Agrárszektor • 2026. február 21. 15:00
Amikor egy erdőtűz kialszik, a probléma gyakran csak ezután kezdődik. Az eső a megperzselt felszínt fedő – gyakran vékony – talajréteget gyorsan lemossa, amely alapvető jelentőségű az erdők, a mezőgazdaság és az ivóvízkészleteket fenntartása szempontjából. Egy, a Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány szerint az erdőtüzek hatására évente mintegy 8 milliárd tonna talaj veszik el világszerte, ami nagyjából a globális szárazföldi talajerózió ötödét jelenti.
Évente világszerte mintegy 4 millió négyzetkilométernyi területet égetnek fel erdő- és bozóttüzek (1. ábra). Ezek a tűzvészek nem ritka katasztrófák, amelyek csak néhány szerencsétlen régióra korlátozódnak. Globális jelenségről van szó (2. ábra), amely kontinensek egészének tájképét átalakítja át. Az erdőtüzek évente 5-8 milliárd tonna szenet juttatnak a légkörbe, komoly gazdasági károkat okoznak és jelentős mértékben járulnak hozzá a légszennyezéshez.
A pusztítás mértéke ellenére eddig nem készült hosszú távú, globális értékelés arról, hogy a tűzvészek miként befolyásolják a talajeróziót. Ez a lábunk alatt zajló folyamat eddig csendesen és a figyelmünket elkerülve zajlott. Az erdőtüzekhez kapcsolódó talajeróziós folyamatok jobb megértése érdekében az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja és a svájci Bázeli Egyetem kutatói elhatározták, hogy a lángok mögé néznek.
A Nature Geoscience folyóiratban megjelent elemzésük az erdőtüzeket nem csupán ökológiai zavarként, hanem a Föld felszínét alakító globális erőként mutatja be. A szerzők szerint
az erdőtüzeket követő felszíni talajpusztulás a világ teljes talajeróziójának 19%-át adja.
Ami talán a legmeglepőbb, hogy az éves talajveszteségnek csak 31%‑a köthető a legutóbbi erdőtűzszezonhoz; a fennmaradó 69% régebbi erdőtüzek eredménye és olyan tájakat érint, amelyek soha nem regenerálódtak teljesen.
Hogyan mérhető az erdőtüzek talajeróziós hatása?
A tűzvészek után elvesztett talaj mennyiségének méréséhez a kutatócsoport egy kifinomult számítógépes modellt használt, amely olyan tényezők alapján becsüli meg a talajeróziót, mint például a növényzeti borítottság és az esőzések intenzitása.
A tűzvészeket követően azonban a táj másképp viselkedik, mint az egészséges területek. A növényzet, amely korábban lassította az eső eróziós hatását és rögzítette a talajt, eltűnik, és a talaj sebezhetőbbé válik. Hogy ezt a valóságot megragadják, a tudósok a modelljüket kifejezetten a tűz utáni állapotokra szabták.
Ezt követően a modellt kombinálták 18 év (2001–2019) műholdas tűzelőfordulási adataival. A leégett területeket összehasonlítva azzal, hogy azok a lángok előtt hogyan néztek ki, kiszámíthatták, mennyi talaj veszett el az erdőtüzek hatására, nemcsak közvetlenül a tűzvész után, hanem az idő múlásával is.
Hol a legnagyobb a veszteség?
A vizsgálat szerint Afrika adja az erdőtüzeket követő globális talajveszteség 62%‑át, főként a hatalmas, ismételten lángra kapó szavannák miatt. Ázsia 12%‑kal, Dél‑Amerika 11%‑kal, Óceánia 10%‑kal, Észak‑Amerika 4%‑kal, míg Európa 1%‑kal járul hozzá a globális mérleghez. Olyan térségekben is lehet aránytalanul nagy a talajerózió, ahol a leégett terület ugyan kicsi, de a tűz súlyos, és a lejtők meredekek, ami elősegíti az intenzív talajpusztulást.
A kutatók becslései szerint a tűz utáni első évben az átlagos talajveszteség 9,5 tonna hektáronként, ami gyakran több mint tízszerese a talajegészség‑értékelésekben gyakran hivatkozott elfogadható küszöbértéknek, és egyértelmű jelzés arra, hogy a legelső csapadékos évszak különösen veszélyes a termőtalajra.
Miért marad tartós a károsodás?
A műholdas vegetációs mutatók szerint – ha beleszámítjuk a többszöri égéseket is – a leégett területeknek csak 39%‑a tért vissza két évtizeden belül a tűz előtti fedettségi állapotokhoz. A helyreállás Óceániában és Amerikában gyorsabb, míg Afrika és Európa egyes részein gyakran nem következik be a visszatérő tüzek, az aszály és a földhasználati nyomás miatt. Így alakul ki egy pozitív (megerősítő) visszacsatolás: az erdőtűz megsemmisíti a növényzetet, az esőzések megindítják az üledék lepusztulását, a talaj és a növényzet elvesztése pedig késlelteti a regenerációt, így az első nagyobb vihar és esőzés a korábbinál jelentősebb kárt okoz.
Az egyre hevesebb esők fokozzák a problémát
Az erdő- és bozóttüzek önmagukban nem vezetnek lejtős talajmozgásokhoz és erózióhoz, ezt az esőzések okozta felszíni leöblítés és üledékszállítás okozza. Amikor a kutatók a 2019‑es alapállapotot a csapadék talajeróziós képességének jövőbeli alakulásával kombinálták, azt kapták, hogy
az erdőtüzeket követő erózió 2050‑re 11–23%‑kal, 2070‑re 23–28%‑kal nőhet kibocsátási forgatókönyvtől függően.
Az előrejelzésekben Afrika marad az erdőtüzekhez kapcsolható talajpusztulás legnagyobb áldozata, míg Ázsia mutatja a legmeredekebb relatív növekedést a monszun esőzések felerősödésnek hatására.
Miért fontos ez mindannyiunknak?
A talaj érték: élőhelyet jelent a növényzet számára, szenet tárol, szűri a vizet, mérsékli az árvizeket.
Az erdőtüzeket követő erózió felgyorsulásakor romolhat az ivóvíz minősége és az elveszett termőtalaj csak évszázadok vagy évezredek alatt képződik újra, ami az ökoszisztéma szolgáltatásának és az élelmiszerbiztonságnak a romlását jelenti.
A leégett földterület és az elvesztett otthonok vesztesége jelentős, de ha az erdőtüzek hatásait csak ezek alapján mérjük, alábecsüljük a hosszú távú költségeket.