2020. december 1. kedd Elza

Hírek - Élelmiszer

Kiderült: ilyen kihívásokkal kell szembenéznie ma a magyar paradicsomtermelőknek

Mi a különbség paradicsom és paradicsom között, avagy miért átláthatatlan a magyar boltokba kerülő zöldségek minősége a fogyasztók számára? Egyebek mellett erről kérdezte a 24.hu Márkus Zsoltot, az évi kétmillió kiló csúcsparadicsomot előállító Veresi Paradicsom alapítóját.
 
 

A Piccolo egy apró, szuperédes koktélparadicsom, azon kevés fajták egyike, amiről még a fogyasztók is hallhattak, hiszen egy márkás csúcszöldség, írta meg a 24.hu. Márkus Zsolt elmondta, hogy nem volt egyszerű hozzájutnia a Piccolo termelési licenszéhez. Korábban egy gáz- és szélturbina-alkatrészekkel foglalkozó multinál volt topvezető, előtte pedig logisztikával foglalkozott, vagyis nem sok köze volt az agrárszektorhoz, amikor a Veresi Paradicsomot megalapította. De ha az ember egy multinál van, megtanul analitikusan gondolkozni és rendszert építeni. Márkus Zsolt erre a tudásra támaszkodott. Elmondása szerint az nem volt kérdés, hogy a minőségre és a megbízható szerződésekre alapozva fognak piacot építeni, eleinte kizárólag külföldön. Néhány évbe telt, míg egyáltalán szóba jöhetett a Piccolo, hisz ez a csúcstermék, csak az angol piacon 150 millió fontos forgalmat érnek el ezzel a fajtával, nem termelheti akárki.

A különlegességekre szakosodott francia Gautier nemesítőház és a Piccolót már termesztő cégek szigorúan kontrollálják az új termesztők bevonását. Először kellett egy „komoly” ajánlás a klubból, utána üzletfejlesztési tervet kellett készíteniük, hangsúlyozva a marketing elképzeléseiket. Aztán auditálták a termelői minőségüket. Majd Márkus Zsoltnak prezentálnia kellett a Piccolo Klub féléves találkozóján, és el kellett nyernie a világ összes Piccolo-termesztőjének „igen” szavazatát. Azért is nagy szó, hogy megkapták a licenszt, mert Németországtól keletre ez még senkinek nem sikerült.

Arra a kérdésre, hogy mitől ilyen különleges ez a fajta, a Veresi Paradicsom alapítója elmondta, hogy ez az egyik legmagasabb a cukortartalommal bíró paradicsom, ráadásul nagyon aromás is. Ez a mai csúcsminőség. Érdemes tudni, hogy az elmúlt 40–50 évben nagyon megváltozott az emberek ízlelése. Az egész élelmiszerszektorban elmentek a gyártók a nagyon intenzív ízek felé, és ez a trend a zöldség- és a gyümölcspiacon is meghatározóvá vált. Az emberek extra ízeket, élményeket, különlegességeket keresnek. A Piccolo mellett népszerű snack-paradicsomfajta a Cukorfalat, ami édes és kellemesen savanykás, de kevésbé aromás. Márkus Zsolt elmondta, hogy a többi licenszes termékük is kiváló, például az olasz San Marzano Vesuvius, amiből Olaszországban a legfinomabb szószokat készítik, de frissen salátának is kiváló, vagy a Sunstream, ami 25 éve vezető Nyugat-Európában a cherry (apróbb koktél) kategóriában, és nagyon magas az antioxidáns tartalma. Ezek mind sokkal magasabb cukortartalmúak, mint a régi fajták. A szakember beszélt arról is, hogy van nagyobb méretű koktélparadicsomuk is, a hagyományosabb ízű Piroska, ami jelenleg 7 körüli BRIX-et tud hozni (ezzel mérik a szárazanyagtartalmat), de mégis lédús, finom.

A nagymama paradicsoma 4-es, 5-ös BRIX-ű lehetett maximum. Aki ma megkóstolná, savanyúnak érezné. Óriásit változott az ízlésünk. A saját kerti paradicsomomnak is csak 4,5 a BRIX-e, de komplex, jó íze van, nem egyszerűen csak édes és piros. Persze nem 70 kilót szüretelek egy négyzetméterről, mint a holland üvegházakban

– mondta Márkus Zsolt.

Hollandiában már van, aki 90 kilogrammot is tud betakarítani egy négyzetméterről. Más kérdés, hogy ilyen hozamot csak a nagyobb bogyójú fajtáknál lehet elérni, és persze ki tudja, milyen az íze. A szakember elmondta, hogy a Piccolónál összeteszik a kezünket, ha sikerül 18 kilogrammot megtermelniük négyzetméterenként. Aki Magyarországon 60 kilogrammot csinál négyzetméterenként, annak viszont nem lesz magas BRIX-értéke, a hagyományos paradicsom nem különlegesség.

Viszont a boltban nincs ráírva a paradicsomra, hogy mennyi a BRIX-e, hiába tudja a szakma, hogy a fakó bogyó nem csak csúnyább, gyatrább is, a vevő csak az árat látja meg a piros világítást. A bolti kínálat megértéséhez tudni kell, hogy a paradicsomtermelők több tényezőre optimalizálnak. Az első a hozam, a második a polcállóság, a harmadik szempont az íz és csak a negyedik szempont az, amit a Veresi Paradicsom szeretne bevezetni, és amit jelenleg senki sem figyel, senki sem mér: ez pedig a beltartalom.

Vagyis az, hogy milyen az antioxidáns-, a vitamin- és a karotinoidmennyiség a bogyóban. A mérések azt mutatják, hogy a téli import áruban vagy a fény nélkül termelt paradicsomban egyszerűen nincs benne az, aminek benne kellene lennie. Ez elsősorban a fotoszintézissel és a frissességgel függ össze, hiszen abban a gyümölcsben, amit zölden szednek le, hét–tíz napot utazik, alig lesz likopin. Ez logikus, hiszen az utolsó érési fázisban halmozódik fel ez a piros színt adó karotinoid. A Veresi Paradicsom téli paradicsomainak beltartalma sem éri el a nyárinak az értékeit, pedig mesterségesen világítják is őket. Magyarországon télen, a leginkább fényszegény hónapokban lehetetlen paradicsomot termeszteni komoly mennyiségű extra fény nélkül. Nem kis különbségekről van szó. A Szent István Egyetemen végzett kutatásból az derült ki: a januári Cukorfalatban hatszor annyi a C-vitamin, a Sunstreamben hatszor annyi a likopin, mint a spanyol importban.

Márkus Zsolt szerint a boltoknak ezt nem éri meg kommunikálni, mert rossz fényt vetne az olcsó importra, és mert drágább lenne a paradicsom. Ha valami 4-5-10 napot utazik, vagy Magyarországon termelik ugyan, de „trükkösen”, így például fény nélkül, érésgyorsító segítségével, az sosem lesz összehasonlítható egy friss termékkel. Ráadásul van egy tágabb probléma is: a hagyományos élelmiszer-gazdaságban a helyi termelőtől kerül a helyi kereskedőhöz az áru. De ezt az úgynevezett local to local modellt az európai zöldségpiacon a páneurópai logika szorította ki az elmúlt 20 évben. A holland-spanyol-török-marokkói modell szerint 2–3 ezer kilométert utaznak a zöldségek egy alacsony termelési költségű felületről a soha véget nem érő, mozgó szezonban. A szakember szerint viszont kérdéses, milyen lesz így a zöldségek beltartalma, és hogy mit is támogatnak a fogyasztók ezeknek a termékeknek a megvásárlásával.

A saját paradicsomtermesztési rendszerükkel kapcsolatban Márkus Zsolt elmondta, hogy fűtés már eleve része volt a rendszernek, az üvegházi szezon amúgy is januárban kezdődik, akkor ültetik a tavasszal termőre forduló palántákat. De ennek náluk nullás a környezeti lábnyoma a veresegyházi visszasajtoló kutas termálvíz miatt. Az évi 2500 órán át működő, sok megawattnyi mesterséges megvilágítás volt a gond, amire a téli termesztéshez szükség van. Ez egy kisvárosnyi áram, hatalmas mennyiség. Ráadásul ezért ők 30-40%-kal többet fizetnek, mint egy német tőzsdén vásárló holland versenytárs, mert az ipari áram ára Magyarországon így alakult. Így nem igazán lehet versenyezni Hollandiával vagy Spanyolországgal.

A szakember beszélt arról is, hogy az áram a teljes költségstruktúrájukban 30%-ot tesz ki. A fűtésen nyernek kicsit, ahogy a munkaerőn és a földvásárláson is, a technológián azonban veszítenek. Mindent összevetve 15%-kal drágábban tudják előállítani a zöldséget, mint Hollandia. Márkus Zsolt azonban optimista, mert elkezdtek – egyebek között a Piccolo bevezetésével – brandingelni, és úgy néz ki, egy 15%-os árkülönbséget megér a magyaroknak a hazai, friss, jó minőségű januári paradicsom.

A Veresi Paradicsom alapítója elmondta, hogy a paradicsomokat biológiai védelemmel óvják a kártevőktől, ragadozó rovarokkal tartják féken azokat. A nyári házakban eddig tudtak teljesen tisztán termeszteni, a de amikor a téli termesztésbe belevágtak, kiderült, van még mit tanulniuk. Rengeteg probléma származik abból, hogy belül nyár van és kívül tél, ebben sokkal könnyebb dolga van például a kiegyenlítettebb éghajlatú hollandoknak. Több a kórokozó, a poszméhek nem tudnak az UV-sugárzás híján orientálódni, de egyebek mellett nehézség a felgyorsult tempójú kultúra is. A nyári és a téli termelés között kialakult egy pingponglabda-hatás. Üvegházi körülmények között az egyik legnagyobb probléma a liszteske, amelynek a féken tartására ragadozó poloskát használnak. Márkus Zsolt elmomndta, hogy az az abszolút céljuk, hogy a termelés során egyáltalán ne használjanak vegyi védelmet. Bizonyos értelemben a bionál is tisztábbak szeretnének lenni. Sokan élnek az otthoni kerti termelés bűvöletében, de azért látni kell: két nagyüzemi paradicsom között is óriási különbségek lehetnek.

A szakember elmondta, hogy a Veresi Paradicsom életét is megkeserítik a kívülről behozott betegségek, pedig nagyon szigorú higiéniás szabályaik vannak. Konkrét probléma például a legnagyobb kereskedelmi láncnál forgó rekeszek esete. Ezt mindkét fél tisztítja és fertőtleníti, ennek ellenére mégis megjelent egy olyan kártevő náluk, ami soha előtte, és ami csak Spanyolországban őshonos.

Nyilván nem tudhatjuk, honnan kaptuk, de igyekszünk a rekeszek kockázatát kezelni az egyutas papírrekesszel. De ez nem megy partnerek nélkül. A legnagyobb kereskedelmi lánc például elutasította ezeket a saját göngyölegrendszere miatt. Pedig óriási kockázat nekünk, hogy a téli termelés idején, amikor a spanyol importtal vannak tele a boltok, betegségek szivároghatnak be a rekeszekről. A legjobban az új ToBRV vírustól tartunk

– mondta Márkus Zsolt.

Arra a kérdésre, hogy nem irreális elvárás-e, hogy a legnagyobb kereskedelmi lánc alkalmazkodjon egy potom kétmillió kilót termelő szereplőhöz, Márkus Zsolt elmondta, hogy szerinte egyáltalán nem az. Franciaországban, Ausztriában vagy Németországban ez megszokott. Ott úgy működik a piac, hogy a kereskedelmi láncok a termelőkkel stratégiai, nyolc–tízéves szerződéseket is kötnek. Ezekre a szerződésekre épülnek a beruházások: egy üvegházat felépíteni és üzemeltetni komoly beruházás. Nyugaton kimondott cél a saját beszállító bázis életben tartása, már csak a nemzeti ellátásbiztonság miatt is. A pandémián túlmutatóan is lényeges az élelmiszerek kontrollja – ahogy erre rájöttek a szakpolitikusok is –, a friss zöldségfogyasztásnak ugyanis óriási hatása van az egészségügy költségeire.

Minden nyugat-európai országban megvan az a nemzeti tudat a kereskedelmi láncoknál, amely támogatja és kiszolgálja a fenti törekvést, ez Magyarországon sokkal nehezebb. Egy magyar termelő csak éves szerződést kap, és a követhetetlen struktúrájú, regionális beszerzési stratégia útvesztőiben kell eligazodnia. Másfelől van azért pozitív változás is: elindult egy beszállítói fejlesztési program, Márkus Zsolt pedig érzékeli a „vedd a hazait” irányvonal erősödését is.

A szakember szerint a Tescón kívül minden kereskedelmi lánc elfogadta, hogy a termelésbiztonságot előtérbe helyezve a Veresi Paradicsom átáll a papírrekeszre. Pedig amúgy a Tesco az import termékeket beszállítóknál nem problémázik a papírrekeszek miatt. Márkus Zsolt elmondta, hogy a szezon közepi import paradicsom nagy szívfájdalmuk még. Jó lenne, ha jövő augusztusra kizárólag a magyar termelők kínálatából is fel lehetne tölteni a boltok a polcait, hiszen az elmúlt évek kapacitásfejlesztései nyomán várhatóan a hazaiból is túlkínálat lesz.

A különféle paradicsomok minőségét illetően Márkus Zsolt elmondta, hogy azt szeretné, ha kialakulna egy független beltartalom-auditálási rendszer. Minden regisztrált termelő bemérethetné egy független szervezettel a terménye beltartalmi értékeit, és ezt ki lehetne tenni a dobozra egy QR-kóddal. A projektet veggID-nak hívják, és azt érnék el vele, hogy a fogyasztó valós minőségi információk alapján tudna dönteni. A gond csak az, hogy nem egyértelmű, mit érdemes mérni a beltartalom jellemzéséhez. A szakember elmondta, hogy a paradicsomnál tudják, mert a Szent István Egyetemmel közösen kidolgozták, de mi a helyzet a többi zöldséggel? Nincsenek még csak sztenderdek sem. Jelenleg a paradicsom az paradicsom, bármilyen is, jó, ha egyáltalán a valós származási országot tudja a fogyasztó, nemhogy a vitamintartalmat, az ásványi összetevőket. Márkus Zsolt elmondta, hogy készítettek fogyasztói felmérést a rendszerről, és ez alapján nagyon sokan használnák – az egészségtudatos vásárlók kezdenék –, csak nehéz kivitelezni, és a koronavírus-járvány miatt most nincsenek rá erőforrások.

A Veresi Paradicsom alapítója elmondta, hogy a jelenlegi járványhelyzet rengeteg extra terhet jelent számukra, de egyelőre elkerülték a katasztrófát. Izolált csapatokkal működnek, ha karanténba is zárnák az egyiket, a másik akkor is tovább tudna működni. A helyzet azonban nem rózsás. Máskur Zsolt szerint, ha két–három nap kimarad náluk a növénygondozásból, akkor gyakorlatilag megszűnik a cég. Emiatt nagyon tartanak a karanténtól.

A jövővel és a küszöbön álló agrotechnológiai forradalommal kapcsolatban Márkus Zsolt elmondta, hogy a Veresi Paradicsom üvegházai automatizálva lesznek, de hogy ez három, öt vagy nyolc év múlva történik meg, azt nem lehet tudni. Jönnek a vertikális farmok (ahol fedett helyen több szinten termesztik a növényeket), a mesterséges intelligencia. A Microsoft, a Google is dolgozik ezen, ez meg fog történni. A termelők egyre inkább technológiai cégek lesznek, de már a Veresi Paradicsomnál is mobiltelefonról irányítható a teljes rendszer. Tizenöt másodpercenként mérnek több száz tényezőt. Ez már más világ, mint a fóliasátor, vagy a szabadföldi termesztés. Márkus Zsolt szerint azoknál a terményeknél, amelyekhez sok fény kell, mint a paradicsom, maradni fognak az üvegházak, de a salátához hasonló terményeket beltéri vertikális farmok fogják megtermelni a jövőben. A mesterséges intelligencia, a robotizáció pedig először a kétkezi munkát szünteti meg, aztán az egyszerűbb fehérgalléros munkaköröket is.

Címlapkép: Getty Images

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.

    Agrárszektor Konferencia 2020 online

    10 órányi szakmai programmal és több mint 60 előadóval

    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu