Az utóbbi időben  csökkent Európában a málnaültetvények területe és a termés mennyisége, és jelentősen emelkedett a piacon kapható gyümölcs ára. A málna igényli a csapadékot, a tápanyagot, a fényt és a hőt, azaz a napsütést, azonban nem szereti, ha tartósan perzselő nap éri: levelei károsodnak és a termése is visszamarad a növekedésben. Ezért számos málnatermelő országban árnyékolással védekeznek a nap perzselő hatása ellen. Árnyékoló hálót, vagy fóliát húznak a kordonszerűen kialakított málnasorok fölé, a szellőzéshez pedig a sorközöket takaratlanul hagyják.

A sorok takarását úgy kell megoldani, hogy a növények felett maradjon még a légáramláshoz elegendő, minimum 1 méteres magasság, de ha az ültetvény gondozásához, szüreteléséhez szükséges térből indulunk ki, akkor minimum 2,5 méteres belmagasságot kell hagyni a takarás alatt. Az árnyékoló háló kifeszítéséhez a málnakordon oszlopaihoz kereszttartókat rögzítenek, amelyben műanyag vagy fém íveket helyeznek el. Ezekre húzzák fel az 1,2-1,5 méter széles takarást, amit a sorok végén nehezékekkel feszítenek meg.  A takarás átengedi az esőt, de a szélviharok egy pillanat alatt tönkre tudják tenni, valamint minden ősszel le kell bontani és tavasszal újra visszaépíteni. Időnként cserélni kell a vázszerkezet egyes elemeit és az árnyékoló hálót.

Újdonságnak számít az a technológia, amelyet Piet Albers bogyósgyümölcs-termelő alkalmaz a hollandiai Gerdenlandban található málnaültetvényének egy részén. Az intenzív, kordonos málnaültetvény árnyékolására speciális szolárpaneleket (napelemeket) helyezett a sorok fölé. A rendszer kiépítésében közreműködött Baywa r.e. rendszerfejlesztő és a Partner Groenleven tanácsadó cég is. Az ikersoros ültetvény oszlopos támszerkezetét felhasználva speciális, 2 méter hosszú szolárpaneleket szereltek fel a a sorok fölé. Különlegességük, hogy hézagosan helyezkednek el rajtuk a napelemmodulok, így az átlátszó felületük negyedén a napsugarak képesek áthatolni.

A napelemtáblák minimum 2 méter magasan, ferdén helyezkednek el a málnasorok felett, és a sorok közé vezetik be a felületükre hullott csapadékot. A háztető alakot képező napelemek gerincén át kéményhatás is érvényesül, ami szintén hűti, illetve friss levegőhöz juttatja a málnasövényt. A málnaparcellák közé hat ikersoronként fasort is ültettek, ez a széleróziótól védi az ültetvényt.

A részben átlátszó üveg-üveg szolárpanelekből 150 kW kapacitást lehetett így kiépíteni, amely a tulajdonosának évente 150 MWh (megawatt óra) villamos áramot termel. A villamos energiát invertereken és transzformátoron, valamint ad-vesz árammérőn keresztül juttatja el az elektromos hálózatba. Az évente megtermelt villamos energia, bőven fedezi a gazdálkodó saját szükségletét, a felesleget pedig értékesíteni tudja.

A napelemek alatt a málna hozama 80 százalékot ért el a hálóval árnyékolthoz képest, de a minősége kompenzálta a termés csökkenését. Pluszként jelentkezett a termelt villamos áram értékesítéséből származó bevétel. A kivitelező Baywa r.e. szakértői szerint amennyiben a panelek fényáteresztő felületét 25 százalékról 35 százaléktra növelik, valószínűsíthető, hogy megszűnik a hozamcsökkenés.

Megjegyezzük: német kutatók különféle kultúrákban már tesztelték a szolárpanelek hatását a növényi fotoszintézisére, és azt találták, hogy 5 méteres magasságban, délfelé lejtő panelek mellett a pillangós takarmánynövény esetében 5 százalékkal, krumpli, búza és zeller esetében 18-19 százalékkal csökkentek a hozamok a kontrollhoz képest. Vagyis sok múlik az adott növényen, a panelmagasságon, de az egyes modulok egymástól való távolságán is, amit a málna esetében még érdemes lehet továbbkísérletezni. Lehetséges, hogy a fent bemutatott rendszerben túl alacsonyan, vagy túl szorosan vannak a napelemtáblák, és ha ezen módosítunk, akkor nem kell növelni a fényáteresztésüket, ami csökkenti a teljesítményüket.

Eldőlt a 'tányér vagy tank' dilemmája: agrofotovoltaikus rendszerben mindkettő megtelik

12 százalékkal több zeller, 3 százalékkal több búza, plusz napenergia