Az ökológiai másodvetést legalább kettő növény keverékéből kell összeállítani, s a választható növények listáját a 10/2015. FM rendelet tartalmazza. A rendelet azonban nem mondja meg, és nem is mondhatja, hogy melyik területre mi a jó, hisz azt csak a gazdálkodó kísérletezheti ki a keverékek összetevői és a segítségek alapján, írta meg a NAK. Sok esetben csak a hektáronkénti ár és a kötelezettség teljesítésének szükségessége a döntési alap. Azonban érdemes egy kicsit továbbgondolni, hogy mindez a gazdálkodó talajának, így közvetve a gazdálkodónak is jó lesz hosszútávon. Először át kell gondolni, hogy a kötelezettségen túl mire lehet még használni a másodvetést.

• Erózió elleni védelemre?
• Talajok szervesanyag-készletének, így vízmegőrzésének javítására?
• Vadkáros területekről a vadat elcsalogatni?
• Beporzó rovarokat felszaporítani?
• Talajlazításra?

Miután az ember döntött, a talajok adottságainak ismeretében, azaz hogy agyagos, homokos, kicsit szikes, meszes, vagy éppen savanyú-e, meg kell nézni, melyik keverék lehet alkalmas a kitűzött cél elérésére. Az alkalmazások nagyban függnek a mikroklímától és a helyi viszonyoktól, így az igazán személyre szabott megoldások a helybeli gazdatársakkal összefogva alakítható ki, legyen szó a legjobban működő fajokról, keverékekről, a vetés módjáról vagy agronómiai megoldásokról.

A keresztesvirágú keverék jó talajlazító hatással bír, s az olajretek gyökerének fertőtlenítő hatása is ismert. Augusztusban vethető, bedolgozásra bimbós vagy virágzó állomány alkalmas még ősszel október vége november elején. Ezeket a keverékeket azonban a repceterületek környezetében nem célszerű használni a jelentős kártevő felszaporodás miatt.

Amennyiben a cél a főnövény tápanyagellátásának javítása, úgy figyelni kell az aláforgatás idejére is, hiszen a felvett és tárolt tápanyagok a beforgatást követő 4-10. hét között táródnak fel a legintenzívebben, akkor így kell időzíteni a takarónövény megsemmisítését, hogy a feltáródott tápanyag már a főnövény rendelkezésére álljon. Tehát inkább korábban, mint később. A takarónövények képesek felvenni a talaj mélyebb rétegeiben elérhető tápanyagokat, és azokat egész télen keresztül tárolni, majd átadni a következő főnövénynek. Gyakran felmerülő panasz a gazdálkodók részéről, hogy fellép a nitrogénlekötés, illetve a növényi anyagnak lassú a bomlása. Ez elkerülhető, ha bimbós, vagy virágzó állományt forgat alá az ember.

A pillangósok a légköri nitrogén megkötésével járulnak hozzá a talaj tápanyag-ellátottságához. Tehát, ha a talaj kevés nitrogént tartalmaz, akkor egy pillangós túlsúlyú keverék (bíborhere, herefélék, bükköny stb.) lehet a jó választás, míg a túlzott nitrogén-ellátottság esetén az "éhesebb" keresztesvirágúakat és fűféléket érdemes vetni, amelyek hatékonyabban veszik fel és kötik meg a tápelemeket. Egyes fajok speciális tulajdonságaik - például a többi növény számára elérhetetlen foszfort felvevő pohánka - miatt lehetnek figyelemre méltóak.

Fontos lehet a korai vetés alkalmazása. A korai vetés alatt a főnövény betakarítását követő 1-2 napon belüli vetést kell érteni. Ekkor mérsékelhető leginkább a talajnedvesség csökkenése, így a növények megfelelő ütemű kelése és fejlődése nagyobb eséllyel biztosítható. Ezen korai vetésre illetve szárazabb klímájú területeken a pohánka, facélia és a négermag lehet célravezető a keverékben, A facélia egyben jó talajtakaró, gyomelnyomó is. A négermag és a pohánka fagyérzékeny növények (a négermag 5ºC alatt elfagy), ezért a zöldtrágya bedolgozását az őszi hidegek megérkezése előtt javasolt elvégezni.

Azon keverékek, melyek magasabb arányban tartalmaznak pillangóst, egyben segítik a beporzók védelmét is. Vannak kifejezetten olyan keverékek is, melyek segítenek a zöldítés megoldása mellett "elcsalogatni" a vadakat a kultúrnövényekről, hogy ne a termés fogyjon. Összetevői változók, de lehet benne édeskömény, sárgavirágú somkóró, lucerna, takarmány káposzta, évelő rozs, pohánka, bíborhere, szarvaskerep, facélias stb.

Ilyen vadcsalogató lehet még pl. a meliorációs retek (Raphanus sativus longipinnatus), amivel javítható a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és a talaj mikro- makro faunája is, ha tartósan alkalmazza az ember. A hosszú jégcsap / meliorációs retek nem csak zöldtrágyaként, de vad eleségként is felhasználható. Magas cukor tartalma az elfagyás után biztosít szénhidrát forrást a hasznos mikroorganizmusok számára, melyek a bontó és raktározó folyamatokban vesznek részt. Ha talaj nagyon tömődött, úgy igazi áttörő hatást csak a második évtől tapasztalható.

Sokszor hallani azt is, hogy a másodvetésben alkalmazott zöldtrágya/takarónövény szárítja a talajt. Ez azonban zömmel csak időszakos állapot a talaj felsőbb rétegeiben. A későbbiekben a lazább és szerves anyagban dúsabb talajokban a téli csapadék jobban hasznosul, magasabb talajnedvesség alakul ki, mint a fedetlenül hagyott területeken. Idővel csökkenhet a tavaszi aszályhatás is.

Lehet, hogy elsőre nem sikerül minden úgy, ahogyan azt az ember eltervezte, de türelemmel kell lenni, és fontos azt is tudni, hogy a takarónövények a felszín alatt is dolgoznak. Így elképzelhető, hogy a "csenevésznek" tűnő, 10-15 cm magas növény jó szolgálatot tesz a talajlakó élőlényeknek a gyökerével, s máris életet lehelt a talajba. Érdemes kikísérletezni a helyben a céloknak megfelelő igazi állományt és technológiát! További hasznos információk a NAK Zöldtrágyázás című kiadványában is olvashatóak.