agrarszektor.hu • 2020. március 2. 09:30
Három rozsnokfaj hat populációjában mutatták ki angol kutatók, hogy ellenállnak a fehérjeszintézis-gátlóknak. Hazánkban a fenyércirok a legismertebb ilyen faj. A probléma kezd általánossá válni. Szerencsére van megoldás, de több odafigyelést igényel.
A Magyarországon is honos bókoló rozsnokból (Bromus commutatus) vett minták közül egy, a meddő rozsnokéból (Bromus sterilis) három, a Délnyugat-Európában előforduló Bromus diandrus fajból szintén egy bizonyult ellenállónak az ALS-gátló gyomirtókkal szemben - derítette ki egy angliai kutatás. Így összen hat biotípusban írták le a herbicid-rezisztenciát. A minták földrajzilag egymástól távol eső régiókból származtak, így az ellenálló képesség valószűleg egymástól függetlenül alakult ki bennük.
Az ALS - (acetolaktát-szintetáz-)gátlók a fehérjeszintézisbe avatkoznak be, hatásukra leáll a növény fejlődése. A kutatók a pyroxszulam + floraszulam és a mesoszulfuron + jód-szulfuron + amidoszulfuron kombinációkat tesztelték. A floraszulam remekül bevethető gabonaállományokban a kétszikűek ellen, miközben ők maguk csak átmenetileg torpannak meg a fejlődésben, aztán lebontják a hatóanyagot. A vad "gabonafajok" öt biotípusában is ez fajta anyagcsere-típusú rezisztencia volt megfigyelhető, míg egyikben hatáshely-rezisztencia alakult ki, vagyis genetikailag vált ellenállóvá a növény. Az előbbi esetben egyre nagyobb szermennyiségeket képes lebontani a szervezetében a gyom, míg az utóbbi esetben már a legnagyobb dózis is hatástalan, egyszerűen nem éri el a megcélzott helyet, mivel az egy mutáció következtében átalakult.
Magyarországon többek között a fenyércirok, nagy széltippan, mezei acat, ragadós galaj, hélazab, fedélrozsnok, parlagi ecsetpázsit fajokban találtak ALS-gátlókkal szemben ellenálló biotípusokat.
A kutatók és a növényvédőszer-gyártók is folyamatosan figyelmeztetik a termelőket, hogy az egyoldalú és/vagy aluldozírozott hatóanyag-használat növeli a rezisztencia kialakulásának esélyét. Váltogassuk a különböző hatásmechanizmusú gyomirókat és használjuk a gyárilag így kombinált készítményeket. Ne feledkezzünk meg a mechanikai gyomirtásról, azaz a kapálásról sem, ami a talajt is átszellőzteti, valamint tartsuk szem előtt, hogy nem csak állományban bevethető szerek léteznek.
Sokkal olcsóbb már az előveteményben, majd annak tarlóján, később pedig kelés előtt védekezni a nehezen gyomirtható kultúrnövény táblájában, mint a fejlődő növényeket megszórni egy készítménnyel, amelyik a fejlődésükben jellemzően még átmeneti depressziót is okoz. Lehet, hogy ez a kezelés nagyon látványos a gyomokra nézve, de a kultúrnövény fejlődésének bármilyen kicsi korlátozása termésveszteséghez vezet.