Lesújtó hírek jöttek a magyar almáról: ilyet még sosem láttunk itthon

Magyarországon jelenleg mintegy 20 ezer hektáron zajlik almatermelés, amely már csak a fele a 20 évvel ezelőtti termőterületnek. Az ország termelési potenciálja egy jó évjáratban még az erősen zsugorodó ültetvényterület mellett is mintegy 500 ezer tonna lenne, melyből mintegy 120-130 ezer tonna lehetne étkezési alma, 370-380 ezer tonna pedig ipari alma (utóbbinak 80-90%-a sűrítménycélú léalma). Az elmúlt öt év - de egyben az elmúlt 2-3 évtized - leggyengébb termését 2022-ben takarították be, ez 280 ezer tonna volt. 2024-ben is jócskán elmaradt a hazai almatermés a potenciáltól: mindössze 342 ezer tonnát szüreteltek a magyar termelők, ebből 232 ezer tonna volt léalma, 20 ezer tonna egyéb ipari alma, 65 ezer tonna étkezési alma és 25 ezer tonna az exportált mennyiség.

A 2025. évi hazai almatermés azonban minden idők leggyengébb termésének ígérkezik: a termelők, TÉSZ-ek, kereskedők és feldolgozók körében végzett felmérés alapján a FruitVeB 160 ezer tonna körül prognosztizálja az idei almatermést, ami az előző év - egyébként is nagyon alacsony - termésének mindössze szűk fele. Becslésünk szerint ebből mintegy 60-80 ezer tonna lehet az étkezési alma és 80-100 ezer tonna az ipari alma. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Magyarországon az idei étkezési alma termés egy jó évjárat termésének mindössze 55-65%-a, az ipari alma termés pedig csupán mintegy 20-25%-a.

A terméskiesés mértéke mind az étkezési, mind az ipari alma szegmensben jelentős a piaci igényekhez viszonyítva is: a 110-120 ezer tonnás hazai étkezési alma fogyasztástól, illetve a 350-400 ezer tonna feldolgozóipari kapacitásunktól is jócskán elmarad a termés, jóllehet mindkét szegmenst legalább 90%-ban hazai termelésből kellene kiszolgálnia.

A ténylegesen betakarított mennyiséget, illetve az ipari-étkezési arányt a következő hetek és a szüreti időszak időjárásának alakulása fogja még befolyásolni. A FruitVeB prognózisainak beválási tapasztalatai alapján azonban elmondható, hogy 5 évből 3-4-szer a szezon elején prognosztizáltnál alacsonyabban alakul a tényleges termés, ami azzal van összefüggésben, hogy az időjárás gyakrabban alakul kedvezőtlenül, mintsem optimálisan. A vegetáció, illetve az érés ebben az évben „normál menetben” zajlik - szemben a tavalyi, három hetes koraisággal. Ennél fogva érdemi mennyiségekkel augusztus utolsó dekádjában veszi kezdetét a hazai almaszüret, jóllehet a nyári almafajták betakarítása - szerény mennyiségekkel - már elkezdődött.

Az idei gyenge hazai almatermés több okra vezethető vissza, de - a termőterület konstans csökkenésén, az ültetvények kondíciójának romlásán és mindezek által terméspotenciálunk csökkenésén túlmenően - alapvetően a kedvezőtlen időjárási hatásokkal magyarázható:

• A tavaly nyári és kora őszi, közel három hónapos, extrém aszály- és hőségstressz - az őszi csapadékok ellenére - valószínűsíthetően hozzájárult a virágrügyek kondíciójának romlásához, ami az idei normál-jó virágzás mellett is hordozott némi bizonytalanságot magában.
• A legnagyobb károkat kétségkívül a zöld- és pirosbimbós fenológiai stádiumban érkező április 7-8-i, majd a kisgyümölcs állapotban beköszöntő május 10-i fagyok okozták. Az áprilisi fagyok az almatermő területek 80-90%-át érintették nagyon súlyosan (mindössze a Balaton közvetlen térségét, a Kisalföldet és a Dunántúl egyes régióit kímélték meg), a május 10-i fagyok pedig az ország észak-keleti részében okoztak - az április fagyok után még megmaradó szerény termésben - jelentős károkat. A késői, májusi fagy azért jelentett érzékeny veszteséget, mert Magyarország észak-keleti részében található az almaültetvények 75%-a.
• A virágzás lezárulta után, szinte egész májusban hűvös, fényszegény - de csak kisebb mennyiségű csapadékot hozó - időjárás uralkodott, ami összességében kedvezőtlenül hatott a terméskötődésre, illetve negatív irányba befolyásolta az intenzív sejtosztódási folyamatokat. Ez az időszak meghatározó lenne a gyümölcsméret kialakulásának szempontjából.
• Június folyamán gyakran alakultak ki kánikulai hullámok, amelyek ráadásul erős, kora tavasz óta tartó aszállyal, valamint magas UV-sugárzással párosultak. Ennek következtében - elsősorban az öntözetlen ültetvényeken és a homoktalajokon - a termelők további mennyiségi és minőségi kieséseket szenvedhettek el.

A július hónap már jóval kedvezőbb időjárást hozott: a hónap első napjaiban megérkeztek az első jelentősebb csapadékok (igaz, ezekkel együtt számos termesztőkörzetben heves zivatarok, vihar- és jégkárok alakultak ki), illetve a hőmérséklet is kedvezően alakult. Azonban a rendkívüli szélsőségek között ingadozó tavaszi és júniusi csapadék-, hőmérsékleti és fényviszonyok eredője a nagyon gyenge terméskötődés és az erőteljesebb május-júniusi tisztuló hullás lett.

A FruitVeB kiemelte, hogy számos olyan tényező van még, ami befolyásolni fogja a betakarítható mennyiséget, illetve az étkezési és ipari alma arányát a következő hetekben, illetve a szüret alatt. Ezek közül a legfontosabbak:

• Sok ültetvényben tapasztalható jelenség, hogy a gyümölcsök mérete elmarad a várttól, ami szintén a tavaszi fagyok, a májusi hűvös és a júniusi aszályos, kánikulai időszakok következménye. A tavaszi fagyok miatt a gyümölcsökben kevés életképes mag alakult ki, ami önmagában rontja a gyümölcsméretet, de ezt tetőzte a hűvös, fényszegény május, mely az intenzív sejtosztódási folyamatok akadályozása révén, az alacsony „sejtszámon” keresztül befolyásolja kedvezőtlenül a gyümölcsméretet, mint ahogyan a júniusi aszály és a hőséghullámok is ebbe az irányba hatottak. Kérdés, hogy mérete alapján mennyi gyümölcs „minősül vissza” ipari almának.
• Kockázatokat rejt magában egy további aszályos és kánikulai periódus, mert a talajok vízkészlete alacsony, a júliusi esőzések csak rövid időre oldották meg a vízutánpótlást.
• Az ideihez hasonló mértékű tavaszi fagyok után gyakori jelenség a szüret előtti, nagyon korai terméshullás: ez „jobb esetben” (ha későn, augusztus vége után következik be a hullás) minőségi veszteség, vagyis étkezési tételek kényszerülnek az ipari szegmensbe; de amennyiben túl korai a hullás, akkor az abszolút mennyiségi veszteség, mert ipari almának sem betakarítható.