agrarszektor.hu • 2026. február 19. 14:34
Február elején rendezték meg Brüsszelben - immár második alkalommal - a Regenerating Europe Week szakpolitikai rendezvényt, ami az Európai Regeneratív Gazdálkodók Szövetségének (European Alliance for Regenerative Agriculture, EARA) egyik nagyszabású eseménye. A rendezvény egyértelműen láthatóvá tette: a regeneratív gazdálkodás túllépett a szakmai műhelyek és mezőgazdasági gyakorlatok szintjén, és a 2027 utáni Közös Agrárpolitika (KAP) alakításának egyik releváns szereplőjévé vált.
A rendezvény középpontjában az EARA által bemutatott Regen Compass dokumentum állt, amely nem egy újabb támogatási jogcímet vagy tanúsítási rendszert javasol, hanem egy paradigmaváltáson alapuló megközelítést: az eddig megszokottól eltérő nyomonkövetési és értékelési keretrendszert szorgalmaz az uniós agrárpolitikában - írja a NAK.
A Regen Compass alapvetése egyszerű, de jelentős következményekkel jár: a mezőgazdasági rendszerek megítélése ne pusztán megfelelési (compliance) logikán alapuljon, hanem a tényleges, mérhető javulást értékelje. A jelenlegi támogatási és tanúsítási rendszerek többsége bináris jellegű: a gazdálkodó vagy megfelel az adott előírásoknak, vagy nem. A Regen Compass ezzel szemben dinamikus megközelítést javasol: a fő kérdés az, hogy a gazdaság rendszerszinten halad-e egy ellenállóbb, alacsonyabb inputigényű, jobb talaj- és vízállapotú működés felé. A dokumentum négy alapelvre épül:
- A regeneráció nem végállapot, hanem folyamat.
- Eredményorientált - egyszerre ökológiai, társadalmi és gazdasági dimenzióban.
- Kontextus-specifikus - vagyis figyelembe veszi az eltérő agro-ökológiai adottságokat.
- Rendszerszintű - nem egy-egy gyakorlatot, hanem a teljes gazdálkodási modellt vizsgálja.
A dokumentum szerint az agrárpolitika akkor tudja valóban támogatni az alkalmazkodást, ha nem kizárólag előírt gyakorlatokat finanszíroz, hanem a kimutatható javulást ismeri el.
Az eredményesség mérése: hogyan nézne ki ez a gyakorlatban?
A Regen Compass által javasolt eredményalapú monitoring, jelentéstételi és ellenőrzési (MJE) keretrendszer lényege, hogy az értékelés felvesz egy gazdasági kiinduló állapotot (baseline), és ehhez képest méri a változást. Ehhez az első lépés egy kontextus-specifikus állapotfelmérés: talajadatok (pl. szervesanyag-tartalom, talajszerkezet), vízháztartási mutatók, inputfelhasználás, biodiverzitási indikátorok rögzítése. Ezt követően nem egy előírt gyakorlatlista teljesítését ellenőrzik, hanem azt vizsgálják, hogy meghatározott időszak alatt történt-e kimutatható javulás az egyes indikátorokban.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a cél nem új tanúsítvány bevezetése, hanem egy egységesebb validációs keret kialakítása, amely csökkenti a jelenlegi, különböző tanúsítási rendszerekből és az uniós támogatáspolitika által előírt indikátorokból álló széttagoltságot, miközben megőrzi a helyi adottságok figyelembevételét. A hangsúly a folyamatos, mérhető javuláson van: nem kizáró ok, ha egy gazdaság az átmenet elején jár, amennyiben az irány és az előrehaladás igazolható.
Gazdálkodói gyakorlat és a politika találkozása
A brüsszeli rendezvényen bemutatott gazdálkodói példák azt demonstrálták, hogy a rendszer-ellenállóképesség növelése miként is néz ki a gyakorlatban, milyen előnyökkel jár és milyen kihívásokkal szembesül. Több gazdaság számolt be jelentős üzemanyag-megtakarításról, csökkentett talajbolygatásról, talajtakarásról és vízmegtartó megoldásokról úgy, hogy közben a termelési stabilitás nem romlott számottevően – ugyanakkor kihívás oldalról, szinte kivétel nélkül említést tettek a túlzott adminisztrációról és az elismertség hiányáról, mind a fogyasztók, mind a gazdasági szereplők oldaláról.
A párbeszéd egy másik fontos eleme a finanszírozás volt. Elhangzott, hogy a regeneratív mezőgazdaság olyan közjavakat állít elő – például jobb vízháztartást, mérsékelt talajeróziót vagy egészségesebb élelmiszer-alapot –, amelyekből más ágazatok (például egészségügy, településrendezés, biztosítás stb.) is profitálnak. Ha a KAP-on túl ezek az ágazatok is hozzáadnák (financiálisan) a részüket a regeneratív gazdálkodás térnyeréséhez, akkor ez egy win-win szituációt generálhatna minden érintett, de legfőképpen a társadalom számára.
Mit jelenthet ez Magyarország számára?
Magyarország agro-ökológiai adottságai - különösen az aszályérzékenység és a talajállapot romlása - indokolttá teszik az alkalmazkodó szemlélet erősítését. A Regen Compass által felvázolt irány ebben a tekintetben nem radikális változtatást, hanem egy másfajta gondolkozást kíván meg a gazdatársadalomtól és a döntéshozóktól is.