Míg az önálló földtulajdon esetében a tulajdonosnak csak arról kell döntenie, hogy a földet maga használja-e, vagy a használat jogát valamilyen – jellemzően számára kedvező – feltétellel átadja más részére, addig osztatlan közös tulajdon esetében ehhez még kapcsolódik a használat megosztásáról, vagy a közös használatról, hasznosításról szóló tulajdonosi megállapodás is. A variációk száma így jelentősen megnő, miközben a tulajdonosi kör növekedésével a közös döntésképesség jelentősen csökken – olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán. A mezőgazdasági területek esetében az ingatlan tulajdoni- vagy használati megosztásával a földhasználat a legtöbb esetben vállalható feltételekkel rendezhető. Kivéve az erdők esetében, ezeknél ugyanis a megosztások általában fizikailag körülményesek és költségesek, szakmai- és vagyonhasznosítási szempontból pedig kifejezetten hátrányosak lehetnek. Emellett erdőknél a használati megosztásra csak 2017. szeptember 1-je óta, az osztatlan közös földtulajdon egyszerűsített felszámolására pedig mindössze 2021. január 1-je óta van lehetőség, így azok alkalmazásának a gyakorlata még csak most alakul ki. A közös tulajdonú erdő használatba vételét emellett továbbra is túlnyomó többségében a leendő földhasználók – erdőgazdálkodók – kezdeményezik, akik pedig általában a teljes ingatlan használatának a megszerzésére törekednek.
A kedélyeket legutóbb egy karácsonyi ajándékként érkezett bírósági ítélet kavarta fel, amely helybenhagyott egy erdőkezelési szerződést elutasító földhivatali határozatot. A szerződés az elvárt egyszerű többségi helyett minősített többségi tulajdonosi döntéssel jött létre, viszont az erdőkezelési ajánlatra néhány kistulajdonos olyan elutasító nyilatkozatot tett, amely egyben azt is tartalmazta, hogy a földhasználat átruházása helyett a tulajdoni hányadukra eső területen inkább maguk szeretnének gazdálkodni. Használati rend még nem készült az ingatlanra, ezért a földhivatal úgy tartotta helyesnek, ha a tulajdonosok először erről egyeznek meg, a használat átadásáról csak egy következő lépésben, illetve a használati megosztással összhangban már nem is feltétlenül együtt, hanem akár külön-külön rendelkeznek.
A földforgalmi szabályozás (a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény, a továbbiakban: Fétv) tartalmaz egy általános szabályozást a közös tulajdonban álló föld használatára (Fétv. 69-76. §), valamint egy speciális szabályozást ezeken belül az erdőnek minősülő földek (a továbbiakban: erdők) használatára (Fétv. 68/A-68/E. §) vonatkozóan. A bírósági ítélet alapján úgy tűnik, hogy az említett két szabályozás néhány kérdésben vagy ellentmondásban áll egymással, vagy még nem alakult ki azok együttes alkalmazásának a helyes gyakorlata.
Az erdő használatba adása/vétele céljából a gyakorlatban – ahogy azt már az Agrárkamara is jelezte – jellemzően az ingatlan, illetve az ingatlanon található erdő teljes területére kiterjedő ajánlatok, illetve szerződések készülnek. A szerződés összeállítása során pedig elsősorban az adott erdőhasználati jogcím speciális szabályozását veszik alapul. Érvényes használati megosztásról szóló megállapodás hiányában pedig az erdőhasználati szerződést a Fétv. 71. § (1a) bekezdésében foglalt rendelkezésre alapozzák, miszerint a használati megosztásról szóló megállapodás mellőzhető, ha a tulajdonostársak az ingatlan teljes területét egy személy használatába adják. Emiatt a szerződések készítőinek a figyelme a Fétv. közös tulajdonban álló föld használatára vonatkozó általános szabályozásának a további rendelkezéseire eddig nem igazán terjedt ki. Az fentebb hivatkozott földhivatali értelmezéshez és bírósági ítélethez kapcsolódóan az alábbiakban ennek az általános szabályozásnak a vizsgálata olvasható.
A szabályozás azzal az alapvetéssel kezdődik, hogy minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdonban álló föld területéből a saját tulajdoni hányadának megfelelő terület használatára, vagy használatba adására, és ezen jogosultság gyakorlása érdekében a tulajdonostársak kötelesek a közös tulajdonban álló földön belül az egyes tulajdonostársak részére a tulajdoni hányaduknak megfelelő területek elhelyezkedését – használati megosztásról szóló megállapodásban foglalt használati rendben – kijelölni. A szabályozás alapján a használati megosztásról szóló megállapodás, a használati rend, vagy azok révén adott tulajdonos tulajdoni hányadára eső terület tényleges kijelölése egyes, közös tulajdonosi döntésekhez kapcsolódó esetekben elhagyható. Viszont a fenti rendelkezés alapján, ha egy tulajdonostárs élni kíván, és a jogszabályi feltételek alapján élhet is a fent említett jogával (erdő esetében például a tulajdonos vagy több tulajdonostárs együttes tulajdoni hányadára eső terület meghaladja az erdőtörvényben előírt területi határt), azt a tulajdonosi közösség kollektív döntéssel nem korlátozhatja.
Arra azonban nem tér ki a rendelkezés, hogy a tulajdonostárs ezzel a jogával csak akkor élhet, ha a tulajdonosok a használati megosztásról vagy annak elhagyásáról, esetleg egy korábbi használati megosztás módosításáról döntenek, vagy ezektől függetlenül, önállóan is, amikor az érdeke éppen azt kívánja. Elképzelhető például, hogy egy erdőtulajdonos az erdőbirtokossági társulat keretében történő közös gazdálkodást – azaz a használati megosztás mellőzését – korábban támogatta, de később ő vagy az örököse meggondolja magát, vagy az erdőbirtokossági társulat megszűnését követően egy új használatba vételi ajánlat kapcsán már inkább kikérné a tulajdoni hányadára eső területet a saját használatára. Ha ezt a kezdeményezést a használati megosztásról szóló megállapodás módosításaként kell értelmezni, akkor ahhoz a továbbiakban ismertetett tulajdonosközösségi egyetértés – erdő esetében a tulajdonosok teljes egyetértése(!!!) – szükséges. Ha viszont a fenti rendelkezésben rögzített tulajdonosi joggal való élés kezdeményezéseként, akkor a tulajdonostársak ezt közös döntéssel nem feltétlenül akadályozhatják meg.
A használati megosztásról szóló megállapodás létrehozása a tulajdonosközösség belső ügye, az a Fétv. 71. § (3) bekezdésében foglalt „vélelmi szabályok” mellett, a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított egyszerű többségi döntésével jön létre. Azzal, hogy ha a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított legalább egytizede a használati megosztásról szóló ajánlatban foglaltakkal nem ért egyet, akkor a használati rend kialakításához a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított kétharmados döntése szükséges. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes figyelemmel lenni az alábbi rendelkezésekre is:
Az említett rendelkezések a tényleges tartalmuk mellett arra a konkrétan le nem írt, de fennálló fontos szabályra is utalnak, hogy bár a használati megosztásról szóló megállapodás az előbbiek alapján a tulajdonosok tulajdoni hányad alapján számított egyszerű, vagy minősített többségi hozzájárulásával jön létre, a megállapodásban foglalt vagy az ahhoz kapcsolódó egyes rendelkezések érvényességéhez az érintett tulajdonostársak kifejezett vagy vélelmezett hozzájárulása is szükséges lehet. Ez a sajátosság nagyon hasonlít az osztatlan közös tulajdon megosztás útján történő egyszerűsített felszámolásáról szóló tulajdonosi megállapodás kapcsán fennálló helyzetre. A közös tulajdonban álló föld használatára vonatkozó általános szabályozás második része (Fétv. 72-76. §) a használati jogosultság átengedéséről szól. A szabályozásból a most tárgyalt téma kapcsán az alábbi rendelkezéseket érdemes kiemelni:
A szabályozásból az sajnos nem derül ki egyértelműen, hogy
A szabályozásból nem derül ki egyértelműen, hogy az ajánlattevő akkor is köteles-e az ajánlat tartalmától eltérő tartalmú elfogadó nyilatkozatokra tekintettel módosított ajánlatot tenni, ha az ajánlatot egyébként a tulajdonosok a létrejöttéhez szükséges arányban elfogadták.
Sok tehát a bizonytalanság a közös tulajdonban álló föld, és különösen a közös tulajdonban álló erdők használata, használatba adása tekintetében. Hiába tartalmaznak az erdő használatára, használatba adására vonatkozó szabályozások (erdőbirtokossági társulatokról szóló törvény, valamint az erdők használatának sajátos szabályozása a Fétv-ben) indokoltnak tartott egyszerűsítéseket, például a használati szerződések vagy az alapító okirat érvényességéhez szükséges tulajdonosi hozzájárulás arányaira vonatkozóan, ha azok mellett a közös tulajdonban álló föld használatára vonatkozó általános szabályozást is be kell tartani.
Ennek tudatában nagy kérdés, hogy 2017-ben erdők esetében érdemes volt-e egyáltalán a használati megosztást szinte korlátozások nélkül lehetővé tenni, ha ez ilyen módon megnehezíti az erdők használatát, és használatba adását. Úgy tűnik, a legtöbb esetben ezzel inkább bonyolódott a magán erdőgazdálkodás egyébként sem egyszerű feladványa. A magánerdők nagy hányada azonban huzamosabb ideig addig sem maradhat „gazdátlanul”, amíg az állam, illetve az ágazat szándékai, valamint a vonatkozó szabályozás az osztatlan közös tulajdonú erdőkkel kapcsolatban letisztulnak. Ennek érdekében az alábbi javaslatot tesszük azok számára, akik a hatályos szabályozás mellett is szeretnének érvényes, és időtálló erdőhasználati szerződést kötni:
A cikkben jelzett jogértelmezési bizonytalanságok tisztázása céljából az Agrárkamara megkereste a jogalkotó és a jogalkalmazó hatóságok képviselőit is. A cikk a kapott válaszok függvényében később kiegészülhet, módosulhat.
Címlapkép: Getty Images
![]() |
Sustainable World 2022Fenntarthatósági konferencia szeptember 6-án a jövő vállalataiért! |
![]() |
Portfolio Digital Transformation 2022Lépéskényszerben a vállalatok: aki nem digitalizál, csúnyán le fog maradni! |
![]() |
Hitelezés 2022Május 17-én együtt a hazai hitelpiaci szereplők! Offline + Online is! |