Agrárszektor • 2026. november 18. 16:27
Idehaza csak a következő hónapot szeretnénk túlélni, miközben Brüsszelben hangos csörte zajlik az EU következő ciklusáról.
Brüsszelben és a tagállamok fővárosaiban hangosan zajlanak a csörték az EU következő hétéves költségvetéséről, idehaza a többség a következő hónapot szeretné túlélni, közben az uniós agrárminiszterek lényegében megegyezésre jutottak a Közös Agrárpolitika általuk elképzelt 2028 utáni kereteiről és indul a KAP-tervezés. A nagy kérdés, ha uniós szinten nem teszik meg, akkor odahaza zsebbe nyúlnak-e a tagállamok és ha igen, milyen célok érdekében bővítik az agrárforrásokat?
Fogalmazhatunk úgy, hogy gúzsba kötve táncolva hozták össze az agrárminiszterek a saját szakmai megállapodásukat, hiszen nagyobb erők mozogtak a befolyásából sokat vesztett európai agráriumnál, és az ő korábbi ellenállásuk ellenére lényegében megszűnik az EU Közös Agrárpolitikájának pénzügyi, tervezési és végrehajtási önállósága. Társjogalkotóként az Európai Parlament még majd biztosan több tartalmi elem megváltoztatását el fogja érni, de a tartalmi struktúra lényegében készen van, éppen csak a pénzügyi fedezete bizonytalan még.
A KAP költségvetése az eredetileg felajánlott, kifejezetten alacsony szintű 300 milliárd eurónál kevesebb már nem nagyon tud lenni, nagyobbra pedig alig van esély.
Az agrárforrások bővítésének lehetősége elegánsan a tagállamokra van tolva, akik lényegében három eszköz közül választhatnak:
- a kötelezően tartalékba helyezendő uniós forrásaik egy részét agrárcélokra fordítják,
- vidéki térségeik fejlesztését a meglévő uniós forrásaikból legalább részben a KAP különböző intézkedésein keresztül valósítják meg, vagy
- magas szintű társfinanszírozást adnak az EU-s források mellé a nemzeti költségvetésükből.
Ha már uniós szinten nem is képes megvédeni az érdekeit az európai agrárszektor, most azt a feladatot kapta, hogy tagállamonként külön-külön, mindenkinek a maga fővárosában kell meggyőzően érvelni, miért érdemes minél inkább megőrizni a fenti eszközök bármelyikével az eddigi agrárkiadások szintjét, és miért jó befektetés az EU-s pénzeket minél nagyobb arányban a Közös Agrárpolitika eszközrendszerén keresztül felhasználni. Önmagában a jövedelembiztonság vagy versenyképesség hagyományos hívó szava nem biztos, hogy elegendő érvrendszert ad majd ehhez.
Azt kell látni, hogy ahol nem növeli az adott tagállami kormány a saját nemzeti KAP-költségvetést, ott lényegében a sok kötelezően finanszírozandó terület miatt mindenre jut majd egy kis pénz, de egy jövedelembiztonság nyújtása tekintetében tovább gyengülő, átütő erejű programok működtetését lehetővé nem tevő következő hét évre kell felkészülni.
Az agrárszakma idehaza is minden bizonnyal számos olyan megfinanszírozandó feladatot fel tud sorakoztatni, amelyet kulcsfontosságúnak tart a maga jövője szempontjából és viszont szeretne látni majd pályázati felhívás formájában 2028 után. Most viszont más helyzetben vagyunk, mint a korábbi KAP-ciklusokban és sokat is tanul(hat)tunk ez eddigi programjaink működéséből, eredményéből.
Egyik oldalon nagyon felértékelődött, hogy társadalmilag-politikailag is értelmezhető módon kell bemutatni a szükségleteinket és a KAP-ra fordított forrásokból származó társadalmi-gazdasági hasznokat, másik oldalon pedig fókuszálni kell az erőforrásokat. A két szempontnak a legnagyobb közös halmaza a klímaalkalmazkodás lehet, mint keretrendszer.
Ennek kényszere, sikertelenségének következménye ugyanis ma már minden magyar honpolgár számára átélhető, tehát társadalmilag értelmezhető és elfogadható cél, hiányának következménye elmagyarázható és számszerűsíthető, ami a politikai elfogadhatóságát is növelheti az ebbe való befektetésnek. Ha pedig valaki nagyon keresi a hagyományos agrártámogatási célok megvalósításának hagyományos eszközeit, nyugodtan mondhatjuk, hogy enélkül ma már nincs jövedelembiztonság, nincs versenyképesség.
A másik oldalon pedig a mindenképpen jelentkező, csak a hazai döntésektől függő mértékű pénzügyi korlátok miatt kell azt mondani, hogy 2028 után összpontosítanunk kell az erőforrásokat: ami a KAP klímaalkalmazkodást elősegítő keretrendszerébe nem fér bele, az hátrébb kerül a sorban vagy meg sem jelenik. Igen, ez eddigi pályázati konstrukciók, célzott kedvezményezetti körök kényszerű elhagyását jelentheti. Így is rengeteg olyan fontos és kötelezően támogatandó célterület van a KAP-ban, amire forrást kell majd allokálni – a termeléshez kötött támogatásoktól az együttműködések ösztönzéséig.
Hazai döntésekkel biztosított plusz KAP-forrás híján ugyanakkor nagyon nehéz lenne látható léptékű vagy nagyobb átütő erővel rendelkező agrár klímaalkalmazkodási program megvalósítása. Ami egyébként önmagában csak egy féllábú eszköz – a másik felét a gazdálkodói hozzáállás adja.