agrarszektor.hu • 2026. szeptember 3. 07:01
Egy friss kutatás szerint az Alberta tartományban élő, elvadult sertések számos, a kereskedelmi állományokból is ismert kórokozót hordoznak.
Egy hatéves kanadai kutatás friss eredményei szerint az Alberta tartományban élő, elvadult sertések számos, a kereskedelmi állományokból is ismert kórokozót hordoznak. Ez komoly biobiztonsági kockázatot jelent a házisertéstelepek számára - írta a www.foodagribusiness.world.
A Mathieu Pruvot, a Calgaryi Egyetem adjunktusa által vezetett kutatócsoport 2018 és 2024 között összesen 331 befogott, elvadult sertést vizsgált meg 17-féle kórokozó jelenlétére. A kutatás eredményeit 2026 közepén mutatták be. A vizsgált állatok többsége az európai vaddisznó és a házi sertés keresztezéséből származik, őseik az évtizedekkel ezelőtt Észak-Amerikába behozott, majd elszabadult vagy szándékosan elengedett egyedek voltak.
A vizsgálat legfontosabb megállapítása, hogy az állatok 56 százaléka egyidejűleg kettő vagy több kórokozót hordozott. A sertésorbáncot okozó Erysipelothrix rhusiopathiae baktérium minden egyes vizsgált egyedben kimutatható volt. A 2-es típusú sertéscirkovírus (PCV2) a minták 33 százalékában, míg a 3-as típusú sertéscirkovírus (PCV3) 27 százalékában volt jelen, és mindkét kórokozó szignifikánsan gyakrabban fertőzte meg az idősebb állatokat. A rotavírus A előfordulási aránya 23, a sertésparvovírusé 18, a Mycoplasma hyopneumoniae baktériumé 2,1, míg a sertés reprodukciós és légzőszervi szindrómáját okozó vírusé (PRRS) 1 százalék volt.
Az emésztőrendszeri paraziták közül az Eimeria fajok bizonyultak a leggyakoribbnak (40 százalék), ezeket a Metastrongylus fajok követték 26 százalékkal. Nem mutattak ki ugyanakkor több, a sertéságazat szempontjából kulcsfontosságú kórokozót, így a sertések járványos hasmenését okozó vírust (PEDV), a deltakoronavírust, a Senecavirus A-t, az influenza A vírust, valamint a fertőző gyomor- és bélgyulladás vírusát (TGEV) sem. Az influenza A vírus hiánya különösen meglepte a szakembereket, akik lényegesen magasabb fertőzöttségi arányra számítottak.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a vizsgálat során kimutatták a magas patogenitású madárinfluenza N1-es törzsét is, amely 2022 óta okoz súlyos járványkitöréseket a kereskedelmi baromfiállományokban Észak-Amerikában és világszerte. Pruvot hangsúlyozta, hogy ez a megállapítás is megerősíti a vadon élő sertéspopulációk folyamatos monitorozásának fontosságát a dinamikusan változó járványügyi kockázatok felmérése érdekében.
A kutatók kiemelték, hogy a tanulmány nem terjedt ki a kórokozók átviteli mechanizmusaira, virulenciájára, sem pedig a farmokon alkalmazott biobiztonsági protokollok hatékonyságára. Pruvot rámutatott, hogy a kereskedelmi sertéstelepeken bevezetett biobiztonsági intézkedések jelenleg a leghatékonyabb védelmet jelentik a vadon élő és a házi sertések közötti kórokozó-átvitel megelőzésére, ugyanakkor a kockázat mértéke a telepek méretétől és típusától függően eltérő. A gazdálkodóknak minimálisra kell csökkenteniük a közvetlen és közvetett érintkezés lehetőségét, így korlátozniuk kell a vadállatok hozzáférését a takarmányhoz, az ivóvízhez és a tetemkomposztáló helyekhez, emellett gondoskodniuk kell a kerítések és kapuk kifogástalan állapotáról.
Pruvot értékelése szerint a kutatás fő tanulsága az, hogy Alberta elvadult sertéseiben számos, gazdaságilag kiemelkedő jelentőségű kórokozó kering aktívan, miközben a populáció a folyamatos állományszabályozási kísérletek ellenére is ellenőrizetlen marad. A szakember úgy véli, hogy a hatóságoknak fel kell vállalniuk a szisztematikus megfigyelést, és azt szorosan össze kell kapcsolniuk az elvadult sertéspopuláció aktív szabályozásával.
A címlapkép csak illusztráció.