agrarszektor.hu • 2025. november 26. 13:31
Az Európai Bizottság következő hétéves ciklusra szóló költségvetési terve alapjaiban rajzolná át a közös agrárpolitikát: megszűnhet a kétpilléres KAP-rendszer, eltűnhetnek a területalapú támogatások eddigi keretei, és Magyarország akár a forrásai harmadát is elveszítheti. De pontosan mit jelent ez a hazai termelőknek, hogyan lehet fejleszteni az agráriumot? - többek között erről beszélgettünk Petri Bernadettel, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium közvetlen uniós források felhasználásának koordinációjáért felelős miniszteri biztosával, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával. Szerinte egy ilyen átalakítás nemcsak a gazdák jövedelembiztonságát bolygatná meg, hanem a teljes európai agrármodell stabilitását is - miközben az innovációs programok ma messze nem képesek pótolni a kieső támogatásokat.
Az Európai Bizottság júliusi MFF-tervezete alapjaiban rajzolná át a közös agrárpolitikát. Mit jelentenének ezek a változások Magyarország számára?
A Bizottság javaslata a jelenlegi kétpilléres KAP-rendszer lényegi újraszabása felé mutat. A koncepció az lenne, hogy a közös agrárpolitika innentől a nemzeti és regionális partnerségi tervek részeként jelenjen meg, miközben az eszköztárát egy külön, önálló rendelet szabályozná. Ez önmagában azt a veszélyt hordozza, hogy az eddigi, kiszámítható felépítésű kétpilléres rendszer megszűnik, vagy legalábbis elveszíti a stabilitását. Bár a mostani bejelentés bizonyos árnyalásokat tartalmaz, valódi garancia továbbra sincs arra, hogy a 2028 utáni KAP megőrzi a jelenlegi szerkezetét.
A területalapú támogatások rendszere és a KAP-stratégiai tervek megszüntetése önmagában is egy jelentős átrendezés. A jövőben a tagállamok a nemzeti és regionális partnerségi tervekben határoznák meg ezeket az agrárintézkedéseket, és a Bizottság ezeket hagyná jóvá. Az agrárbüdzsé tervezett csökkentése ugyanakkor legalább ennyire meghatározó: Magyarország úgynevezett védett forrásai - vagyis az agrártámogatásokra fordítható uniós keret - mintegy 25 százalékkal csökkennének, ami jóval meghaladja az uniós átlagot. Ez összegszerűen körülbelül 9,2 milliárd eurót jelentene, ami több mint 3 milliárd euróval kevesebb a 2021-2027 közötti időszakhoz képest.
A hazai számításokba ráadásul beleszámították az infláció hatását is, ami miatt a valós csökkenés akár 35 százalékos is lehet. Ilyen körülmények között az agrártámogatások összege rendkívül jelentős mértékben szűkülne. A Bizottság ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a tagállamok az előre fel nem osztott, rugalmas forrásaik terhére növelhetik a KAP-keretet, de ezzel lényegében a politikai felelősséget áttolták a nemzeti kormányokra.
Miért olyan fontos a kétpilléres KAP-rendszer megtartása?
Az első pillér a közvetlen támogatásokat és a piaci intézkedéseket tartalmazza, amelyeket teljes egészében uniós forrásból finanszíroznak. Ez biztosítja a gazdák számára az éves, kiszámítható közvetlen kifizetéseket, és ide tartoznak az intervenciós vagy exporttámogatási mechanizmusok is. A második pillér a vidékfejlesztésé - infrastruktúra, környezetvédelem, LEADER, innováció -, amely társfinanszírozású, tehát nagyobb a tagállami mozgástér, de emiatt bizonytalanabb is.
A két pillér közötti különbség gyakorlati szempontból óriási. Az első pillér stabil jövedelmet biztosít, ami lehetővé teszi a hosszú távú beruházásokat és a termelés fenntartását még kedvezőtlen piaci vagy időjárási környezetben is. Emellett fontos társadalmi szerepe van, mert a vidéki népesség megtartását, a földhasználat folyamatosságát és a kis- és közepes családi gazdaságok fennmaradását is segíti. A 2023-2027-es reform ezen felül már környezetvédelmi elemeket is beemelt, például az ökorendszereket.
A második pillér mozgástere természetesen értékes, de éppen a társfinanszírozási kötelezettségek miatt érzékenyebb: a nemzeti költségvetési helyzet nagymértékben meghatározza, mennyi pénz jut ténylegesen a vidékfejlesztési programokra. A jelenlegi ciklus végén, 2026-2027-ben már most látható, hogy a keretek kimerülőben vannak, új jogcímek alig nyílnak, és az utolsó felhívások futnak.
Az Európai Bizottság érvelése szerint a KAP elavult, igazságtalan, és nem ösztönzi az innovációt. Az új hétéves költségvetés pedig inkább a versenyképességet helyezné előtérbe, az új, e célokat támogató alapból pedig támogatnák az agrárfejlesztéseket. Jogos ez a kritika, működhet az uniós testület által felvázolt új rendszer?
Az kétségtelen, hogy a területalapú támogatások bizonyos elemei nem tökéletesen igazságosak, de a stabilitási funkciójuk megkerülhetetlen. A terület alapú kifizetések éppen arra szolgálnak, hogy az agráriumban meglévő extrém kitettségeket - időjárás, inputárak, kártevők, piaci ingadozások - ellensúlyozzák. A mezőgazdaság alapvetően nem egy magas kockázatvállalási hajlandóságú, kísérletező szektor, hiszen a terméskiesés közvetlen jövedelemkiesést jelent.
Az innováció előmozdítása természetesen szükséges, de a Bizottság által képviselt "versenyképességi logika" túlzottan elméletvezérelt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a gazdák sokszor az alapvető jövedelembiztonságuk fenntartásával küzdenek, és nincs kapacitásuk komplex innovációs projektek előkészítésére. Ezt tovább súlyosbítja a klímakitettség, a növekvő rovarkártevő-nyomás és az a tény, hogy a mezőgazdasági szereplők kétharmada generációváltás előtt áll - tehát egyszerre kellene átvenni a gazdaság irányítását és még EU-s innovációs projekteket is futtatni.
Ráadásul a Bizottság által támogatott innovációs eszközök - például a Horizon Europe, EIC vagy Digital Europe - jellemzően nagy, nyugat-európai konglomerátumoknak kedveznek. Magyarországon és Közép-Európában a mezőgazdasági cégek töredéke rendelkezik olyan kapcsolatrendszerrel vagy adminisztratív háttérrel, amely elég lenne egy több országos, kutatóintézeti partnerséget igénylő projekt menedzseléséhez. A gyakorlatban ezek a programok nem a közép-európai agrárrealitásra vannak szabva.
Az Európai Bizottság a saját érvelése szerint épp a nagygazdaságok indokolatlan kivételezését vágná vissza azzal, hogy bevezetné a 450 hektáros felső korlátot a területalapú támogatásoknál. Ez valódi segítség a kisebb gazdaságoknak?
A 450 hektáros plafon első ránézésre jó irány, mert a nagyon nagy nyugat-európai és skandináv agrárkonglomerátumok felé billent egyensúlyt próbálná korrigálni. De ez valójában csak a legnagyobb szereplők problémáját kezeli: az európai mezőgazdasági üzemek átlagos mérete 20 hektár körül van, tehát a 450 hektáros küszöb a valóságban nem a kis és közepes gazdaságokat védi.
A középső szegmens - amelyik valójában a gerincét adja az európai mezőgazdaságnak - ebből kevés előnyt látna. Hiányzik az érdemi kapacitásépítés, amely nélkül az agrárium egyszerűen nem tud átállni innovatív működésre. A generációváltás miatt még sürgetőbb lenne, hogy a gazdák megtanulják a projektmenedzsmentet, az EU-s jogi környezetet, a szellemi tulajdon kezelését - ezekre jelenleg semmilyen uniós mechanizmus nem ad választ. Többek között ebben is igyekszünk támogatást nyújtani a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda tevékenységének keretében.
Jelenleg az EU közvetlen támogatási programjai mennyire támogatják az agrárinnovációt?
A Horizon Europe 6-os klasztere látszólag pont az agrárdigitalizációra, biogazdaságra és fenntartható termelésre fókuszál, de ezek a projektek jellemzően hatalmas, sokszereplős, magas technológiai érettségű (TRL) együttműködések. Egy magyar gazdaság döntő többsége nem tud ilyen szinten belépni, mert sem a kapcsolati hálója, sem a szakmai kapacitása nincs hozzá. Hasonló a helyzet az EIT Food, az EIC Accelerator és más innovációs programok esetében is: van néhány jó példa, de ezek marginálisak.
A támogatási intenzitás sok esetben alacsony, 60-75 százalék, ami mezőgazdasági környezetben túl nagy önerőt igényel. A LIFE program agráralkalmazásai különösen gyengén teljesítenek, pedig a vízgazdálkodás, talajvédelem vagy szénmegkötés klasszikus agrárprioritások lehetnének. A Digital Europe ráadásul beolvad a versenyképességi alapba, így kérdéses, hogy egyáltalán marad-e agrárrelevanciája.
Összességében az EU innovációs eszközei nem képesek kompenzálni a területalapú támogatások csökkenését. Ahhoz sokkal több forrás, reálisabb kiírási feltételek és egy átfogó kapacitásépítési program kellene.
Ha lenne lehetősége új KAP-modellt tervezni 2028 utánra, hogyan nézne ki?
Megőrizném a kétpilléres rendszert, és továbbra is ragaszkodnék a stabil területalapú támogatásokhoz. Emellett viszont elengedhetetlennek tartok egy uniós kapacitásépítési programot, amely egyszerűsített, kisebb léptékű, akár „harmadik szintű” pályázatokon keresztül vonja be a gazdákat. Ezek alkalmasak lennének arra, hogy megtanulják a projektmenedzsmentet, az EU-s jogi és pénzügyi környezetet, az innovációs logikát.
Ez teremtené meg azt az alapot, amelyre később valóban rá lehet építeni a magasabb szintű innovációt. Stabil jövedelem nélkül nem várható el, hogy a gazdák érzékeny ökológiai vagy technológiai beruházásokba kezdjenek, ezért a kiegyenlítésre - a közvetlen programokhoz való hozzáférés javítására - az EU-nak külön figyelmet kellene fordítania.
Az Európai Bizottság nemrég mutatta be a mezőgazdaságnak szánt bürokráciacsökkentési csomagját. Mit gondol az agráromnibusz csomagról, amely akár 1,6 milliárd eurónyi adminisztrációs megtakarítást ígér évente?
Üdvözlendő lépés, különösen azért, mert számos magyar javaslat bekerült, például a gazdálkodási napló egyszerűsítése vagy a mobil gazdaapplikációk fejlesztése. A növényvédő szerek engedélyeztetésének, talajmintavételi előírásoknak és helyszíni vizsgálatoknak a racionalizálása valóban jelentős adminisztratív csökkentést hozhat.
Ugyanakkor ez önmagában nem kompenzálja azt a sokéves terhelést, amelyet a gazdák már eddig is viseltek. Az, hogy ezentúl könnyebb lesz az adminisztráció, jó irány, de nem oldja meg a finanszírozási problémákat és nem pótolja a támogatáscsökkentést. A hazai javaslatokból pontosan mennyi valósult meg, azt most nem lehet teljes pontossággal megmondani, de az irány helyes. Az a tény, hogy csökkenni fognak a mezőgazdasági termelők és a közigazgatási szervek adminisztratív terhei, és kevesebb helyszíni ellenőrzésre kerül majd sor, mindenképpen előnyös. Emellett mi arra is számítunk, hogy a természeti és éghajlati katasztrófák által érintett aktív mezőgazdasági termelők számára ennek keretében javasolt válságtámogatás kicsit csökkenti majd a sok bizonytalanságnak kitett gazdák terheit.