agrarszektor.hu • 2026. augusztus 3. 15:28
Az idei hazai őszibarack termés nagyon változatos képet mutat országszerte, a tavaszi virágzáskori időszakban bekövetkező lehűlés az ország több pontján okozott komoly problémákat ismételten. De az is egyértelműen látható, hogy a megfelelő termőhely és a fagyvédelmi eszközök megléte mellett sem biztosítja a tavaszi fagyos időszakok károkozásának elkerülését.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legfontosabb termőhelyeken megtapasztalt megfigyelések és alapvizsgálatok. Az őszibarack termesztés szempontjából optimális és kevésbé optimális pl. sík fekvésű területen is azonos megfigyelések tapasztalhatók. A fajták igen is döntően meghatározzák az ültetvény gazdaságos üzemeltetését, ugyanis hiába a kiváló termőhely és a különböző fagyvédelmi rendszerek együttes megléte, mégis az látszik, hogy ugyanazon ültetvényben vannak teljes termést adó fajták, szinte megszakadnak évek óta, ellenben a szomszédos sorban, vagy néhány sorral mellette lévő fajták évek óta alig teremnek, csak a gond van vele, ugyanazon környezeti tényezők mellett. Ennek számos oka van, és nem elsősorban a klímaváltozás felelős ezért, hanem a termőhelyre alkalmatlan fajta és a gyenge – elégtelen színvonalú termesztéstechnológia. Ezen tények még inkább rámutatnak arra, hogy a hazai gyümölcstermesztés, és azon belül is kiemelten a korai virágzású gyümölcsfajaink, így az őszibarack is, eredményes és gazdaságos termesztése, átfogó, szakmai megalapozottságon nyugvó újjászervezése elengedhetetlenül szükséges - írja a NAK.
A korai és középérésű őszibarack fajták szedése javában tart, ahol megfelelően telepített és gondozott ültetvények vannak. Több helyen tartanak szedd magad értékesítési lehetőséget is, ahol a családok maguk szedhetik le az éppen frissen fogyasztásra, vagy befőtt, lekvár készítéséhez az őszibarackot. Befőtt készítésére a legalkalmasabb típusok az úgynevezett ipari vagy rugalmas húsállományú fajták, ilyen pl. a Babygold sorozat melyek a főzés - hőkezelés során is megtartják rugalmas húsállományukat. Időjárástól függően akár szeptember elejéig-közepéig is elérhető a hazai őszibarack, megfelelő fajtaválasztás mellett. Jelentős növényvédelmi probléma ezidáig az idei szezonban nem jelentett gondot szakszerű növényvédelem mellett. A világ gyümölcstermelésének a ranglistáján az őszibarack a narancs, a banán, a szőlő, az alma és a körte után a 6. helyen áll. Tehát a trópusi égövben termesztett narancsot és banánt leszámítva, a 4. legfontosabb gyümölcsfajunk a mérsékelt égövben, melybe hazánk is beletartozik. Fontosságát és előkelő helyét, a több hónapos friss fogyasztási idényének, harmonikus ízének és sokoldalú feldolgozhatóságának köszönheti.
A világ őszibarack termesztése 25 millió tonna körül mozog évjárattól függően, amit nagyságrendileg 1,5 millió hektár felületről takarítanak be. Ebből Kína a világelső körülbelül 800 ezer hektár termőfelületen közel 17 millió tonna őszibarackot állít elő. Az európai termés kb. 4 millió tonna körül mozog évjárattól függően. A legnagyobb európai termelők sorrendben Spanyolország 1 millió tonnát megahaladó mennyiséggel és a legkorszerűbb ültetvényekkel, majd Olaszország 900 ezer t körüli mennyiséggel, majd Görögország és Franciaország adja az EU mennyiségének a 90 %- át. Törökország is rohamosan fejleszti termelését, 45 ezer hektár felett és a termelési volumene meghaladja az 1 millió tonna termésmennyiséget. A termesztés volumene és fajtaösszetétele a nektarin irányába kezd eltolódni. A tengerentúlon pedig az USA a legjelentősebb 30 ezer hektár körüli felülettel, és 600 ezer tonnát meghaladó termésmennyiséggel.
Ezek nagy számok, de hazánkban is minden lehetőség megvan, a termelés felfutásának, itt elsősorban a klimatikus adottságokra kell gondolni, ami elsődleges követelménye a gazdaságos és versenyképes árualapoknak, hogy a hazai ellátást mindenképpen tudjuk fedezni, és még exportot is tudjunk képezni. Ehhez azonban minden szempontból gyökeres átalakulásra és komoly valódi szakmai munkákra van szükség, ami az elmúlt évtizedekben elmaradt. Őszibarack termesztésünk az 1970-es évtizedben érte el aranykorát, ezt követően fokozatosan omlott össze, majd a 90-es években érte el a mélypontját. A termésmennyiségek is nagyon ingadozóak voltak, és manapság is ez a jellemző tendencia, aminek több aspektusa is van. Egyrészt a tavaszi fagyok okozta, változó évenkénti termésingadózás, ami elsősorban az ökológiailag kevésbé alkalmas körzetekben jelentkezik. A 90-es évek nagy termelés visszaesésnek is az ökológiailag alkalmatlan területek terméskiesése volt az egyik fő okozója.
Az árutermelő őszibarack ültetvények területe 1970-ben a virágzási időszakban kb. 13000 hektár volt, a 90-es évek végére már a 4000 hektárt sem ért el, míg rá két évtizedre, mára alig éri el a 2400 hektárt. Az évi termésmennyiségek jellemzően 10-20 ezer tonna között alakul, de tavaly az 5 ezer tonnát is alig érte el. Az import becslések szerint legalább 10-15 ezer tonnára tehető, ami bőven megtermelhető lehetne hazánkban is. Legjelentősebb termesztőkörzetek Csongrád-Csanád megye, Pest megye, Bács-Kiskun és Tolna megye. További probléma, hogy az ültetvényeink döntően elöregedettek, többségében elavult művelési rendszer és korszerűtlen fajtaszortiment a jellemző. Kevés az új telepítés, az elmúlt években csupán néhány 100 hektárt telepítettünk, ami még az ültetvények természetes elöregedését, megújítását sem követi. Továbbá az új ültetvények sem igazán korszerűek, sem fajtaösszetételüket, sem művelési rendszerüket tekintve. Földrajzi helyzetünket tekintve a termesztés északi határán helyezkedünk el ugyan, azonban a klímaváltozás miatt ez kezd elmosódni, de objektíven kellene szembenéznünk az adottságainkkal is, amelynek vannak hátrányai, de vannak előnyei is, amelyek kihasználhatók.
A Dél-alföldi termőtáj igen jelentős mértékben járul hozzá a hazai őszibarack ellátáshoz, de még így is jócskán elmarad a lehetőségeihez képest. Az érési időszak itt kezdődik először, és a napsütéses órák száma is ezen a vidéken a legmagasabb, ami nagy előnyt jelent a más termőtájban termesztő őszibaracktermesztőkkel szemben. Hátrányok: Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk primőrország. A korai fajták éréséhez kevés a besugárzott napfényenergia, a rövid tenyészidő miatt még öntözés esetén is apró a gyümölcs mérete. A július végétől kezdődő érési idejű fajtáknál érhető el nálunk a versenyképes gyümölcsméret.
Előnyök: A mediterrán országokhoz képest, a hűvösebb klímánk kedvez a gyümölcs minőségének, a gyümölcsök beltartalmi értékei jobbak, a déli országokéhoz képest, harmonikus sav-cukor arány alakul ki, a savak nem égnek el, íz-zamatanyagokban gazdagabbak, vagyis finomabbak, jobb ízűek a mi őszibarackjaink. Miután egy viszonylag puha gyümölcshúsról beszélünk, így a szállítása a távoli déli mediterrán országokból (görög, olasz, spanyol) sem zökkenőmentes, gyakorlatilag féléretten szükséges a szüretet megkezdeni ahhoz, hogy a gyümölcsöt épségben eljuttassák. Azonban hiába kismértékben utóérő az őszibarack, a zamatanyagok nem tudnak kellően kialakulni a gyümölcsben, ezért olyan ízetlenek az import őszibarackok. Ezt érdemes kihasználnunk, hiszen nincs még egy olyan gyümölcs, ahol az ízértéknek akkora jelentősége lenne a gyümölcs fogyasztásakor. További előnyünk, hogy a tőlünk északabbra lévő országokba, többek között az orosz tagköztársaságok, mely óriási, szinte korlátlan felvevőpiaccal bír, a rövidebb szállítási távolság, amely jelentős költségcsökkentő tényező érdemes lenne kihasználni.
Az őszibarack magas hőigényének megfelelően egyre kedvezőbbek az adottságaink, ami más gyümölcsfajunk esetében már korántsem kedvező, sőt vezető gyümölcsfajaink ökológiai igényeit egyre kevésbé fogjuk tudni biztosítani. A téli lehűlések sem jelentenek már akkora problémát, mint a korábbi évtizedekben, és ezt folyamatosan érzékeljük is a klímaváltozás miatt, a telek is összességében nagyon enyhék.
Termelésünket, nagymértékben korlátozza a vízhiány a megfelelő hozamú és vízminőségű kutak, öntözőrendszerek megléte. Természetes csapadékellátottságunk kb. 20 %- kal kevesebb, mint pl. az olaszoké, akik emellett még rendszeresen öntöznek is. A rendszeres öntözés a biztosítéka a megfelelő gyümölcsméretnek és a magas termésmennyiségeknek. Termesztési szempontból hibás az a nézet, hogy az őszibarack a legszárazságtűrőbb mérsékelt égövi gyümölcsfajunk egyike. Genetikailag szárazságtűrő, de a minőség és a hozamok vonatkozásában és a növény kondíciójának, és a konkurens országokkal való versenyben maradás érdekében, elengedhetetlen az öntözés alkalmazása is.
A klímánk vonatkozásában már nagyon hasonlítunk a mediterrán főbb termelő országokéhoz, így ez a versenyelőnyük már elenyésző és azt is látjuk, hogy a tavaszi virágzáskori fagyok is hasonlóan jelentkeznek náluk is, azonban sokkal jobban kezelik a problémát. Ma az országos termésátlagok sajnos nagyon alacsonyak, 3-5 t/ha kevés pozitív példától eltekintve. Holott ennek akár a 10-szeres hozamát (30-50 t/ha) is el lehetne érni a legkorszerűbb művelési rendszerekkel, ami a legfejlettebb nyugati termelőknél jellemző. Ennek oka a nem megfelelő termőhely és fajta megválasztása mellett a szakszerűtlenül és igénytelenül kivitelezett termesztési tevékenység szerepel. Ezen mindenképpen változtatni kell, hiszen a termőhely megválasztása, olyan tényező, amin később miután a telepítés megtörtént, változtatni nem tudunk.
Magyarországon sem a vendéglátóhelyeken, sem a diák és közétkeztetésben nem szerepel az étlapon a gyümölcs, noha az egészséges étkezés nélkülözhetetlen velejárója lenne. Számottevő mennyiségeket lehetne bevezetni a megtermelt gyümölcsből, az őszibarackból pedig különösen, mivel az érési ideje a turisztikai idénnyel egybeesik. Számos külföldi országban mindennapos gyakorlat, hogy étvágygerjesztő gyümölcstálakat kínálnak az étkezéskor. Az Európai Közösség saját termelése nem elegendő a szükséges mennyiségű feldolgozott őszibaracktermék előállítására. Rendszeres beszállítás van a tengerentúlról, elsősorban a déli féltekéről és Ázsiából. A feldolgozott őszibarack belföldi fogyasztása is növekszik, sajnálatos lenne, ha ezt nem tudnánk kihasználni, illetve növekvő rostos ivólégyártásunk import nyersanyagra szorulna, illetve szorul.
Sajnos a hazai gyümölcságazat különböző szereplői gyakran hangoztatják, hogy szinte mindenért is a tavaszi fagyok a fő probléma okozói, de azt látni kell, hogy ez közel sem így van. Ma a hazai gyümölcstermesztés főleg a korai virágzású és rövid hidegigényű csonthéjasok, így az őszibarack esetében is orosz rulettet játszik, és találomra semmilyen vizsgálatok nélkül, színes külföldi katalógusból választva kerülnek a fajták behozatalra, vagy leszaporításra és telepítésre. Aztán az évek alatt a fajták döntő többsége kiszelektálóik, különböző okok miatt. Ezzel azonban óriási kárt okozva elsősorban a termelőnek, fogyasztónak, a feldolgozóknak és végül az államnak az állandóan tervezhetetlen és elégtelen árualap miatt.