agrarszektor.hu • 2025. október 20. 20:33
A Magyar Rovartani Társaság minden évben meghirdeti az Év rovara versenyt. Ennek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet egy-egy hazai rovarfajra, valamint a rovarok védelmének és az élővilágban betöltött szerepük fontosságára. A kiválasztott faj életmódjának és élőhelyének bemutatásával közelebb hozza a természetben zajló biológiai folyamatokat és változásokat, elősegítve azok jobb megértését.
Idén is meghirdette a Magyar Rovartani Társaság az Év rovara versenyt. Ebben az évben olyan fajokat jelöltek, amelyek életük valamely szakaszában szorosan kötődnek a faodvakhoz: lárváik ott fejlődnek, ott táplálkoznak vagy éppen ott találnak menedéket pihenésre. Mivel Magyarországon egyre kevesebb az idős, odvas fa, a három rovarfaj bemutatásával a szakemberek erre a különleges mikroélőhelyre és annak megőrzésének fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. A jelöltekre 2025. december 6-a éjfélig lehet szavazni az alábbi linken.
Remetebogár
A keleti remetebogár (Osmoderma barnabita) Magyarország és egyben Európa egyik legkülönlegesebb és legritkább bogara. A rokonságába tartozó európai fajok rendkívül hasonló megjelenésűek, azonban elterjedési területük eltérő. A kifejlett példányok 25-32 mm-es testhosszukkal a nagyobb bogarak közé tartoznak. A hím és a nőstény egyedek külsejükben lényegesen nem különböznek egymástól, csupán testarányaik eltérőek kissé. A faj különlegessége elsősorban speciális élőhelyigényével függ össze: a bogarak lárvái ugyanis kizárólag nagy, öreg fák nekik megfelelő odvaiban tudnak kifejlődni, ahol a korhadó faanyagot fogyasztják. A fafajok szempontjából nem válogatós, mivel elsősorban az odú minősége számít. Hazánkban mégis leginkább nagy folyók ártéri puhafa ligeteiben, főleg öreg füzesekben találja meg életfeltételeit. A keleti remetebogár síkságokon kívül szórványosan hegyvidékeken is megtalálható, ahol többnyire nagy, odvas tölgy és bükkfákban fejlődik. Nagyritkán tűlevelűekben is előfordul.
Lárvái nagyméretű pajorszerűek, kifejlődésükhöz 2-4 év szükséges. A bogarak nyár derekán kelnek ki és nyár végéig élnek. Rövid felnőtt életük során élőhelyük környezetét ritkán hagyják el, többnyire az odvak belsejében, a törmelékbe ássák be magukat. Meleg, szélcsendes nyári késő délutánokon előbújnak és szárnyra kelnek párt keresve. A bogarak jellegzetes, erős sárgabarack illatot árasztanak, amely jelenlétüket már méterekről elárulja. A kifejlett egyedek már nem faanyaggal táplálkoznak, hanem ha tehetik, erjedő, édes folyadékokat, például sérült fák kifolyó nedvét vagy túlérett gyümölcsök levét nyalogatják. A bogarak rejtett életmódjuk miatt ritkán kerülnek a szemünk elé, de mivel néha városi környezetben, például parkok, fasorok öreg fáiban is otthonra lelhetnek, nagy szerencsével egy-egy példánnyal néha meglepő helyeken is találkozhatunk. Bár a remetebogár az utóbbi években egyre több helyről előkerült, mindenütt nagyon ritkának számít. Élőhelyeinek sérülékenysége és megfogyatkozása miatt a faj fennmaradása jelentős mértékben veszélyeztetett. A keleti remetebogár Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
Párducfoltos hangyaleső
A párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus) a hazai hangyalesőfauna közepes termetű faja: hegyes szárnyai kissé hosszabbak, mint a teste. Magyar neve a tudományos név fordításából eredeztethető, ami utal az elülső szárny hátsó szegélyén lévő „párducfoltra” (vagy szemfoltra). Ez a háztetőszerűen összecsukott szárnyakon látható a legjobban. A szárnyát további mintázati elemek is díszítik. Nagyon dekoratív megjelenésű rovar. Teste többnyire sárga, karcsú lábai meglehetősen hosszúak és vékonyak. Csápja is hosszú, vége enyhén megvastagodott.
Az imágók gyengén repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Nyár közepén rajzanak, éjszaka párzanak, petéiket faodvakba helyezik. Fejlődésmenete egy évig tart: három lárvastádium után bábozódik. A lárvák és az imágók is ragadozó életmódot folytatnak. A lárvák a faodvakban más rovarok lárváit és imágóit zsákmányolják. Jellegzetességük, hogy tölcsért nem építenek, és dús testszőrzetet viselnek. Hazánkban természetközeli élőhelyeken, domb- és hegyvidéki melegkedvelő erdőkben és nagy folyók menti ligeterdőkben fordul elő, de lárváját kimutatták régi épületek, erősen szuvas tetőszerkezeti famorzsalékában is. Palaearktikus faj, elterjedése Európától Észak-Kínáig húzódik. Hazánkban ritka, mert odvasodó fákból is egyre kevesebb van az erdeinkben. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Gyászbagoly
A gyászbagoly (Mormo maura) a bagolylepkék (Noctuidae) családjának - ha nem is a legtarkább, de mindenképpen - a legnagyobb szárnyfelületű hazai faja. Mintázata a barnásszürke sötétebb-világosabb árnyalataiból tevődik össze; az elülső szárny középső harmada sötétebb, a fennmaradó része világosabb alapszínű, a szárnycsúcsnál világosabb folt látható, a sötét színű hátulsó szárnyon két világos keresztcsík van. Mérete és mintázata alapján nagyon könnyen felismerhető. Hasonló méretű és alakú lepkefajok a más családba tartozó övesbagolylepkék közül kerülnek ki, de az európai fajok hátulsó szárnyán mindig láthatók élénk (vörös, sárga, világoskék) sávok.
A gyászbagollyal üdébb erdőkben patakok, esetleg folyók vagy tavak mentén találkozhatunk. Megfigyeléséhez némi szerencse vagy életmódjának ismerete szükséges, mert pihenőhelyétől ritkán távolodik el, élőhelyéhez ragaszkodik. Alapvetően mediterrán faj, mégis kerüli a meleg, száraz helyeket, és a nyári hőségidőszakot inaktív állapotban párás, sötét zugokban, faodvakban, patakközeli sziklarepedésekben, vízátfolyókban és hasonló helyeken tölti, néha többedmagával alvócsoportot alkotva, de gyakorta behúzódik épületek, pincék oltalmába is. Táplálkozni sötétedés után jár, a magas cukortartalmú nedveket kedveli.
A lepkék júniusban kelnek ki bábjaikból, fő repülési idejük július-augusztusra tehető, de ekkor is csak néhány napon aktívak, utána visszahúzódnak rejtekhelyükre. A nyár elmúltával még sokáig (olykor október végéig) megfigyelhetők öreg példányok. Hernyóként telel; ősszel inkább lágyszárúakon, míg áttelelés után fák és bokrok zsenge levelein táplálkozik. A kifejlett lepkéhez hasonló színezete remekül elrejti nappali búvóhelyén az avar között vagy fakéreg alatt. Észak-Afrikától Európa déli és középső sávján, a Közel-Keleten és Kis-Ázsián át Észak-Iránig és Nyugat-Turkesztánig elterjedt faj. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5 ezer forint.