agrarszektor.hu • 2025. szeptember 14. 10:58
Egy balatoni horgász emlékezetes küzdelmet vívott egy kapitális harcsával a viharos vízen. A tervezett süllőzés helyett egy órányi fárasztás után sikerült partra hoznia a hatalmas ragadozót, bizonyítva, hogy a kihívásokkal teli időjárás sem akadályozza a szenvedélyes pecásokat.
Az idei nyári és kora őszi időszak nem kedvezett a balatoni horgászoknak. A gyakori frontok, erős szelek és kiszámíthatatlan időjárás sokszor meghiúsították a pecások terveit. Így járt H. M. is, aki egy közelgő hidegfront ellenére süllőzésre indult, ám a nap végül egy kapitális harcsával folytatott egyórás küzdelemmel zárult számára - közölte a Pecaverzum.
A horgász a reggelt időjárás-előrejelzések tanulmányozásával kezdte. A hajnali jelentések alapján nyilvánvalóvá vált, hogy 500 méternél távolabb nem lesz biztonságos a csónakázás. Délelőtt 11 órára azonban némi szélgyengülést jósoltak, így a pecás már a parton készítette elő felszerelését és állította össze stratégiáját – számolt be erről a Balatoni harcsázás Facebook-csoportban. Terve egyszerű volt: a partközeli akadókat kívánta megdobálni, amelyek potenciálisan süllőt vagy akár harcsát is rejthetnek. Fél óra elteltével a víz már kezelhetőbbé vált, csupán 40-50 centiméteres hullámok maradtak, amelyekkel csónakja és horgonyrendszere megbirkózott.
Fél óra múlva már vállalható volt a víz. Csak 40-50 centis hullámok maradtak, amit a csónakom jól meg tudott lovagolni, egy jó kapa horgony kíséretében
– emlékezett vissza a horgász.
Bár a vízen sárga viharjelzés villogott, több évtizedes tapasztalata azt sugallta, hogy a hullámzás nem akadályozó tényező, sőt, gyakran éppen ilyen körülmények között aktívabbak a halak. Az első négy-öt akadónál nem járt sikerrel, mindössze egy kősüllő akadt horogra, amely azonban a csónaknál leakadt. Ezután egy nagyobb kiterjedésű akadó felé vette az irányt, ahol módszeresen kezdte dobálni a műcsalit. A hullámzás okozta erős áramlat megnehezítette a feladatot, ezért vertikális csalikat alkalmazott. Már tovább akart haladni, amikor úgy döntött, néhány dobást az iszapos területre is megkísérel. Az ötödik próbálkozásnál érkezett a váratlan fordulat: az akadó közvetlen közelében erős, dupla ütést érzett a boton.
Igen, dupla, nem a szimpla, éles ütés, mint a süllőé, hanem a gyors ráduplázós harcsás ütés, amit közvetlen fenékről vesz fel a harcsa
– mesélte.
A bevágás után a harcsa először a csónak felé úszott, majd hirtelen mintegy 60 méteres kirohanást produkált. Ezt még két hasonló robbanásszerű menekülés követte, mielőtt sikerült a csónak közelébe terelni. A helyzetet tovább nehezítette, hogy időközben a szél ismét felerősödött, a hullámok pedig már elérték a 60 centimétert. A horgász ritkán emeli fel a horgonyt fárasztás közben, mivel tapasztalata szerint hatékonyabb rögzített csónakból küzdeni a hallal. "Ebben az esetben nem is lehetett volna másképp, a nagy hullámok miatt" – jegyezte meg.
Negyven perc küzdelem után jelentek meg az első buborékok, jelezve a harcsa fáradását. További húsz perc elteltével, számos emelési kísérlet után végre előbukkant a hatalmas fej a hullámok közül, majd dühösen visszafordult a mélybe. A bot csúcsa a vízig hajlott, a dobra felcsévélt zsinór pedig sípolva fogyott. A hosszú harc után a hal ismét a csónak közelébe került. A horgász ekkor megragadta a harcsa "szakállát", amire az erőteljesen reagált. Fordulás közben olyan erővel csapott a vízre, hogy a pecást teljesen eláztatta, majd egy újabb hullám is elérte. "Nem tudom, ki fáradt el jobban" – tette fel a költői kérdést. H. M. számára nem ez volt az első jelentős harcsafogás, de hangsúlyozta, hogy minden alkalom egyedi élményt nyújt.
Amikor teljes életnagyságban ott van az ember előtt egy ekkora harcsa, akkor mindig a fárasztás élménye és a hal méreteinek látványa keveredik a fejemben
– fogalmazott.