Az állományszárítókat hektáronként pár grammos mennyiségben használják a gazdák az egyenletes érés, a gyommentesítés és a gombás betegségek leállításának érdekében. Hazánkban elsősorban az ipari repcében vetik be, de alkalmazzák napraforgóban, valamint a vetőmag-előállításban is. Egyikük a dikvát-dibromid, amely 5-7 nap alatt taglózza le a növényállományt, másikuk a glifozát káliumsója, amelyik 10-14 napot igényel ehhez, és a gyökerekig hatol. Előbbinek most járt le a forgalmi engedélye, utóbbinak 2022-ben fog.

A dikvátot tartalmazó Reglone gyártói adatlapja szerint a halálos dózis egy 80 kilogrammos ember esetében mintegy 5 gramm. Mielőtt megrémülnénk: nem szokás több hektárnyi adagot egy az egyben meginni, ha ezt tennénk, nemcsak a dikváttól lennénk rosszul... Az állatkísérletek nem mutattak rákkeltő, vagy a reprodukciós rendszert károsító hatást. A hatóanyag lebomlásának felezési ideje vízben 30 nap, ugyanakkor a táplálékláncban nem hajlamos felhalmozódni. A talajrészecskéken viszont kötődik, és akár 40 évig is kimutatható belőle.

A glifozát toxicitása a Glialka Star gyártói adatlapja szerint ötször alacsonyabb, mint a Reglone-é, sem rákkeltő hatást, sem reprodukciós zavart nem mutattak ki a vizsgálatok során (noha most a "valószínűleg rákkeltő" minősítés miatt támadják). Toxicitását az algákon és naphalon át a méheken és földigilisztákon keresztül a madarakig és patkányokig vizsgálták. A legérzékenyebben a békalencsék és giliszták reagáltak rá, számukra 14 napon át akkut toxikus hatással bírt, míg a többi élőlény számára ez csak néhány napig állt fenn. Bioakkumulációját csekélynek értékelték, vízben legfeljebb 7 nap a felezési ideje, a talajban legfeljebb 6 hónap, de a talajszemcséken erősen kötődik.

Combig érő gazban aratni megszokott látvány lesz? (Fotó: gettyimages.com)

Mindkét hatóanyagnak hamarosan vége. Mivel jár ez a termelők számára?

• 1. A táblákat fokozottan gyommentesen kell tartani, előtérbe kerülnek a kelés előtt, illetve az állományban bevethető, szelektív szerek, továbbá napraforgóban a kultivátorozás. Ezek a megoldások persze jóval drágábbak, mint a totális gyomirtók.
• 2. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vetésforgóra, vagy több biológiai ellenséget kell bevetni a fehérpenész ellen (gombaevő gombát). Ez utóbbi kifejezetten drága mulatság, de még belefér az olajosmagokkal nyerhető profitba.
• 3. Csapadékos évjáratokban rákényszerülhetünk a mag utószárítására. Nyilván ennek is ára van.
  

Mivel jár ez a fogyasztók számára?  Drágulni fog a biodízel, a napraforgóolaj és a vetőmagon keresztül szinte minden szántóföldi növény. Ismerve azonban a fogyasztók érzékenységét, biztosak lehetünk benne, hogy a költségek nagy részét a termelőknek kell majd viselniük, akik, ha valóban költségcsökkentésre törekednek, akkor

• a korai gyomirtást és
  
• a vetésváltást fogják előnyben részesíteni
  
• olyan fajtákkal, amelyek korán érnek és gyors a vízleadásuk.
  

Mindez visszahat majd a növénynemesítésre és újabb kihívások elé állítja a növényvédőszer-gyártókat. Nem érdemes keseregni azon, ami megváltoztathatatlan. Inkább rendezkedjünk be rá, hogy ez lesz, ezt kell szeretni.