agrarszektor.hu • 2026. október 20. 09:46
Lengyelországban ismét feszültségek alakultak ki az ipari alma felvásárlási ára körül.
Lengyelországban ismét feszültségek alakultak ki az ipari alma felvásárlási ára körül. A termelők a feldolgozókat bírálják, mivel azok jelenleg jellemzően 0,12-0,13 €/kg (47-51 Ft/kg) árat kínálnak, az ágazatban ugyanakkor egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy a mostani helyzet részben azoknak az intézkedéseknek a következménye, amelyekkel az Európai Unió és Lengyelország az ukrán almalésűrítmény importját igyekezett korlátozni.
Lengyelországban ilyenkor kezdődik a késői almafajták betakarítása, ami a feldolgozóipar számára is fontos időszak. Az októberben és novemberben közvetlenül az ültetvényekről érkező alma, majd a téli hónapokban a tárolókból kikerülő termés savtartalma fokozatosan csökken. Ennek eredményeként az előállított almasűrítmény is alacsonyabb savtartalmú, édesebb karakterű lesz - írja a FruitVeB. A lengyel feldolgozóüzemek hosszú éveken keresztül egyszerű megoldást alkalmaztak erre a problémára: magasabb savtartalmú ukrán almasűrítményt vásároltak, amelyet a lengyel termékkel kevertek. Így olyan végterméket tudtak előállítani, amely jobban megfelelt a nemzetközi vevők minőségi elvárásainak, és magasabb hozzáadott értéket képviselt a világpiacon. Az utóbbi időszakban azonban jelentősen megváltoztak a piaci feltételek. Az Ukrajnából az Európai Unióba érkező almasűrítmény esetében évente már csak 30 ezer tonnás vámmentes kvóta áll rendelkezésre, az ezt meghaladó mennyiségre 30%-os importvámot kell fizetni. A szabályozás célja eredetileg a helyi termelők védelme volt, a gyakorlatban azonban az ágazati elemzők szerint éppen az ellenkező hatást válthatja ki.
Ha az almasűrítmény világpiaci ára 1800-2000 €/t (707 000-786 000 Ft/t) között alakul, akkor a 30%-os vám további 540-600 €/t (212 000-236 000 Ft/t) költséget jelent az importőrök számára. Emiatt a lengyel feldolgozók számára az ukrán, magas savtartalmú sűrítmény beszerzése sokkal kevésbé versenyképes, mint korábban. Ezzel párhuzamosan Törökország egyre erősebb szereplővé vált az európai almasűrítmény-piacon. Az ország nagy mennyiségben kínál alacsony savtartalmú sűrítményt versenyképes áron, amely közvetlenül versenyez a lengyel termékekkel. Mivel a lengyel üzemek már nem tudják korábbi feltételek mellett felhasználni az ukrán koncentrátumot a keverésekhez, jelentősen beszűkültek a lehetőségeik a magasabb értékű végtermékek előállítására.
Ennek következtében a verseny egyre inkább az árakról szól. A feldolgozók kénytelenek alkalmazkodni a török kínálat által kialakított piaci viszonyokhoz, ami nyomást gyakorol a feldolgozóipar jövedelmezőségére. A csökkenő árrések végül a nyersanyagpiacon is éreztetik hatásukat, mivel az üzemek alacsonyabb felvásárlási árakat kínálnak a lengyel almatermelőknek.
Szeptember végén több piaci elemzés is arra figyelmeztetett, hogy az ukrán almasűrítmény importjának korlátozása nem az alma árának emelkedéséhez, hanem éppen ellenkezőleg, az ipari alma felvásárlási árának csökkenéséhez vezethet. Az elemzők szerint Lengyelország nem csupán jelentős almatermelő ország, hanem az almasűrítmény feldolgozásának, keverésének és exportjának egyik európai központja is. Emiatt a nyersanyagimport korlátozása közvetve rontja a feldolgozóipar versenyképességét. A jelenlegi piaci helyzet látszólag visszaigazolja ezeket a várakozásokat. Október közepére a feldolgozók továbbra is visszafogottan emelték a beszerzési áraikat, az ipari alma felvásárlási ára pedig nagyjából 120-130 €/t (47 000-51 000 Ft/t), vagyis 0,12-0,13 €/kg (47-51 Ft/kg) szinten alakult.
A szakértők szerint a vita egyik legfontosabb kérdése az, hogy a lengyel termelők valójában kit tekinthetnek legfőbb versenytársuknak. Miközben Ukrajna jó évjáratokban 1-1,4 millió tonna almát termel, addig Törökország normál szezonban 4-5 millió tonnás terméssel rendelkezik, és egyre erőteljesebben van jelen nemcsak az almasűrítmény, hanem a friss alma nemzetközi piacán is. Az elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy az ukrán almasűrítmény importjának korlátozása nem jelenti automatikusan azt, hogy a lengyel feldolgozók több helyi almát vásárolnak. A hiányzó mennyiséget ugyanis más forrásokból, például Törökországból, Kínából vagy más exportőr országokból származó koncentrátummal is pótolhatják.
A helyzet egyik legnagyobb paradoxona, hogy a szabályozás eredeti célja a lengyel almatermelők védelme volt az ukrán versennyel szemben. A gyakorlatban azonban az ukrán, magas savtartalmú almasűrítmény a vám miatt megdrágult, a lengyel feldolgozók elveszítették egyik fontos versenyelőnyüket, Törökország mozgástere pedig nőtt az európai piacon. Az eredmény a feldolgozók árrésének csökkenése és az ipari alma felvásárlási árának mérséklődése lett, amelyet végső soron maguk a lengyel termelők kénytelenek elszenvedni.