agrarszektor.hu • 2026. október 15. 09:43
Az EU régióinak csaknem háromnegyedét fenyegeti elnéptelenedés 2050-ig, ezért a Bizottság a helyben maradás jogát állítja a fejlesztéspolitika fókuszába.
Az Európai Unió régióinak csaknem háromnegyedét fenyegeti elnéptelenedés 2050-ig, ezért az Európai Bizottság a helyben maradás jogát állítja a fejlesztéspolitika fókuszába. A 2027 elejére elkészülő stratégia célja, hogy az elköltözés szabad választás legyen, ne pedig a munkahelyek vagy az alapvető szolgáltatások hiánya miatti kényszer. Magyarországot a kiugró belső egyenlőtlenségek és a demográfiai hanyatlás miatt kiemelten érinti a probléma, a megoldás sikerét azonban nagyban befolyásolja a 2028–2034-es uniós költségvetésről szóló, jelenleg is éles vita - jelentette a Portfolio.
A szabad mozgás az európai integráció egyik legfontosabb vívmánya, ám a brüsszeli gondolkodásban egyre hangsúlyosabbá válik a jelenség árnyoldala is. Ha egy térségben hiányoznak a megfelelő munkahelyek, az iskolák, az egészségügyi ellátás vagy a megfizethető lakhatás, a távozás már nem egyszerű lehetőség, hanem gazdasági és szociális kényszer. Raffaele Fitto, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke szerint a mobilitásnak szabad döntésen kell alapulnia. Erre reagálva a testület a jövő év elejére önálló stratégiát dolgoz ki a helyben maradás jogáról (Right to Stay), amelynek lényege, hogy az embereknek valós esélyük legyen ott felépíteni az életüket, ahol szeretnék.
A probléma rendkívül sürgető, hiszen a demográfiai előrejelzések szerint 2050-re az uniós régiók 72 százalékában, a vidéki térségeknek pedig mintegy 85 százalékában várható népességfogyás. A lakosság csökkenése egy önmagát gerjesztő, pusztító spirált indít el. Kevesebb emberrel egyre nehezebb és drágább fenntartani az infrastruktúrát és az intézményeket, az alapvető közszolgáltatások leépülése pedig újabb családokat ösztönözhet a távozásra. Jelenleg mintegy 135 millió európai él olyan térségben, amely az elmúlt évtizedekben gazdasági stagnálásba vagy hanyatlásba süllyedt.
Magyarország helyzete uniós összevetésben is aggasztó, mivel az országon belüli fejlettségi különbségek kiugróak. A hazai vármegyék többségében tíz százalékot meghaladó népességvesztéssel számolnak a jövőben, miközben a munkaképes korú lakosság már most is évente mintegy harmincezer fővel csökken. A statisztikák világosan megmutatják, hogy a kedvezőbb gazdasági teljesítmény önmagában nem elegendő az életkörülmények javításához. 2024 és 2025 között mind a nyolc hazai régió sérülékenységi indexe romlott. A szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata nyolcból hat régióban nőtt, és az időskori eltartottsági mutatók is szinte mindenhol kedvezőtlenebbé váltak az elmúlt időszakban.
Mivel a társadalmi és gazdasági kihívások rendkívül összetettek, az új uniós stratégia nem egyetlen központilag előírt receptet kínál majd. A tervek szerint a hegyvidékek, a szigetek, a határ menti területek, valamint a városok eltérő adottságaira építenek, a jól működő helyi kezdeményezéseket alapul véve. Madrid régiójában például a megfizethető lakhatás és az alapvető szolgáltatások fejlesztése sikeresen növelte a kistelepülések népességét, míg a finn Lappföldön a távgyógyászat kiterjesztése hozott áttörést a ritkán lakott területeken. A bevált példák között szerepel az AHA Budapest program is, amely üresen álló ingatlanok átalakításával teremt megfizethető lakhatást a fővárosban.
A helyi szintű sikerek és a készülő stratégia megvalósíthatósága azonban végső soron a következő, 2028–2034-es uniós költségvetés kialakításán múlik. Az Európai Bizottság egy rugalmasabb, de nemzeti szinten központosítottabb finanszírozási rendszert javasol a programok hatékonyabb összehangolása érdekében. A régiók és városok képviselői viszont attól tartanak, hogy a döntések kormányzati központosítása miatt épp az önkormányzatok és a leszakadó térségek helyi szükségletei szorulnak majd háttérbe.
Az európai integráció évtizedeken át azt ígérte a polgároknak, hogy szabadon mozoghatnak és dolgozhatnak a kontinensen bárhol. Az elkövetkezendő évek legnagyobb kihívása azonban az lesz, hogy meggyőzzék őket arról, hogy a szülőföldjükön maradva is élhető, kiszámítható és biztos jövő vár rájuk.