PR • 2025. november 16. 18:04
A választott malacok teljesítményét nagymértékben meghatározza a takarmányreceptúrák összeállítása során felhasznált fehérjeforrások emészthetősége. Az egyes fehérjehordozó alapanyagok minőségi (emészthetőségi együttható alapján történő) értékelésére a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. által továbbfejlesztett in vitro fehérjeemészthetőség-meghatározási módszert, az egyes alapanyagok vizsgálata során mért eredményeket cikkünk első részében mutattuk be. Jelen írásunkban a már korábban ismertetett eredmények prestarter takarmányok fejlesztésében történő gyakorlati alkalmazásáról számolunk be.
A modern malactakarmányozásban egyre nagyobb szerepet kap a takarmányozás differenciált megközelítése, amely különbséget tesz a „standard” és a „protektív” diéták között (Tybirk és mtsai, 2024). A standard diéták célja az optimális teljesítmény és fajlagos takarmányértékesítés elérése egészséges, jól fejlett állományban, míg a protektív formulák azokra az esetekre kínálnak megoldást, amelyeknél emésztés-élettani kihívások (pl. választáskori hasmenés, bélgyulladásra való hajlam, gyengébb fejlődési potenciál) állnak fenn.
A Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.-nél ezt a differenciált szemléletet alkalmaztuk prestarter takarmányaink fejlesztése során, elsők között kínálva megbízható alternatívákat a ZnO-mentes malactakarmányozásban.
A fejlesztői munka azonban nem állt meg: üzemi tapasztalataink, illetve az egyes fehérjehordozó alapanyagokkal végzett in vitro emészthetőségi vizsgálataink lehetőséget teremtettek egy új szakmai kérdés megfogalmazására: A saját adatbázisunk alapján a legjobb fehérjeemészthetőségi együtthatókkal rendelkező fehérjehordozó alapanyagok alkalmazásával, protektív szemléletű alapanyag-választás mellett elérhetőek-e a standard takarmányozási koncepcióval megegyező eredmények?
A Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.-nél a Bonafarm Mezőgazdaság sertéságazatával együttműködve félüzemi modellkísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy a laboratóriumi körülmények között mért emészthetőségi együtthatók milyen módon tükröződnek vissza a választott malacok teljesítményében és gazdasági eredménytermelő képességében.
Ennek érdekében a kísérleti takarmányokat azonos táplálóanyag-tartalom mellett, kizárólag eltérő fehérjehordozók felhasználásával állítottuk össze, így biztosítva, hogy a nyersfehérje-források in vitro emészthetőségi értékei képezzék a formulázás alapját.
Az első modellkísérletben a receptúrában alkalmazott növényi eredetű fehérjehordozók in vitro emészthetőségi értékei alapján összeállított kísérleti takarmányt hasonlítottuk össze a kontrollreceptúrával, azonos táplálóanyagszintek (energia, nyersfehérje, emészthető lizin) mellett. A cél az volt, hogy megfigyeljük, a laboratóriumban kimutatott emészthetőségi különbségek milyen módon befolyásolják a választott malacok növekedési teljesítményét üzemi környezetben.
A kontrollreceptúrában alkalmazott fehérjeforrás in vitro nyersfehérje-emészthetőségi értéke 82,52% volt, míg a kísérleti receptúrában ezt egy olyan komponensre cseréltük, amely laboratóriumi vizsgálatok alapján 93,69%-os emészthetőségi értékkel rendelkezett. Ez a célzott csere jelentős hatást gyakorolt a receptúrára: a takarmány nyersfehérje-emészthetősége 81,40%-ról 84,60%-ra emelkedett.
Az első vizsgálatot kezelésenként 300 vegyes ivarú, DanBred választott malaccal, öt ismétlésben végeztük el. A vizsgálatok teljes időtartama alatt (25–46. életnap között) a mikrogranulált prestarter takarmány és az ivóvíz is ad libitum állt az állatok rendelkezésére.
Az induló és záró súlyok alakulását az 1. ábra szemlélteti. A két csoport között az induló súlyokat tekintve nem volt különbség. A vizsgálat végén a kísérleti csoport zárósúlya 330 grammal nagyobb volt a kontrollhoz képest (11,32 kg vs. 10,99 kg). A kísérleti csoport átlagos napi súlygyarapodása 240 g/nap volt, szemben a kontroll 233 g/nap értékével.
Az átlagos napi takarmányfelvétel 290 g/napra emelkedett a kísérleti receptúrával, míg a kontroll esetében ez
273 g/nap volt.
A fajlagos takarmányértékesítés tekintetében az alábbi változás volt megfigyelhető: a kontrollcsoport átlagos 1,17 kg/kg értékével szemben a kísérleti csoportban 1,22 kg/kg fajlagos mutatót mértünk. Ezen eredményeket a 2. ábrán szemléltetjük. Az elhullási arány a kontrollcsoportban 1,25%, míg a kísérleti csoportban csupán 0,42% volt.
Az eredmények ökonómiai szemléletű értékelése egyértelműen alátámasztja a laboratóriumi méréseken alapuló fehérjehordozó-váltás gyakorlati jelentőségét.
A kísérleti receptúra alkalmazásával malaconként 330 grammal nagyobb súlyt értünk el a prestarter fázis végére.
Mindez a jövedelmezőségi mutatókra vonatkozóan is javulást eredményezett. Annak ellenére, hogy a kísérleti takarmány kilogrammonkénti ára közel 10%-kal meghaladta a kontrolltakarmányét, így 1 kg testtömeg-gyarapodás takarmányozási költsége 36,7 Ft-tal több volt, a magasabb takarmányozási költségeket a naturális eredmények javulása kompenzálta.
A hízóalapanyagként értékesített malacok aktuális tőzsdei árát alapul véve megállapítható, hogy a kísérleti csoportban átlagosan 460 Ft többleteredmény realizálódott malaconként. Amennyiben ezeket az eredményeket egy 1000 kocás, évi 35 000 malacot kibocsátó sertéstelepre vetítjük, a választási szakaszban jelentkező éves gazdasági nyereség meghaladja a 16 millió Ft-ot az aktuális malacár és euró–forint árfolyam mellett.
A második kísérlet fókuszában az állati eredetű fehérjeforrások értékelése és optimalizálása állt. A vizsgálatban egy 85,07%-os in vitro nyersfehérje-emészthetőséggel rendelkező állati fehérjeforrásból származó alapanyagot olyan alternatívára cseréltünk, amely laboratóriumi vizsgálataink szerint 98,98%-os emészthetőségi együtthatóval rendelkezik. Ennek hatására a takarmány nyersfehérje-tartalmának emészthetősége a korábbi 84,60%-ról 88,90%-ra nőtt.
A vizsgálatba 1352 DanBred malacot (n=676 egyed/kezelés) vontunk be, ugyancsak 5 ismétlésben, vegyes ivarban. A malacok átlagos induló súlya mindkét csoportban egységesen 5,80 kg volt. Az állatok a vizsgálatok teljes időtartama alatt (23–44. életnap között) mikrogranulált prestarter takarmányokat vehettek fel. A kísérlet alatt az ívóvíz is ad libitum állt az állatok rendelkezésére.
Az eredményeket értékelve megállapítható, hogy a kísérleti prestartert fogyasztó malacok 10,76 kg-mal zárták a vizsgálatot szemben a kontrollcsoport 10,59 kg-jával. Ezen eredményeket a 3. ábra szemlélteti.
Az átlagos napi súlygyarapodás is növekedett (kontroll: 232 g, kísérleti: 239 g), hasonlóképpen a napi takarmányfelvételhez (kontroll: 286 g, kísérleti: 292 g).
A fajlagos takarmányértékesítés a kísérleti csoportban 1,22 kg/kg volt a kontrollcsoport esetében mért 1,24 kg/kg-hoz képest.
A takarmányfelvételre és a fajlagos takarmányértékesítésre vonatkozó adatokat a 4. ábra foglalja össze. Az elhullás a kontrollcsoportban 1,12%, míg a kísérleti csoportban 1,31% volt. Ez az eltérés a két kezelés között numerikus különbségként értelmezhető, statisztikai szempontból nem igazolható. A selejtezés aránya is kedvezőbben alakult a kísérleti csoportban (kontroll: 2,61%, kísérleti: 1,68%).
A gazdasági elemzések is megerősítik, hogy a laboratóriumi vizsgálatokra alapozott fehérjehordozó-csere gyakorlati szempontból is jelentős előrelépést eredményezett.
A második vizsgálatban a kísérleti prestarter takarmány kilogrammonkénti ára 1,8%-kal nagyobb volt a kontrollhoz képest. Ugyanakkor az emésztés-élettani szempontból optimalizált fehérjeprofil révén az állatok testtömeg-gyarapodása a kontrollcsoporthoz képest javult: malaconként átlagosan 170 grammal nőtt az élősúly a prestarter fázis végére.
Bár az 1 kg testtömeg-gyarapodásra jutó takarmányköltség minimálisan emelkedett (+1,8 Ft/kg), a hatékonyabb fehérjehasznosulásnak köszönhetően a többletköltségek levonását követően a gazdasági nyereség elérte a 123,5 Ft-ot malaconként.
Ezzel egy 1000 kocás sertéstelepre vetítve, évi 35 000 választott malaccal számolva, további 4,3 millió Ft éves többleteredmény érhető el. Ez a számadat is alátámasztja, hogy a nyersfehérje-emészthetőségre történő optimalizálás ökonómiai szempontból további érdemi előnyt biztosít az előző kísérlethez képest is.
A két, egymásra épülő modellkísérletünk eredményei megerősítik, hogy az in vitro nyersfehérje-emészthetőségi méréseken alapuló, célzott alapanyag-választás nemcsak elméleti szinten kínál előnyt, hanem üzemi körülmények között is kézzelfogható, mérhető javulást eredményez a malacok teljesítményében. A nagyobb in vitro emészthetőségi együtthatóval rendelkező fehérjehordozó alapanyagok célzott alkalmazása lehetőséget kínál arra, hogy a protektív szemléletű alapanyag-választás mellett összeállított prestarter takarmányok is versenyképes növekedési teljesítményt és költséghatékonyságot biztosítsanak a standard diétákkal elért eredményekhez képest.
Képek, táblázatok: Bonafarm Csoport
(x)