agrarszektor.hu • 2025. november 9. 15:01
A Szalajka-patak és a Fátyol-vízesés kiszáradása mögött évek óta tartó csapadékhiány áll, és a természeti folyamatokba való drasztikus beavatkozás helyett inkább a víz visszatartására kellene összpontosítani - nyilatkozta a Bükki Nemzeti Park szakértője - írta meg az Infostart.
A Szilvásváradon található Szalajka-patak felső szakasza és a Fátyol-vízesés - Magyarország egyik legnépszerűbb természeti látványossága - kiszáradt. A jelenség hátterében álló okokról és a lehetséges megoldásokról Bartha Attila, a Bükki Nemzeti Park Nyugat-Bükki Tájegységének vezetője adott tájékoztatást.
Az elmúlt jó pár év csapadékhiánya az, amit a tó vízszintjében, a patak időszakos felbukkanásában és eltűnésében lehet tapasztalni. Ennek a klímaváltozási folyamatnak az a következménye, hogy a csapadék abszolút kiszámíthatatlan, mind az eloszlását, mind pedig a mértékét illetően
- fejtette ki a szakértő. A szakember rámutatott, hogy a korábban megszokott 950-1000 milliméteres éves csapadékmennyiségnek csupán töredéke hullik le napjainkban. Az esőzések jellemzően intenzív formában érkeznek, így a víz nem tud megfelelően beszivárogni a talajba és a vízgyűjtő rendszerekbe, hanem a Bükk-hegységen kívül jelenik meg a patakokban.
A mesterséges beavatkozások lehetőségével kapcsolatban Bartha Attila szkeptikus álláspontot képvisel. Bár léteznek különféle "esőcsiholó" eljárások, amelyekkel adott terület felett csapadékot lehet előidézni, ezek alkalmazása azt eredményezné, hogy az eső máshonnan hiányozna. A szakértő hangsúlyozta, hogy az ilyen módszerek a természeti folyamatok ellen hatnak, és hosszú távon az ember nem képes érdemben befolyásolni a természet működését.
Léteznek azonban olyan megoldások, amelyekkel lassítható a felszínre jutó vizek elfolyása. A leghatékonyabb és legtermészetesebb módszer az erdővel borítottság növelése.
Valójában az erdő az, ami meg tudja kötni a vizet, és azok a próbálkozások, amik megkísérlik visszatartani az erdőkből kijutó mennyiséget, csak látszattevékenységek
- hangsúlyozta a tájegységvezető.
A szakember rámutatott, hogy a víztározók létesítése nem jelent valódi megoldást, mivel ezek vízfelületéről jelentősen nagyobb a párolgás, mint a patakokból. Emellett ezek a létesítmények többnyire az erdőterületen kívül helyezkednek el, és erdőn belüli kialakításuk sem szerencsés, mivel megbontják az élővilág harmóniáját.
Bartha Attila szerint hatékonyabb módszer lehet az erdőn belüli kisebb beavatkozások alkalmazása. Példaként említette a vízfolyásokban kövekből és botokból kialakított lassító gátakat, amelyek csökkentik az elfolyó víz sebességét és mennyiségét. Bár egyenként csak kis mennyiségű víz tartható vissza ezekkel a megoldásokkal, több helyen alkalmazva hatásuk összeadódik, így nagyobb mennyiségű víz tud beszivárogni a talajba, biztosítva annak megfelelő nedvességtartalmát.