Agrárszektor • 2026. június 15. 05:58
Miközben a Tej Világnapján a tej táplálkozási és társadalmi jelentőségét hangsúlyoztuk, a hazai tejágazat mára az elmúlt évek egyik legsúlyosabb válsághelyzetébe került. A nyerstej árának összeomlása, az erős forint, a gyenge takarmánytermés és az importtermékek térnyerése egyszerre nehezedik a termelőkre és a feldolgozókra. A kérdés már nem az, hogy vannak-e problémák, hanem az, hogy sikerül-e időben közös megoldásokat találni.
Június 1-jén ismét a Tej Világnapját ünnepeltük. A Nemzetközi Tejszövetség kezdeményezésére létrejött, majd az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) által hivatalossá tett világnap minden évben lehetőséget ad arra, hogy felhívjuk a figyelmet a tej és tejtermékek táplálkozásban betöltött szerepére. A tej továbbra is az egyik legfontosabb alapélelmiszerünk, amely jelentős mennyiségben biztosít fehérjét, kalciumot, vitaminokat és ásványi anyagokat a fogyasztók számára. Az idei évben a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács a Tejszív Uzsonnatervező digitális alkalmazással is igyekezett ráirányítani a figyelmet a tejtermékek szerepére a kiegyensúlyozott táplálkozásban.
Az ünnep azonban idén különösen éles kontrasztban áll az ágazat gazdasági helyzetével.
Történelmi mélypont közelében a tejár, az AKI PÁIR adatai szerint a nyerstej országos termelői átlagára 2026 áprilisában 138,37 Ft/kg volt, amely egyetlen év alatt közel 32 százalékos visszaesést jelentett. Ennél is kedvezőtlenebb képet mutat a nyerstej exportpiaca, ahol az átlagos kiviteli ár 96 Ft/kg alá süllyedt. A március végén lejáró hosszú távú szerződések hatása az elmúlt hetekben teljes mértékben megjelent a felvásárlási árakban. Az új szerződések alacsonyabb árszintje tovább rontotta a tejtermelők helyzetét, akik közül egyre többen termelnek önköltség alatti árakon. A probléma nem kizárólag magyar sajátosság. Az Európai Unióban a nyerstej termelői ára 2026 márciusában nemzeti valutában számolva 19 százalékkal csökkent az előző évhez képest, de az amerikai és új-zélandi piacokon is jelentős áresés következett be.
Az erős forint és a takarmányhelyzet kettős szorítása
A tejtermelők számára jelenleg az egyik legnagyobb kihívást az erős forint jelenti. Mivel a legtöbb felvásárlási szerződés euró alapú, az árfolyam erősödése közvetlenül csökkenti a termelők forintban realizált bevételeit. Ugyanez a folyamat rontja a magyar nyerstej-export versenyképességét is, miközben megkönnyíti az import tejtermékek beáramlását a hazai piacra. A kiskereskedelemben ennek következtében tovább csökkentek a feldolgozott tejtermékek fogyasztói árai is, ami újabb nyomást helyez a hazai feldolgozókra. Egyre nehezebb versenyezni azokkal az importtermékekkel, amelyek sok esetben jelentős méretgazdaságossági előnnyel vagy kedvezőbb költségstruktúrával érkeznek Magyarországra.
A tejtermelők helyzetét tovább nehezíti az idei takarmánytermelési szezon kezdete. Az elmúlt hetekben lezárultak az őszi vetésű szenázsok betakarításai, valamint megkezdődtek a lucernakaszálások is. A téli csapadékhiány következtében azonban különösen az alföldi régióban jelentősen elmaradtak a várt hozamok. Számos gazdaság tömegtakarmány-készlet problémákkal szembesül, ezért vásárolt takarmány beszerzésére kényszerül. Ez újabb költségnövekedést jelent egy olyan időszakban, amikor a tejárak éppen mélypont közelében vannak.
Az európai tejpiaci túlkínálat tovagyűrűző hatásai a húsmarhapiacon is érzékelhetők. Több országban megindult a tejhasznú állományok csökkentése, ami a selejt tehenek piacán keresletcsökkenést és ármérséklődést eredményezett. Ez a tejtermelő gazdaságok számára azért különösen kedvezőtlen, mert a selejt állatok értékesítése a telepek jövedelemtermelő képességének fontos eleme. A gyengülő vágómarha-piac és a csökkenő tejárak együttesen tovább szűkítik a gazdaságok mozgásterét.
A tejágazat problémái ráadásul messze túlmutatnak a termelőkön és a feldolgozókon. A romló jövedelmezőség hatására számos gazdaság már megkezdte költségeinek visszafogását, ami az ágazat beszállítóit is érzékenyen érinti. Több inputanyagszállító és szolgáltató vállalkozás számol be a megrendelések csökkenéséről, de a helyzetet talán leginkább a takarmánygyártó vállalatok érzik meg. Ők ugyanis egyszerre szembesülnek a tejtermelők költségcsökkentési törekvéseivel és a sertéságazatban tapasztalható kedvezőtlen piaci folyamatokkal.
A tejágazat válsága ezért nem kizárólag egy termékpálya problémája, hanem közvetlen és közvetett módon az egész magyar mezőgazdaságot érinti.
Biztató jelek a spotpiacon
A hazai tejtermelők és feldolgozók közötti elszámolás jellemzően négy különböző árképzési modell alapján történik: egyes szerződések a spot tejpiaci árakhoz, mások az AKI által publikált hazai nyerstejárhoz, az Európai Unió (EU27) átlagárához, illetve fix áras konstrukcióhoz kötődnek. A jelenlegi piaci környezetben különösen azok a termelők követik kiemelt figyelemmel a nemzetközi spotpiac alakulását, akik spot alapú elszámolásban értékesítik tejüket. Számukra biztató jel, hogy a milánói spot tej ára az elmúlt hetekben emelkedésnek indult. A múlt hét hétfőn publikált jegyzés szerint az ár egy hét alatt 15,7 százalékkal nőtt, és elérte a 0,3428 euró/liter szintet. Ez ugyan még nem tekinthető tartós fordulatnak, de jelentős előrelépés a korábbi hónapok mélypontjaihoz képest. Az érintett termelők ugyanis január óta sok esetben mindössze 60-70 Ft/liter közötti árszinten tudták értékesíteni a megtermelt tejet, ami messze elmaradt a fenntartható gazdálkodáshoz szükséges bevételi szinttől.
A feldolgozók sem dúskálnak a profitban
Május 31-ét követően megkezdődött az éves beszámolók elemzése, a számok pedig érdekes képet mutatnak a hazai tejiparról. A vizsgált, a magyar piacon meghatározó tejfeldolgozó vállalatok összesített árbevétele 2025-ben 610,7 milliárd forintról 675,8 milliárd forintra emelkedett, ami több mint 10 százalékos növekedésnek felel meg. Az adózott eredmény ugyanakkor 15,5 milliárd forintról 6,1 milliárd forintra csökkent. A számok egyértelműen mutatják, hogy a feldolgozók sem nyertesei a helyzetnek. A csökkenő fogyasztás, az importnyomás és a szűkülő árrések a feldolgozóipar számára is rendkívül nehéz környezetet teremtenek.
Véleményem szerint a hazai tejipar jövőjét várhatóan nem a több tej, hanem a nagyobb feldolgozottság és a magasabb hozzáadott érték jelentheti, de ehhez fejlesztésekre és beruházásokra van szükség. Ilyen gazdasági környezetben azonban nehéz hosszú távú beruházási döntéseket hozni.
Vannak javaslatok, de gyors döntésekre van szükség
A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács az elmúlt hetekben átfogó javaslatcsomagot juttatott el az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium részére. A dokumentum prioritásként kezeli többek között a beruházási programok folytatását, a kedvező kamatozású feldolgozói hitelprogramok újranyitását, a feldolgozói készletek csökkentését, az exportpiacok bővítését, a közüzemi költségek mérséklését, valamint a laktózmentes tej és a trappista sajt áfájának csökkentését. Emellett hangsúlyosan jelenik meg a magyar tejtermékek közétkeztetésben történő nagyobb arányú felhasználása és az importnyomás kezelése is.
A jelenlegi helyzetben egyre inkább úgy tűnik, hogy a problémák nem kezelhetők kizárólag a termelői vagy kizárólag a feldolgozói oldalon.
Elkerülhetetlennek látszik, hogy a termelők, a feldolgozók és a kiskereskedelmi láncok egy asztalhoz üljenek, és közösen viseljék a tejágazatra nehezedő negatív piaci nyomást. Ebben kulcsszerepet vállalhat az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége.
A spot piac elmúlt hetekben tapasztalható korrekciója reményt adhat a termelők számára, de önmagában nem oldja meg a tejágazat strukturális problémáit. A következő hónapok kulcskérdése az lesz, hogy a termékpálya szereplői képesek lesznek-e közösen kezelni a kialakult helyzetet.
Az idő pedig egyre fogy.