agrarszektor.hu • 2026. november 16. 14:29
Az Európai Unió és Magyarország 2050-es klímasemlegességi céljainak elérésében az erdők megőrzése az egyik legköltséghatékonyabb megoldás.
Az Európai Unió és Magyarország 2050-es klímasemlegességi céljainak elérésében az erdők megőrzése az egyik legköltséghatékonyabb megoldás. Bár a jelenlegi erdőgazdálkodást elsősorban a faanyag piaci ára határozza meg, az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásai – különösen a szén-dioxid megkötése – valójában jóval nagyobb értéket képviselnek. Ezzel a természetes szén-dioxid-elnyeléssel a legdrágább ipari kibocsátáscsökkentési kényszerek is hatékonyan enyhíthetők.
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) modellezése rávilágított, hogy az erdők társadalmi és gazdasági értéke messze meghaladja a belőlük kitermelhető faanyagét. Kis András közgazdász és vízgazdasági elemző szerint a hagyományos döntéshozatal során gyakran figyelmen kívül hagyják az erdők által nyújtott, felbecsülhetetlen hasznot hozó ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ide tartozik a klímaváltozás elleni küzdelemben kulcsfontosságú szén-dioxid-elnyelés, a talajmegkötés, az erózió megakadályozása, a csapadékvíz visszatartása, valamint a rekreációs lehetőségek biztosítása. Bár ezek közvetlenül nem látható hasznok, pénzben mégis kifejezhetők, hiszen a szén-dioxid-megkötés értéke a napi szinten jegyzett karbonkvóta-árak alapján pontosan számszerűsíthető. Az európai adatok azt bizonyítják, hogy a mérsékelt égövi erdők társadalmi haszna csaknem az ötszöröse a kitermelt faanyag értékének - számolt be az Infostart.
Komoly problémát jelent azonban, hogy ezek a klímavédelmi és ökológiai szolgáltatások jelenleg nincsenek beárazva. Ha létezne erre egy valós piaci árjelzés, az erdőgazdálkodók a döntéseik során mérlegelhetnék, hogy egy fa kivágása vagy lábon hagyása hoz-e nagyobb társadalmi hasznot. Mivel jelenleg kizárólag a faanyag piaci ára érvényesül, hazánkban és más országokban is az erdők túlhasználata tapasztalható, vagyis az ökológiailag indokoltnál több fát termelnek ki. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy egy magas ökológiai értékű, idős állományú erdő esetében a nagyobb területeket érintő tarvágások ma már gazdasági szempontból is rendkívül nehezen védhetők. Ahogy közeledünk a 2050-es nettó zéró kibocsátási célhoz, az ipar és az energiaszektor számára előírt dekarbonizációs beruházások költségei egyre meredekebben emelkednek. Az utolsó, még hiányzó technológiai lépések megvalósítása már csillagászati összegeket emészt fel. Éppen ezért az erdők megőrzése és folyamatos szén-dioxid-elnyelő képességük fenntartása olyan kivételes értékű szolgáltatás, amellyel a legdrágább ipari terhek is kiválthatók. Bár ez nem mentesíti a gazdasági szereplőket a saját kibocsátáscsökkentési feladataik alól, a klímavállalások miatt a társadalomra nehezedő legsúlyosabb gazdasági terheket az erdők tudatos és fenntartható kezelésével érdemben tompítani lehet.