Világszerte súlyos problémát jelent, hogy az orosz-ukrán háború miatt jelentősen visszaesett a napraforgó és a napraforgóolaj kínálata. Ukrajna és Oroszország a világ legnagyobb napraforgó-exportőrei, ám a kialakult háború ­miatt mindkét ország leállította a kivitelt - írta meg a Magyar Nemzet. Ukrajnában a tengeri szállítás és az infrastruktúra pusztulása ellehetetlenítette az exportot. A meglévő készletek ára így az egekbe emelkedett, a napraforgó ára pedig rövid idő alatt a duplájára nőtt.

A vendéglátásban és az élelmiszeripar gyakorlatilag minden területén nélkülözhetetlen az étolaj. A napraforgóolaj elengedhetetlen a mirelit áruk, a kekszek, a tápszerek, az édességek, a pékáruk és számos már alapvető termék elkészítéséhez. Európa meghatározó gyártói mellett a kisebb vállalkozások is azt fontolgatják, amíg a kínálat nem áll helyre, áttérnek az olcsóbb pálmaolajra. A pálmaolaj az elmúlt évtizedekben szintén fontos hozzávalóvá vált, felhasználása elterjedt. Az élelmiszerek mellett például a kozmetikumokhoz, krémekhez is használják. Gazdaságos, mivel területigénye kicsi, mégis jelentős mennyiségű olajat ad a növény. A pálmaolaj a világ zsír- és olajszükségletének nagyjából 30%-át teszi ki.

Előállítása ugyanakkor évtizedek óta óriási környezeti pusztítással jár, mivel legfontosabb termőterületein - Malajziában, Indonéziában és más, délkelet-ázsiai és nyugat-afrikai országokban - az egyre élénkülő kereslet miatt óriási trópusi erdőterületet irtottak ki.  Az erdőterületek és az élőhelyek pusztítása napjainkban is tart, egy esetlegesen tovább élénkülő igény pedig tovább gyorsíthatja a rombolást, fokozva a klímaváltozás hatásait. Az előállítási körülmények miatt az utóbbi években Európában már nem nőtt érdemben a kereslet a pálmaolaj iránt, sőt egyes adatok szerint csökkent a felhasználása. Több multinacio­nális élelmiszeripari szereplő ugyanakkor már bejelentette, hogy a napraforgóolaj hiánya miatt kénytelen pálma- vagy szójaolajra váltani.

Az élelmiszerek receptváltására már a pálmaolaj-nagyhatalmak is készülnek. Malajzia és Indonézia állítja elő a világ szükségleteinek 85%-át, ám a koronavírus-járvány miatt ezekben az országokban jelentősen visszaesett a termelés. Az országok a fertőzések elkerülése érdekében sokáig korlátozták a külföldről érkező vendégmunkások belépését. A civil szervezetek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy az élelmiszeripari óriások napraforgóhiányra adott válasza óriási visszalépés, amellyel a vállalatok gyakorlatilag engedélyt adnak a trópusi erdők és az élővilág további pusztítására.

Az Európai Unió élelmiszer-önellátó, így összességében csak a magasra szökő árak jelentenek nehézséget mind a gazdasági szereplőknek, mind a lakosságnak. Nincs hiány a legfontosabb alapanyagokból, ugyanakkor bizonyos növényeket, például a napraforgó egy részét Ukrajnából szerezte be a legtöbb uniós ország. Az egekbe emelkedő világpiaci árak és a háború arra ösztönözte az EU-t, hogy növelje saját élelmiszer-biztonságát. Így egy ideig lekerülhetnek a napirendről a zöldcélok vagy kevésbé szigorú fenntarthatósági intézkedések jöhetnek.

Egyelőre nem várható, hogy egy Hollandiával csaknem azonos méretű területet ki kelljen vonni a termelésből és a növényvédők felhasználására vonatkozó korlátozások is lazulhatnak. Idén a jelenlegi zöldítést sem kell tartaniuk a gazdáknak, így az ökológiai célterületen (pél­dául fasor, ugaroltatás) is termelhetnek a gazdák. A hozamnövelés válik most a legfontosabbá, ám ez nem jelenti azt, hogy fenntarthatatlanabbá válna a termelés. Az OECD jelentésében korábban megállapította, hogy változatlan szabályok mellett is évről évre enyhén csökken az európai mezőgazdaság károsanyag-kibocsátása.

(A cikkben szereplő képek forrása: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE))