2021. december 2. csütörtök Melinda, Vivien

Hírek - Növény

Erről sok szőlész megfeledkezik Magyarországon: pedig sok pénz múlhat rajta

A szőlőtőkéket a vegetációs időszak alatt is kézben kell tartani, ehhez optimális nagyságú és térbeli arányos elrendezésű levélfelületet kell kialakítani. Ez utóbbi a szakszerűen megépített támrendszerekkel a szálvesszők, félszálvesszők megfelelő térbeli elrendezésével, a felesleges hajtások számának csökkentésével, és a hajtások megfelelő időben való visszavágásával érhető el. De hogyan kell szakszerűen elvégezni a levélritkítást, avagy más néven a lelevelezést?
 
 

A szőlő az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye. Termesztésbe vonására körülbelül 6-8 ezer évvel ezelőtt, a neolit korban került sor. A honfoglaláskor a szőlőtermesztés a mai Magyarország területén már több mint ezeréves múltra tekintett vissza. A Kárpát-medencében a magyarok bejövetelekor szláv nemzetiségiek éltek, akik szőlőt is termesztettek. A magyarok a szőlővel kapcsolatos első kezdetleges ismereteiket a vándorlásuk során szerezték. A mai korszerű termesztéstechnológia és fitotechnikai ismeretek és alkalmazásuk viszont alig pár száz évre tehető, de így is a legismertebb, legtöbbet kutatott kultúrnövényként tartják számon nemcsak világszerte, hanem hazánkban is. Magyarországon is nagyon előkelő helyet foglal el a kultúrnövények között, önálló egyetemi diszciplína foglalkozik e nemes növénnyel, és nem mellesleg talán a legtöbb munkát is adja művelőjének, ami nagy elhivatottságot kíván a szőlőt művelőtől – írta meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).

Az Agrárkamara egy fontos most aktuális fitotechnikai műveletről (zöldmunkáról) a lelevelezésről, levélritkításról gyűjtött össze néhány hasznos gondolatot, miután a korai szőlőfajták érési ideje lassan bekövetkezik, és a fajták érési idejének előrehaladtával is folyamatosan aktuális teendő a szőlőművelésben. A szőlőtőkéket a vegetációs időszak alatt is kézben kell tartani, ehhez optimális nagyságú és térbeli arányos elrendezésű levélfelületet kell kialakítani. Ez utóbbi a szakszerűen megépített támrendszerekkel a szálvesszők, félszálvesszők megfelelő térbeli elrendezésével, a felesleges hajtások számának csökkentésével és a hajtások megfelelő időben való visszavágásával érhető el. Alapvető és fontos követelmény, hogy a fürtkezdeményeknek a hajtáson való megjelenésüktől kezdve – virágfürtté való fejlődésük ideje alatt, majd a virágzás idején és a kötödést követő „termésfürtté” fejlődési szakaszában, és az érési idő szakaszában is napfényen kell maradniuk. Ez esetben a következő évi termést adó rügyek differenciálódása is kedvezőbb feltételek között megy végbe, és az így kialakuló nagy fürtszám lassítja a hajtások következő évi növekedését is.

A levélritkítási művelet során a hajtások leveleit egy bizonyos szakaszon részlegesen el kell távolítani. Különböző időpontokban lehetséges a levelek eltávolítása, most a szőlő jelen állapotában a bogyók zsendülése után, tehát az érés és túlérés folyamán a levélleszedéssel a fürtök érésének gyorsítása és a bogyók színeződésének elősegítése és a fürtrothadás gátlása a legfőbb cél. Elvirágzás után, s különösen a termésérés kezdetén a hajtások alsó, elöregedett levelei kevésbé aktívak, eltávolításuk nem jelent nagy veszteséget a tőkén.

Azonban óvatosan kell eljárni, és csak a szükséges mértékig szabad a tőkét a levelektől „megfosztani”, mert a termésérés idején a levélzetre nagy szüksége van a tőkének, hiszen ebben az időben zajlik a cukornak a termésbe áramlása és a keményítőnek a vesszőkbe és az idősebb fás tőkerészekbe való raktározódása. A termésfürtök körüli idős „funkcióképtelen” levelek eltávolítása után a szőlőfürtöket jobban éri a fény, a szél, a bogyók gyorsabban adják le a vizüket, tehát a bogyótöppedés és a fizikai cukorgyarapodás sokkal intenzívebb lesz. A levelek elvesztésével együtt járó kismértékű cukorveszteséget a kedvezőbb fizikai viszonyok nemcsak kiegyenlítik, hanem a relatív cukorgyarapodással a lé cukortartalmát növelik is, ami mind a borszőlő fajta, mind pedig a csemegeszőlő fajta esetében, nemcsak élvezeti, hanem technológiai előnyt is jelent az így kezelt szőlő esetében. A fürtök rothadásának a minimalizálásával is kedvező a fürt körüli levélritkítás hatása. Mind a korai, mind a késői érésű fajtáknál ajánlott a fürt körüli lelevelezés elvégzése, különösen a késői érésű és rothadásra érzékeny fajták esetében pedig nagyon ajánlott.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a termés érése és különösen a túlérés idején az elöregedett, a fotoszintézisben már alig rész vevő alsó (1-4) levelek eltávolítása növényélettani szempontból nem káros. A fürtök jó beszíneződése, jobb beérése, ami alapvető követelmény bármilyen további felhasználás esetén, a botrítiszes (szürkepenész) rothadás mérséklése, a fürtök jobb permetlé-borítottsága, és a bogyótöppedés élénkítése érdekében, hűvös, esős őszön kimondottan ajánlatos a levélritkítás elvégzése. Az Agrárkamara arra biztat minden szőlőt művelő gazdát, hogy műveljen akár csak néhány tőkét, vagy rendelkezzen nagyobb ültetvénnyel, hogy e zöldmunkát végezze el, mert viszonylag egyszerű és gyorsan végrehajtható a többi zöldmunkához viszonyítva, ugyanakkor a magas minőségi termés eléréséhez nagyban hozzájárul.

Címlapkép: Getty Images

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.
    Mind a négyet bepipálom

    Agrárszektor Konferencia 2021

    Agrártámogatási reform, pénzözön a vidékfejlesztésben, világpiaci árrobbanás, forradalmi agrárinnovációk, precíziós gazdálkodás, digitalizáció. 2 nap, 10+ órányi szakmai program, 70+ előadó