agrarszektor.hu • 2025. november 3. 16:01
Mintegy 1,7 milliárd ember él olyan területeken, ahol a terméshozamok csökkennek az emberi tevékenység okozta talajromlás - egy mindent átható és csöndes válság miatt, ami aláássa a mezőgazdaság termelékenységét és az ökoszisztémák egészségét szerte a világon. A vészjósló adat a legfrissebb "Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete" című kiadványból származik, amelyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) szakértői a napokban mutattak be Rómában.
Megjelent a FAO "Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete" című kiadványa. Ez egyértelművé teszi: a talajromlás nem csupán egy környezetvédelmi probléma, hanem összefügg a mezőgazdaság termelékenységével, a vidéki megélhetésekkel és az élelmezésbiztonsággal. A FAO 2025-ös jelentése az eddigi legátfogóbb elemzést adja az ember okozta talajdegradáció hatásáról a haszonnövények hozamára, rámutat a leginkább érintett térségekre és azokra is, ahol a veszteségek összefüggésben állnak a szegénységgel, éhezéssel és az alultápláltsággal.
A gazdaságok eloszlására, méretére és a növénytermesztésére vonatkozó legfrissebb globális adatokra támaszkodva a jelentés felvázolja az integrált fenntartható földhasználat és -gazdálkodás lehetőségeit, valamint a célzott szakpolitikákat. Ezek az intézkedések a talajromlás elkerülését, mértékének csökkentését és visszafordítását célozzák, miközben javíthatják az élelmiszertermelést és a gazdálkodók megélhetését.
Határozottan kell cselekednünk a lehetőségek kiaknázásához. A fenntartható földgazdálkodás megkívánja az olyan környezetet, amely támogatja a hosszú távú beruházásokat, az innovációt és a felelős gazdálkodást
- írta a FAO főigazgatója, Csü Tung-jü a jelentés előszavában.
A talajromlás hatása
A FAO definíciója szerint a talajdegradáció a talaj azon képességének, hogy alapvető ökoszisztéma funkciókat és szolgáltatásokat biztosítson hosszú távú csökkenése. A talajromlás ritkán vezethető vissza egy okra, inkább egy sor tényező kombinációja idézi elő. Ezek között találhatók természetes okok, mint a talajerózió vagy a szikesedés, illetve az ember által előidézett folyamatokat, amik egyre inkább dominánssá válnak. Manapság már a fő kiváltó tényezők között találjuk az erdőirtást, a túllegeltetést, vagy a nem fenntartható növénytermesztést és öntözést. A mezőgazdasági termelékenységre gyakorolt hatása miatt ezért a kiadvány ez utóbbiakkal foglalkozik.
Ennek mérésére a jelentés adósságalapú megközelítést alkalmaz, amely három kulcsfontosságú mutató - a talaj szervesszén-tartalma, a talajerózió és a talajvíz - jelenlegi értékeit hasonlítja össze azokkal a körülményekkel, amelyek emberi tevékenység nélkül, natív vagy természetes állapotban léteznének. Ezeket az adatokat egy gépi tanulási modell dolgozza fel, amely figyelembe veszi a változás környezeti és társadalmi-gazdasági mozgatórugóit, hogy megbecsülje, milyen lenne a talaj alapállapota, emberi beavatkozás hiányában.
A FAO becslése szerint világszerte körülbelül 1,7 milliárd ember él olyan területeken, ahol a terméshozamok 10%-kal alacsonyabbak az ember okozta talajromlás miatt. Közülük 47 millió 5 év alatti gyermek, akik növekedése elmarad az egészségestől. Az abszolút számokat tekintve az ázsiai országok a leginkább érintettek - mind a felhalmozott degradációs „adósságuk”, mind a magas népsűrűségük miatt.
A jelentés némi reménnyel is szolgál: ha a meglévő termőföldeken az ember okozta degradáció mindössze 10%-át vissza tudnánk fordítani (például fenntartható talajhasználat, mint a vetésforgó és a takarónövények bevezetésével a talaj egészségének megőrzése, az erózió csökkentése és a biológiai sokféleséghez való hozzájárulás érdekében) az így elért termelési növekmény elegendő lenne ahhoz, hogy évente további 154 millió embert lehessen ellátni élelemmel. Ezek pedig nem elvont számok, hanem valódi lehetőségeket jelentenek az élelmezésbiztonság megerősítésére, a természeti ökoszisztémákra nehezedő nyomás enyhítésére és az ellenállóbb agrár-élelmezési rendszerek kiépítésére.
Ennek elérése érdekében a FAO kiadványa szorgalmazza az integrált földhasználati stratégiákat és szakpolitikai beavatkozásokat - beleértve az olyan szabályozási intézkedéseket, mint az erdőirtás ellenőrzése, az ösztönzőkön alapuló programok és a kölcsönös megfeleltetési mechanizmusok, amelyek a támogatásokat a környezeti eredményekhez kötik.