Nagy Z. Róbert • 2026. április 9. 16:27
Van egy világszerte ismert gyógynövény a gulan, amit az örök élet növényének is neveznek - némi túlzással. Termesztési szempontból érdekessége, hogy szobanövényként is tartható, de a kertben is remekül érzi magát, csak ott az első fagyok után eltűnik, majd áprilisban hajt ki újra a tőről.
A középkori alkimisták kutatásainak fő tématerületei a bölcsek kövének keresése, az aranycsinálás, és az örök életnek az elérésére tett erőfeszítések voltak. Ezek közül legközelebb a megoldáshoz az utóbbival jutottak, hiszen van néhány növény, mely tényleg meghosszabbíthatja az életet. Ilyen az adaptogén hatású gulan is.
Gyógynövények, kicsit más hatásmechanizmussal
Az adaptogén kifejezést (ez a latin adaptare, jelentése: hozzáilleszt, hozzáalkalmaz szóból ered) egy szovjet tudós, Nyikolaj Lazarev találta ki 1947-ben. Olyan anyagokra utalt ezzel, amelyek növelik a szervezet nem-specifikus ellenállását a stresszel szemben. A szakember alapvetően arra kereste a megoldást, hogyan lehetne a katonák fáradtságát csökkenteni és teljesítményüket növelni. Lazarev definíciója szerint az adaptogén vegyületek képesek fokozni egy élőlény stresszel szembeni általános ellenállását, ellensúlyozzák a káros fizikai, kémiai vagy biológiai stressz hatásait, aminek köszönhetően az élőlény alkalmazkodni tud a körülményekhez.
Itt a stressz nem csak a napjainkban jellemző jelentéssel bír, hanem ennél sokkal szélesebb körű. Télen a hideg, nyáron a nagy meleg szintén stressz jelent az emberi szervezet számára és még nagyon sok ilyen hatású körülmény van, ami kibillentheti a szervezetet az egyensúlyi helyzetéből. Bár e kifejezés még nincs százéves, amit takar és az ilyen tulajdonságú gyógynövényeket már évezredek óta használja az emberiség. Az adaptogén gyógynövény fajok nem egy-egy betegség gyógyítói, hanem az emberi szervezetet hozzásegítik az alkalmazkodáshoz, ami egyúttal segít abban, hogy javuljon az ellenállóképesség és ne betegedjünk meg.
A gulan világsláger lett
Több hazai kertészet kínálatában is rendszeresen feltűnik ez a növény, aminek különlegessége, hogy szobanövényként is tartható, de kertbe is kiültethető. Utóbbi esetben télen a föld feletti részek elfagynak, de késő tavasszal újra kihajt a növény. Balkonládába, fűszer- és konyhakertbe is ültethető, valamilyen tám mellé. A halhatatlanság növényének is nevezik, teája, mely önmagában nem túl ízletes antioxidáns hatású, immunerősítő, koleszterinszintet karbantartó. Fűszerként salátákba, egzotikus ételekbe is tehető, ami azt jelenti, hogy nem csak teaként fogyaszthatjuk a gyógyhatás érdekében, hanem egy-egy levelet elrágcsálva is.
A gulan, ami jiaogulan, vagy ötlevelű ginszeng néven is ismert (Gynostemma pentaphyllum) egyre népszerűbb nemcsak a kínai orvoslásban, hanem a nyugati gyógyítás is kezdi felfedezni. Ez egy ázsiai növény, amit a kínaiak elsősorban abból a célból fogyasztottak, hogy száz évig, vagy annál is tovább élhessenek.
A gulan elsősorban Kínában, Észak-Vietnámban és Japánban őshonos. Zhu Xiao által 1406-ban írt orvosi könyvben is már szó volt róla. Nagyszerű tápláléknak tartották, ami élelmiszerhiány vagy éhínség esetén kiválóan alkalmazható. Bő egy évszázaddal később már úgy írnak róla, mint egy panacea gyógynövényről (azok a fajok tartoznak ide, melyeknek sokféle eltérő gyógyhatása van egyszerre). A kínai füvészek szerint a gulan kiválóan alkalmazható a különböző vérzéseknél, az ödémák kezelésére, a torokfájás csillapítására és a trauma megszüntetésére is. Kína egyes részein serkentőként tekintettek rá, munkába indulás előtt mindig e növényből készült teát ittak, hogy jobban bírják a fizikai terhelést. Az 1970-es években tudományos kutatásokat is végeztek vele, amikor is megállapították, hogy a gulánnal jó eséllyel kezelhető a hörgőgyulladás. A japán Takemoto professzor szaponinokat izolált a növényben, amelyek megegyeznek a ginzengben találhatókkal, de míg a ginzeng csak 28 szaponint, addig a gulan 82-t tartalmaz, így vélhetően erősebb hatású.
Az 1980-as években bebizonyították, hogy a jiaogulan növeli a teljesítőképességet, gátolja a tumorképződést, és antioxidáns hatással is bír. Klinikai vizsgálatok szerint csökkenti a szabadgyököket, amely a várható élettartamra is hatással van. A növény fogyasztása több mint kilencven százalékos hatékonysággal szünteti meg az álmatlanságot, kedvezően szabályozza a vérnyomást, és serkenti a szívműködést. Elősegíti a fehérvérsejtek termelődését, növeli a limfociták aktivitását, és képes megvédeni a májat különböző mérgező anyagoktól. A gulant főként gyógyteaként készítik el, de előállítható belőle alkoholos kivonat (tinktúra), esetleg kapszula és gyógyszer is.
Nagy felületek befuttathatók vele
A gulan nem különösebben válogatós, de a pangó vizet és a csontszáraz, kemény talajt, tehát a nagy szélsőségeket nagyon nem kedveli. Humuszban gazdag, jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű talajt igényel. Szereti a szerves anyagokban gazdag talajt. Ültetés előtt érdemes a földjéhez egy kevés komposztot vagy érett marhatrágyát keverni. Ha virágcserépben, vagy balkonon tartjuk, az általános A típusú virágföld tökéletes számára, de tehetünk bele egy kevés perlitet a jobb szellőzés érdekében. Bár a gyógynövények nagy többsége imádja a tűző napot, a gulan kivétel.
Eredeti élőhelyén az erdők aljnövényzetében él, így a közvetlen, égető déli napsütés könnyen megperzselheti a leveleit. Ideális hely számára a félárnyékos fekvés. A reggeli vagy késő délutáni szűrt napfényt meghálálja, de a déli órákban legyen árnyékban.
A gulan trópusi-szubtrópusi származású, ezért vízigényes - bizonyos mértékek között. A földje legyen mindig enyhén nyirkos, nyári kánikulában akár naponta igényelheti az öntözést. Rendkívül gyorsan nő. Egyetlen szezon alatt képes akár 2-4 méteres magasságra is felfutni. Mivel kacsokkal kapaszkodik, szüksége van támasztékra (kerítés, rács, háló, madzag). Ha nincs mire felmásznia, talajtakaróként is funkcionálhat, és sűrűn befutja a rendelkezésére álló területet. Egyetlen tő képes egy kisebb erkélyrácsot vagy egy 1-2 négyzetméteres falfelületet teljesen benőni a nyár végére. Amint a növény megerősödött és dús lombozatot növesztett, azaz általában késő tavasztól egészen őszig folyamatosan szedhetünk a leveleiből. Friss fogyasztáshoz (teának vagy salátába) a hajtásvégeket érdemes lecsípni, mert ez bokrosodásra is serkenti a növényt. Ha télre is szeretnénk eltenni belőle, augusztus-szeptember környékén érdemes nagyobb mennyiséget visszavágni és árnyékos, szellős helyen kiszárítani a leveleket.
A gulan töve mérsékelten télálló (körülbelül mínusz 15 fokig). Ha kertbe ültetjük, télen takarjuk be a tövét avarral vagy szalmával. Cserépben tartva legjobb fagymentes, hűvös helyen teleltetni, ekkor is ledobja a lombját és visszahúzódik. Szobahőmérsékleten vegetációban marad. Legegyszerűbben gyökérdarabokkal szaporíthatjuk, a 8-10 centiméteres gyökérdarabokat nedves földbe tesszük és 10-12 nap alatt kihajt. Ha túlságosan elburjánzik, bátran vágjuk vissza, pillanatok alatt újult erővel hajt ki. Amennyiben valaki utánanéz, hogy mennyibe kerülnek a gulánból készült termékek, valószínűleg hamar kedvet kap a termesztéséhez és így egy igen hasznos multifunkciós növénnyel lesz gazdagabb, ami amellett, hogy egy nagyon hasznos gyógynövény, komoly díszítőértékkel is bír.