Agrárszektor • 2026. június 10. 05:58
A vidéki generációs megújulás témáját az átlagember – nem kis részben az egyoldalú kommunikációnak köszönhetően – hajlamos a fiatal gazdák ügyével azonosítani. Ez pedig nagyon nem így van. Bár a vidék sikeres generációs megújulása lényegében több, jelenleg a vidékhez kapcsolódó probléma megoldását megkönnyítené, ebből azonban csak egy szelet a gazdák utánpótlása. Azt kell elérni, hogy reális tevékenységek és erre épülő életpályamodellek közül tudjanak választani a vidéken élő, ott felnőtté váló fiatalok. Olyanok is, akik gazdálkodni akarnak, de olyanok is, akik nem ezt tervezik.
A szolgáltatások hiányosságain túl elősorban a megélhetési problémák azok, ami miatt egy fiatal elhagyja a kistelepülést. A megélhetési problémák gyökere mélyen belelóg a munkaerőpiacba. Ha van helyben elég normálisan fizető munkahely és nem csak közfoglalkoztatás, akkor van értelmezhető jövedelme egy fiatalnak. Ha van jövedelem, akkor van fogyasztás. Ha van fogyasztás, akkor kellenek a vállalkozók is, a boltostól az autószerelőn át a műkörmösig, akik ezt kiszolgálják. És akkor körbe is értünk: a vállalkozás már foglalkoztat, az alkalmazott fizetést kap, amit elkölt, elkezd fogyasztani. Most mondhatják, hogy persze, már megint jött egy okos, aki azt mondja, hogy munkahelyeket kell teremteni. Igen. Viszont az a kérdés, hogy milyen munkahelyekről beszélünk, amikor vidéki munkahelyeket emlegetünk, mert érdemes lenne új, alternatív utakat keresni. A klasszikus ipar telepítés nem működik mindenhol. Ehhez pedig kapcsolódik egy másik kérdés is: hol van ebben az állam a szerepe?
Tegyük fel a kérdést, hogy mit lehet vidéken találni, amit közvetlenül fel lehet használni célzott munkahelyteremtésre, ha ipart nem akarunk vagy nem tudunk odatelepíteni? Ami biztosan van, az a szép, egészséges és nyugodt természeti környezet és művelhető földterület. Nézzük meg két lehetséges példán keresztül, hogy mit lehetne ezzel kezdeni és hol van ebben a fiatalok helye.
Az első lehetőség, amit problémaként élünk meg – az elöregedő társadalom – egy igen komoly munkahelyteremtő potenciált hordoz magában, azonban Magyarországon sajnos kevéssé foglalkoznak a „silver economy” néven emlegetett gazdasági modellel. Ez kimondottan az idősödő társadalmi réteg igényeit kielégítő gazdasági ágazatot jelenti, sok más mellett például az idősek pénzügyi szolgáltatásaitól és az idősgondozástól kezdve az egészségügyön át egészen a speciális turisztikai attrakciókig terjed. Ezek egyébként olyan szolgáltatások, amiket részben kötelezően fenn is tart az állam, sőt finanszírozza is.
Ez a modell jellemzően olyan munkahelyeket jelent, amelyek kimondottan a fiatalabb korosztály számára teremtenek lehetőséget. A szolgáltatást igénybevevők száma sajnos gyarapodik, így igény biztosan lesz erre. Ezen túl kell hozzá infrastruktúra, épület, terület. Márpedig elhanyagolt vagy valódi funkció nélküli, de jó adottságokkal rendelkező, jobb sorsra érdemes épülettel, területtel bőven el van látva a magyar vidék, így ezt adottnak is tekinthetjük. Egy idősotthonban a gondozói feladatok, a kiegészítő tevékenységek a konyhától a mentálhigénés munkáig mind-mind munkahelyek, de ugyanez elmondható a rehabilitációs és egészségmegőrző szolgáltatásokról is.
De nézzünk egy vidámabb feladatot, mert nem biztos, hogy mindenki a szociális vagy egészségügyi ágazatban képzeli el jövőjét. Az időseket megcélzó turisztikai szolgáltatásoknak kimondottan ideális terepe a vidéki térség. Egy idős ember – hasonlóan a kisgyerekes családokhoz – nem az ibizai pörgést keresi, amikor ki akar kapcsolódni. Lassabb, nyugodtabb kikapcsolódás szükséges a számára, továbbá több odafigyelés és másmilyen szolgáltatások.
A kimondottan vidékre, kistelepülésekre célzott, a silver economy elveit szem előtt tartó állami infrastruktúra-fejlesztési és támogatási programok új vállalkozásokat indíthatnak el. Az ehhez kapcsolódó speciális munkaerőpiaci képzési programok segítségével fiatalok találhatnának maguknak helyben munkahelyet az új intézményekben, vállalkozásokban. Két legyet lehetne ezzel ütni egy csapásra: a szélesedő idős réteg számára még több elérhető szolgáltatás lesz, és olyan helyeken is létrejönnek valódi munkahelyek fiataloknak, ahol erre korábban nem láttak esélyt. Persze nem lehet minden faluban idősek otthona vagy senior egészségügyi szolgáltató központ, de térségi szinten is van komoly hatása, kisugárzása egy-egy ilyen intézménynek. Egy működő vállalkozás önmagában friss lendületet hozhat egy térségbe.
Az előbbieknek van kapcsolódása a fiatal gazdákhoz is. Nézzük meg, hogyan is néz ki egy kisebb gazdasággal rendelkező család működése: jellemzően a család férfi tagja végzi a gazdálkodást, számára biztosít elég jövedelmet a gazdaság. A család női tagja kisebb részt vállal a termelésből, inkább besegít az adminisztrációba és nem ritkán emellett dolgozik munkahelyen főállásban vagy mellékállásban. Ez így egy kompakt egység. Ha ebből hiányzik valami, mondjuk a munkahely a feleségnek, akkor borul a modell. Ezt hívják egyébként az EU-s fiatal gazda dokumentumokban alternatív jövedelemforrásnak, ami kiegészíti a gazdálkodói jövedelmeket.
Ha egy gazdálkodni akaró fiatal pár világosan látja maga előtt a megélhetését, akkor nem gondolkodik azon, hogy elmenjen a településről.
A silver economy szolgáltatások egyébként nem csak hazai célcsoport esetén értelmezhetőek, Nyugat-Európa ugyanis még a magyarnál is jobban elöregedő térség, a külföldieket megcélzó, magasabb színvonalú szolgáltatásokat biztosító tevékenységekre pedig vállalkozások építhetők. Lehet, hogy egy német egészségbiztosítónak megéri az olcsóbb, de jó magyarországi rehabilitációs szolgáltatást piaci alapon kifizetni, mint otthon tenni ugyanezt. És ebben az esetben már nem árt, ha a dolgozók beszélnek idegen nyelvet. Ez pedig inkább a fiatalabbakra jellemző.
Ha vidék, akkor mezőgazdaság. Beszélni kell arról, hogy nehéz új belépőként jövedelmező agrárvállalkozást építeni. Drága a föld, ha van egyáltalán, drága a gép, tőkeszegény a fiatal, aki vállalkozni szeretne. Kell olyan belépési pontot találni, ami ezeket a problémákat kezeli. Pontosan ilyen lehetőség a belépésre az olyan tevékenység folytatása, ami kis erőforrásigényű, de komoly hozzáadott emberi munkát és tudást igényel. Az intenzív kertészeti kultúrák termesztése, kiállattenyésztés vagy helyi termékfeldolgozás például ilyen tevékenység lehet.
A magyar falvakban – pontosan az elöregedés miatt – vannak belterületi földek, a házakhoz tartozó zöldséges kertek, amelyek nem ritkán elhanyagoltak. Örül a tulajdonosuk, ha nem kell vele foglalkozni, ha más rendben tartja. Ha máshol nem, akár csak ezeken a területeken is el tud kezdeni egy fiatal kicsiben, kevés kockázattal, eleinte csak mellékállásban gazdálkodni. Mégsem teszik. Ennek oka részben ott van, hogy bizonytalan az előállított termék értékesítése. Egy átlag kis faluban a helyiek nem vesznek meg annyi paradicsomot, hogy megérje termelni, hiszen sok embernek van a kertjében még manapság is. Más a helyzet azokban a térségekben, ahol jelentős falusi turisztikai potenciál van. Ott ezek a helyi termék előállítók és feldolgozók szépen fejlődnek, a REL-gondolat termékeny talajra hullik. De az egész ország nem az Őrségből vagy a Balaton-felvidékből áll. Vannak nem különleges, teljesen átlagos települések is, és ott is jó lenne, ha ez a lehetőség rendelkezésre állna, mint belépési pont egy fiatal számára.
Mesterségesen kell tehát a piacot megteremteni és ebben nagyon is van az államnak eszköze.
Az állami oktatási, egészségügyi és szociális intézményrendszer, de akár a honvédség is irdatlan mennyiségű feldogozott élelmiszert és élelmiszer alapanyagot használ fel. Ha ennek egy kisebb része kötelezően a rövid ellátási láncokból kerülne be konyhákra, az már fellendítené a helyi kisléptékű termelést. Ha van világos és kiszámítható felvevő piac, akkor szívesebben vág bele egy fiatal a gazdálkodásba, mintha vakon repülne bele az ismeretlenbe. Természetesen ehhez kell a mentorálás és a képzés is az új belépőknek. Erre azonban akár EU-s források is felhasználhatóak.
Természetesen van kész kritika is erre a felvetésre. Két dolgot szokás emlegetni, amikor ez előkerül. Az egyik a logisztikai problémák, mert kis mennyiségeket kell összegyűjteni sok helyről. Ezt persze, hogy nem vállalja kereskedő, amikor 5 eurocentért tudta behozni ezer tonna szám a krumplit külföldről, mert olyan volt a piac. Miért akarna a kicsikkel bajlódni, egyszerűbb a tömegárut mozgatni. A másik, amit emlegetnek, az az ár. Az ár mérethatékonyság miatt magasabb, és magasabb is marad annál, mint amit egy giga gazdaság kínálni tud ugyanarra a termékre.
A kicsiktől összegyűjteni az árualapot, az egy szimpla logisztikai feladat. Az állam vagy az állam megbízásából külső szereplő meg tudja ezt szervezni. Ez csak döntés kérdése. Ha nem tudjuk hogyan kell csinálni, akkor kérdezzünk meg olyat, aki tudja. Érdekes, hogy a lengyelek a három tehenes gazdáktól is össze tudják gyűjteni a tejet és be tudják vinni az erre optimalizált feldolgozókba. A tej ráadásul bonyolultabb dolog, mint mondjuk a krumpli.
Az állam a közétkeztetés során egy piaci vásárló, aki megmondhatja, hogy mit akar vásárolni és az honnan származzon. Csak bele kell írni egy jogszabályba és már mindenki tudja is a dolgát. Az, hogy drágább egy termék a számlán, az nem biztos, hogy állami költségvetési szinten is drágább. A helyi gazdálkodó adót fizet, a nyereségét elkölti, abból jön az ÁFA, ha pedig foglalkoztat, akkor az is adót, járulékot termel az államnak.
Amúgy rendezettebbek lehetnének a településeink hátsó kertjei is. És ne feledkezzünk el a gazda feleségéről sem, aki lehet, hogy megtalálja a munkahelyét az idősek iparágában. Létre is jött a modell, ami miatt nem tervezik majd az elköltözést a településről. Világossá válhat tehát a pálya, aki akar, az be tud szállni. És ha már benn vannak és működik, akkor nőni és erősödni fognak. Példát mutatnak másoknak, hogy fiatalként érdemes vidéken vagy az agráriumban maradni.
Ez egy gondolatébresztőnek szánt írás volt. Két lehetséges fejlesztést írtam csak le. Azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy sok, akár kisebb, de új megközelítésű programra van szükség, amely a vidék meglevő erőforrásaira épül és munkalehetőséget, életpályamodellt tud mutatni a fiatalok számára. A vidék generációs megújulásával kapcsolatos gondolkodásba mindenképpen érdemes az üzleti szempontokat is beemelni. Olyan szűrő ez, ami talán fenntarthatóbb eredményeket tud hozni. Nem akar minden fiatal külföldre menni vagy a városba költözni. Jelenleg azonban nincs olyan üzenete a társadalomnak, ami miatt elgondolkodnának erről.