdaságról, de a biológiát is periférikus tantárgyként kezeli, csak papíron tartozik a műveltségi területek közé. Senki nem veti meg azt, aki nem tudja mi a DNS, de mindenki megveti azt, aki nem hallott Petőfiről.

Ezért az ismeretterjesztés a termelést övező hatóságokra, érdekképviseletekre és magukra a gazdákra hárul. A termék minőségét és a tartásmód állatbarát voltát csak kommunikációval lehet "reklámozni". Ezzel azonban csínján kell bánni. A fogyasztók már nem hiszik el, hogy harsogóan zöld réten legelt az a tehén, amelyiknek a teje az asztalukra kerül. Ennél is nagyobb baj, ha elhiszik, ugyanis a támogatások feltételeit már gyakorlatilag a lakosság írja. A kamu reklámok hatására irreális elvárások jelennek meg a fejekben a termelési körülményekkel kapcsolatban.

Ez például egy romantikus és szép reklám, mindannyian erre vágyunk, de rossz irányba visz:

Ez a kisfilm már jobb irány, de még mindig túlságosan a szakmának szól:

A megoldás a realitások kíméletes bemutatása lehet. Az állatvírusok terjedésével a "nyitott kapuk" sajnos már évente egyszer sem valósíthatóak meg, nem lehet beengedni a ragályfogó tárgyakkal érkezők tömegét a gazdaságba. De valljuk be: nincsenek is sokan, akik vennék a fáradságot, hogy személyesen győzödjenek meg a valóságról, sokkal kényelmesebb a közösségi oldalakon értesülni a világ folyásáról. Hát használjuk ki mi is ezt a felületet!

A másik új jelenséggel, a klímatudatos fogyasztással kapcsolatban azonban az állattartó tehetetlen. Fennmaradása mégsincs veszélyben. Ahogy a felhasznált környezeti erőforrások nagysága miatt a marhahús drágább, mint a csirke, úgy biztosak lehetünk benne, hogy a hús és az állati termékek hosszú távon "luxusélelmiszerré" válnak a növényi alapúakkal szemben. Ma még a szójaital kétszer drágább, mint a tej, de nagyon kevés fogy belőle. Ha valami csoda folytán a növényi italok piaca uralná a kínálat 95 százalékát, akkor a tej ára sokszorozódna meg, A szűkülő erőforrásokkal mindenképpen drágulnak az állati termékek, ezt a folyamatot a nemesítés és a génszerkesztés csak mérsékelni tudja a hatékonyabban működő genetikai variánsok megtalálásával.

Az állattartónak nincs teendője ezen a vonalon, és aggódnia sem kell. Amiért tennie kell, az a fogyasztó szimpátiájának megőrzése. A következő évtizedekben mindenkinek, aki a mezőgazdaságból él - beleértve a hivatalokat és a médiát is - azért kell dolgoznia, hogy a vásárló elhiggye: a munka az ő egészségéért és jóllétéért folyik a gazdaságokban.