Agrárszektor • 2026. május 16. 16:00
A klímaváltozás és a környezeti válságok ma már nem csupán ökológiai, hanem egyre inkább gazdasági és pénzügyi kérdések is. A legfrissebb tudományos és gazdasági elemzések egyértelműen jelzik: az éghajlatpolitikai intézkedések halogatása súlyos pénzügyi kockázatokat és társadalmi veszteségeket eredményez. Miközben az átállás jelentős beruházásokat igényel, ezek költsége eltörpül a be nem avatkozás hosszú távú következményei mellett. Magyarország különösen kitett az éghajlatváltozás hatásainak: a gyakoribb aszályok, hőhullámok és a csapadék egyenetlen eloszlása már most is jelentős károkat okoznak. A késlekedés ára hazánkban is gyorsan nő, hiszen a mezőgazdasági termelés, az egészségügy és a gazdasági versenyképesség egyaránt sérül, miközben a zöld átállás felgyorsítása egyre sürgetőbbé válik.
Az ENSZ 2025-ös, a brazíliai Belémben megtartott klímacsúcsának előkészületei keretében a jegybankokból és pénzügyi felügyeleti szervekből álló Pénzügyi Rendszer Zöldebbé Tételéért Hálózat (Network for Greening the Financial System, NGFS) tagjai kiadtak egy nyilatkozatot, hogy felhívják a figyelmet az éghajlatváltozás elleni fellépés halogatásának növekvő gazdasági költségeire, és megerősítsék elkötelezettségüket a jól irányított átállás támogatása iránt. A 2017 decemberében létrejött NGFS 146 jegybankot és felügyeleti szervet tömörít, amelyek hajlandóak megosztani a bevált fenntarthatósági gyakorlatokat, hozzájárulni a pénzügyi szektor környezet- és éghajlati kockázatkezelésének fejlesztéséhez, valamint mozgósítani a hagyományos pénzügyi szektort a fenntartható gazdaságra való átállás támogatására.
A 2025. decemberi nyilatkozat tudomásul veszi azokat az egyre sokasodó tudományos bizonyítékokat, amelyek szerint az éghajlatpolitikai intézkedések késleltetése jelentős gazdasági és pénzügyi kockázatokhoz vezet, amelyek hatással vannak alapvető feladataikra.
Jóllehet a nettó nulla kibocsátásra való átállás költségekkel jár, ezek jóval alacsonyabbak lesznek, mint azok a költségek, amelyekkel az egyre súlyosabb és gyakoribb időjárási események, valamint az éghajlati viszonyok hosszú távú változásai járnak.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 2025. decemberben nyilvánosságra hozott Globális környezeti jövőkép 7 című jelentése (GEO-7) megállapítja, hogy a globális erőfeszítések és a cselekvésre való felhívások ellenére Földünk olyan globális környezeti válságokkal szembesül, mint az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a talajromlás és az elsivatagosodás, valamint a szennyezés és a hulladéktermelés. Ezek az egymással összefüggő válságok, amelyek aláássák az emberi jóllétet, és amelyek elsősorban a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási rendszerekből fakadnak, egymást erősítik és súlyosbítják, ezért azokat együttesen kell kezelni.
A globális környezeti válságok káros hatással vannak az emberek jóllétére, aláássák az összes fenntartható fejlődési cél gazdasági és társadalmi dimenzióinak megvalósítását, és jelentős gazdasági költségeket eredményeznek.
Maga a gazdasági növekedés is veszélybe kerül a környezeti válságok okozta károk miatt. A világ GDP-jének körülbelül fele – amely 2025-ben a Világbank becslése alapján 114 ezer milliárd dollárra tehető – olyan ágazatokból származik, amelyek közepesen vagy nagymértékben függnek a természettől és annak szolgáltatásaitól.
- Az ökoszisztéma-szolgáltatások veszteségét 1997 és 2011 között évi 4,3–20,2 ezer milliárd dollárra becsülik.
- A nyilvántartott katasztrófákból származó veszteségek 2000 és 2019 között 2,97 ezer milliárd dollárt tettek ki.
- Az óceánok kis szigetein fekvő fejlődő országok kumulatív GDP-vesztesége az extrém időjárási események, a vízzel kapcsolatos veszélyek és az éghajlatváltozás miatt 1970 és 2020 között körülbelül 153 milliárd dollár volt.
- A légszennyezésből eredő egészségkárosodási költségek 2019-ben körülbelül 8,1 ezer milliárd dollárra rúgtak, ami a globális GDP (PPP-vel kiigazítva) körülbelül 6,1%-át teszi ki.
A forgatókönyv-elemzés azt mutatja, hogy a környezetvédelmi célok elérése és az emberi jóllét egyidejűleg történő javítása példátlan mértékű fellépést igényel, amely a különböző rendszereken átívelő, átalakító jellegű megoldások széles skáláját ötvözi.
A globális környezeti válságok által okozott gazdasági károkat elhárító intézkedések hosszú távú előnyei messze meghaladják az átállás költségeit.
A GEO-7 célkitűzését követő forgatókönyvekben szereplő makrogazdasági költségek 2040 körül érik el csúcspontjukat, évi 3 ezer milliárd dollárral, ami a prognosztizált globális GDP körülbelül 1,5%-át teszi ki. Ez a beruházás elkerüli a tétlenség jövőbeli költségeit.
2050 után a globális környezeti válságok gazdasági kárai egyre súlyosabbá válnak. Az átalakulás általános makrogazdasági éves haszna várhatóan 2050 körül kezdődik, 2070-re évi 20 ezer milliárd dollárra, 2100-ra pedig évi több mint 100 ezer milliárd dollárra növekedve – hozzájárulva a jövőbeli globális GDP növekedéséhez, amely így 6, illetve 25%-ot haladhat meg. Ezek a hosszú távú előnyök alulbecsültek lehetnek, mivel a tétlenség kiszámított költségei csak az éghajlatváltozás hatásait veszik figyelembe, és nem tartalmazzák a lehetséges billenő pontokat és a többi globális környezeti válság hatásait.
Forróbb, szárazabb nyár jöhet
Az EU Kopernikusz Klímaváltozási Szolgálat legfrissebb, áprilisi szezonális előrejelzései alapján Közép-Európában – így Magyarországon is – az átlagosnál jelentősen melegebb nyárra van kilátás.
A rövidtávú időjárás-előrejelzéssel foglalkozó kollégák nem veszik nagyon „komolyan vehetőknek” ezeket az évszakos előrejelzéseket, ugyanakkor ma már sokkal megbízhatóbbak, mint harminc évvel ezelőtt. Az elmúlt években a EU Kopernikusz Klímaváltozási Szolgálat kitekintései tendenciaszerűen nem voltak rosszak, ezért is nem időpocsékolás rátekinteni az eredményeire, amelyek természetesen bizonyos valószínűség mellett értelmezendők.
A Kopernikusz modellszámításai szerint rendkívül magas (70-90%) a valószínűsége annak, hogy az idei nyár hőmérséklete az átlagosnál jóval magasabb lesz. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a hőmérséklet a legfelső kvintilisbe (a valaha mért legmelegebb évek felső 20%-ába) fog esni. Ez tartós és intenzív hőhullámokat vetít előre. Már nem is emlékszünk, de idézzük fel, hogy 2026 márciusa már a negyedik legmelegebb március volt a mérések történetében, és a globális átlaghőmérséklet 1,42°C-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet.
A csapadék tekintetében a modellek bizonytalanabbak, de a trendek aggasztóak:
Közép-Európa nagy részén az átlagosnál szárazabb időjárásra van kilátás.
A Kopernikusz adatai szerint a kontinens északkeleti és középső részein "szárazsági jel" látható, ami a tartós anticiklonális helyzetek (blokkolás) miatt aszályhoz vezethet. Így esély van egy újabb hőhullámokkal tarkított nyárra. Újra nagyon nehéz időszak elé nézünk, és amikor már sokadszorra „rúgja ránk” az éghajlatváltozás az ajtót, még akkor sem állíthatjuk, hogy megtesszük mindazt, ami lassíthatná az éghajlatváltozás mértékét.
Egészségügyi kockázatok
A Lancet Countdown 2025-ös jelentése szerint az éghajlatváltozás okozta egészségügyi kockázatok és hatások korábban soha nem látott szintet értek el. A jelentés 20 vizsgált egészségügyi mutatója közül 12 esetében regisztráltak új rekordokat, ami rávilágít arra, hogy a klímavédelmi intézkedések elmaradása közvetlen életveszélyt jelent, és destabilizálja az egészségügyi rendszereket.
A globális hőség okozta halálozások jelentős része Európához köthető.
Míg globálisan 2012 és 2021 között évente átlagosan 546 000 áldozatot követelt a hőség, Európában a 2022-es nyári szezonban egyetlen év alatt a becslések szerint 61 672 hőséghez köthető többlethalálozás történt. Az európai lakosság elöregedése miatt a régió különösen kitett. A 65 év felettiek körében a hőség okozta halálozás Európában 95%-kal nőtt a 2000–2024-es időszakhoz képest.
A tétlenség magyarországi ára
Magyarország gazdaságpolitikai jövőjének egyik legkritikusabb kérdése, hogy milyen ütemben képes kezelni a környezeti degradációból fakadó kockázatokat. A „tétlenség ára”, azaz a be nem avatkozás költsége nem csupán elméleti fogalom, hanem a magyar költségvetést és a társadalmi jóllétet közvetlenül terhelő veszteség, amelynek mértéke és dinamikája a legfrissebb szakmai jelentésekből pontosan kirajzolódik.
A gazdasági hatásokat elemző nagyon alapos és kritikus elemzésként a Magyar Nemzeti Bank 2025 májusában megjelent Zöld pénzügyi jelentése rávilágít arra, hogy a klímaváltozás és a környezeti károk rendszerszintű pénzügyi kockázatot jelentenek.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a környezeti szempontok figyelmen kívül hagyása hosszú távon rontja a pénzügyi stabilitást és növeli az inflációs nyomást, különösen az élelmiszerárak és az energiafüggőség révén. A jegybank elemzése szerint a zöld átállás halogatása drágábbá teszi a tőkéhez való hozzáférést a magyar vállalatok számára, mivel a nemzetközi befektetők egyre szigorúbb fenntarthatósági elvárásokat támasztanak.
Súlyos gondot okozhat a szárazság
A jelenlegi meteorológiai adatok szerint
a 2022-es aszályhoz mérhető száraz időszak bekövetkeztével is számolhatunk.
Az már bizonyos, hogy a tavaszi vetések már száraz talajba kerültek, és csak egy néhány napos kiadós áztató eső tudna enyhíteni a talajnedvesség-hiány mértékén. Egy ilyen pozitív fordulat talán segíthetne a talaj felső 50 cm-es rétegének állapotán.
Ráadásul elindul egy gyorsan erősödő szuper El Niño” folyamat, amely már nyáron csaknem 80%-os esélyű. Ez a valószínűség nem azt jelenti, hogy biztosan özönvíz vagy biztosan aszály lesz, hanem azt, hogy a globális éghajlati rendszer turbulensebb „üzemmódba” kapcsol. Magyarországon ez leginkább a kiszámíthatatlanságban és a hőhullámok intenzitásában mutatkozhat meg, a csapadék pedig valószínűleg egyenetlen eloszlásban (hirtelen nagy mennyiség, majd hosszú szárazság) érkezik majd. Egyes elemzések szerint az El Niño felerősítheti a kora nyári (júniusi) csapadékhajlamot, de ezt követően gyakran egy aszályosabb, "blokkolt" időjárási helyzet alakul ki, ahol a ciklonok elkerülhetik a Kárpát-medencét.
Az elmúlt 15-20 évben gyakrabban visszatérő aszályok nagyon későn ébresztették fel a döntéshozókat.
Minél később születik meg erre a visszatérő, és egyre intenzívebben jelentkező problémára a kormányzati válasz, annál többe kerül majd, és annál nagyobb valószínűséggel veszíthetjük el pl. a Duna-Tisza közi Homokhátság vagy a Nyírség termőterületeit. A tétlenség ára ez esetben sok százezer hektárnyi terület elvesztegetésében mérhető.
Gyorsítani kellene a dekarbonizációt
A környezeti károk közül a legsúlyosabb az emberi egészségre gyakorolt hatás. Bár az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatai szerint hazánkban 2005 és 2023 között 64%-os csökkenés ment végbe a légszennyezettségnek tulajdonítható halálesetek számában, ugyanakkor a jelenlegi számok is a napi 18-19 haláleset (átlagosan évi 6 767 áldozatot) jelentenek.
A jogi és szabályozási környezet szintén súlyos árat szab a tétlenségnek. Az uniós környezetvédelmi szabályok – például a levegőminőségi vagy a hulladékgazdálkodási direktívák – nem teljesítése kötelezettségszegési eljárásokat és jelentős pénzbírságokat von maga után. Magyarországnak fel kellene gyorsítania a dekarbonizációt és a megújuló energiaforrások integrációját, különben elveszíti versenyképességét a régióban. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség nemcsak környezeti, hanem nemzetbiztonsági kockázat is, amit a megújuló energia és a modern energiatárolási technológiák hatékonyan képesek lennének csökkenteni.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a rugalmatlan fosszilis energiára alapozni fenntarthatatlan és ez súlyos versenyhátrányt jelent. A tétlenség költsége (betegségek, GDP-kiesés, EU-s bírságok és az ökoszisztéma szolgáltatások elmaradása) ma már bizonyíthatóan sokkal magasabb, mint a tiszta technológiákba való befektetés ára. A magyar gazdaság számára jó kilátás az OECD által javasolt strukturális reformok együttes alkalmazása a zöldfinanszírozás megerősítésével, ily módon a környezetvédelem nem teherként, hanem a fenntartható gazdasági fejlődés motorjaként funkcionálhatna.
A cikk szerzői: Nemes Csaba, meteorológus, környezetpolitikai szakértő és Pomázi István, geográfus, egyetemi magántanár