Az elmúlt évek kedvezőbb jövedelmezőségi viszonyai után a tavalyi év végére, illetve 2026 elejére egyszerre két meghatározó állattenyésztési alágazatban, a sertés- és a tejágazatban is markáns válságtünetek rajzolódnak ki. A piaci árak meredek korrekciója, az önköltségi szintek alá süllyedő felvásárlási értékek, valamint a nemzetközi kereskedelmi és állategészségügyi kockázatok olyan összetett kihívásrendszert hoztak létre, amely rövid távon likviditási nyomást, középtávon pedig szerkezeti alkalmazkodási kényszert idéz elő. A jelenség különösen azért figyelemre méltó, mert nem elszigetelt piaci ingadozásról, hanem több, egymással párhuzamosan ható tényező eredőjéről beszélhetünk.

Európában drámai helyzet alakult ki

A globális sertéshús-piac 2025-ben is vegyes képet mutatott. Az Egyesült Államok termelése és exportja enyhén csökkent, miközben Brazília kivitele jelentős bővülést produkált. Ezzel párhuzamosan az Európai Unióban az árak drasztikusabb visszaesése következett be, ami a kontinens termelői számára kedvezőtlen jövedelmezőségi fordulatot hozott. A nemzetközi kínálati viszonyok átrendeződése, az exportpiacokért folytatott verseny éleződése és a kereskedelempolitikai feszültségek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az uniós piacon tartós árcsökkenési trend alakult ki.

Nem jön ki a matek

Idén, az év első heteiben, Európában továbbra is jelentős árkorrekció jellemzi a sertéságazatot, vagyis a 2025 második felében elindult árcsökkenés nem átmeneti jellegűnek bizonyult, hanem tartós piaci jelenséggé vált, amelyre minden szereplőnek reagálnia kell. Magyarországon az élősertés ára a 2025 elején tapasztalt, kilogrammonként 700 forint körüli szintről néhány hónap alatt 450 forint körüli értékre esett vissza, majd továbbra is alacsonyan maradt, miközben az országos átlagos önköltségi szint 475 forint körül alakul.

Ez a különbség egyértelműen veszteséges működési környezetet jelez.

Mindez fokozott alkalmazkodást igényel a sertéstartóktól, különösen a likviditásmenedzsment, a költségkontroll és a beruházási döntések területén. A finanszírozási struktúrák újragondolása, az átmeneti pénzügyi eszközök igénybevétele és a hatékonyságjavító intézkedések felértékelődnek egy olyan környezetben, ahol a piaci ár már nem fedezi a termelési költségeket.

Összetett okok és időzített bomba

A sertéspiaci folyamatok mögött meghatározó szerepet játszik a vámháború hatása is. A kereskedelmi korlátozások, a piacra jutási feltételek bizonytalansága és az exportáramlások átrendeződése közvetlenül befolyásolja az uniós túlkínálat kialakulását.

További jelentős kockázatot jelent Spanyolország állategészségügyi státusza, amely ott lóg a levegőben jelenleg is.

Az afrikai sertéspestis feltűnése az egyik legnagyobb európai sertéstartó országban a harmadik országok exportkorlátozásai miatt hatalmas mennyiség maradhatna az EU piacán, ami újabb árnyomást gyakorolna az amúgy is gyenge jövedelmezőségi helyzetben lévő termelőkre.

Ez a kockázat nem pusztán hipotetikus forgatókönyv, hanem a piaci szereplők által folyamatosan figyelemmel kísért tényező, amely a jövőbeni árkilátásokat és stratégiai döntéseket is befolyásolja.

A tejtermelőknél talán még súlyosabb a helyzet

Mindeközben a tejágazatban hasonlóan súlyos – ha nem súlyosabb - kihívások jelentkeznek. Jelenleg a nyerstej esetében is az önköltség alá süllyedt a piaci ár, ami veszteséges termelési környezetet eredményez. A helyzetet tovább súlyosbítja az elképesztő mértékű importnyomás, amely Nyugat-Európa felől érkezik Magyarországra. Egyes termékkörökben 30–60 százalékos importmennyiség-növekedés tapasztalható, különösen bizonyos sajtok esetében. A jelenség hátterében az EU piacán kialakult túltermelés, a pangó készletek, valamint a nemzetközi kereskedelmi konfliktusok állnak.

A tejfelesleg dömpingszerű megjelenése a hazai piacon komoly árversenyt generál, amelyet a magyar feldolgozóipar csak korlátozottan képes kezelni – a problémahalmaz pedig a termelőkre hullik vissza.

Nem piaci, versenyképességi válság

Bár a probléma összetett és nemzetközi jellege miatt Magyarország önmagában keveset tehet kialakult helyzet megoldására, mindenesetre a mostani kettős válság élesen rámutat a magyar élelmiszeripar versenyképességi kihívásaira. Míg jó időkben mindkét alágazat sikeresen és eredményesen tud működni, a válságok idején azonnal láthatóvá válnak azok a strukturális és hatékonysági különbségek, amelyek normál piaci környezetben kevésbé feltűnőek.

A feldolgozottsági szint, a költséghatékonyság, az innováció és a piaci pozicionálás terén meglévő lemaradások ilyenkor közvetlen jövedelmezőségi hatásokban testesülnek meg.

A tejágazatban mindez kettős nyomásként jelentkezik: a termelők alacsony felvásárlási árakkal szembesülnek, miközben a feldolgozók fokozódó importverseny mellett próbálják megőrizni piaci részesedésüket.

A mentőcsomagok csak enyhítik a helyzetet

A kormányzati reakciók mindkét alágazatban a stabilitás megőrzésére és a likviditási feszültségek enyhítésére irányulnak.

A tejtermelő ágazat esetében kiemelt cél a gazdálkodók pénzügyi helyzetének biztosítása, amelyet rendkívüli nemzeti támogatási eszközök egészítenek ki. A bejelentett 2,43 milliárd forintos keretösszegű támogatás az alacsony felvásárlási ár miatt nehéz helyzetbe került termelők számára nyújt átmeneti segítséget. A sertéságazatban szintén több eszköz áll rendelkezésre. A tenyészkocatartók részére meghirdetett rendkívüli, 4 milliárd forintos mezőgazdasági csekély összegű támogatási program, valamint a tenyészkoca állatjóléti program éves keretének megemelése a termelési kapacitások fenntartását és a gazdaságok túlélőképességének erősítését célozza. Emellett a hitelmoratórium lehetősége is hozzájárulhat a rövid távú likviditási nyomás mérsékléséhez.

Az igazi feladat

A jelenlegi válsághelyzet ugyanakkor túlmutat az azonnali pénzügyi beavatkozásokon. Mind a sertés-, mind a tejágazat esetében szükségessé válik a versenyképességi és hatékonysági tényezők újraértékelése.

A költségszerkezet optimalizálása, a technológiai fejlesztések, az energia- és takarmányhatékonyság javítása, valamint az integrációs és együttműködési modellek erősítése kulcsszerepet kaphat a jövőbeni stabilitás megteremtésében. A piaci ciklusok természetéből adódóan az árak korrekciója időről időre elkerülhetetlen, azonban a veszteséges periódusok hossza és mélysége jelentősen mérsékelhető egy versenyképesebb, rugalmasabb ágazati struktúrával. Addig pedig a legfőbb cél a mindennapos működést biztosító likviditás fenntartása – amely bizonyos szereplők esetében már önmagában embert próbáló feladat.