Braunmüller Lajos • 2026. január 16. 13:28
Alapjaiban módosíthatja az EU-Mercosur szerződéssel kapcsolatos várakozásokat a brazil pénznem, a reál és az euró egymáshoz viszonyított árfolyama, amely olyan tényező, amiről mintha minden szereplő megfeledkezne. Az árfolyamhatásról szinte nem hallani a megállapodást övező, kifejezetten heves vitákban, jóllehet annak érdemi befolyása lehet a tényleges előnyökre és hátrányokra nézve is. Az elmúlt években a brazil reál ugyanis sokat gyengült az euróhoz képest, amely nem csak az európai autókat teheti relatíve drágábbá Dél-Amerikában, hanem az ottani agrártermékek amúgy is jelentős versenyképességét még tovább fokozhatja Európában.
Az uniós kormányok többsége egy hete zöld utat adott a Brazíliát, Argentínát, Uruguay-t és Paraguay-t tömörítő Mercosur országokkal kötött jelentős kereskedelmi megállapodás ratifikálásának. A tagállamok egy része, így például Írország, Lengyelország, Ausztria, valamint Magyarország is ellenezte a megállapodást, ám a leghangosabb, leghevesebb ellenállást Franciaország fejtette ki – a jelek szerint hiába.
Olaszország döntötte el
Végül is Olaszországé volt a döntő szavazat. Az olaszok több feltételt is szabtak a szerződés támogatásához, a tárgyalás során néha hajlottak a megegyezésre, néha pedig ellenérzéseiket fejezték ki, majd – miután több téren biztosítékokat kaptak – megszavazták a szerződést. Ahhoz, hogy a megállapodás létrejöjjön, az EU 45 milliárd eurós előrehozott támogatást ígért a gazdáknak, amelyet a félidős felülvizsgálat keretéből használhatnak fel a tagállamok a piacnyitástól tartó agrárium megsegítésére – ha úgy döntenek.
Azáltal, hogy Olaszország az ügy mellé állt, a megállapodás támogatottsága átlépte az EU minősített többségi küszöbértékét, amelyhez legalább 15 tagállamra van szükség, amelyek a tömb lakosságának 65 százalékát képviselik.
Várhatóan a jövő hét folyamán Ursula von der Leyen és Mercosur-országokbeli partnerei aláírják a megállapodást, a szövegről pedig az Európai Parlament is szavazni fog – itt elvileg még történhet meglepetés, a gyakorlatban azonban nem várható már fordulat. A megállapodás egyes, a kereskedelempolitikán túlmutató részeiről az EU nemzeti parlamentjeinek is szavazniuk kell.
Történelmi megállapodás Trump árnyékában
A döntéssel lényegében célegyenesbe fordult egy évtizedek óta húzódó történet. Az EU-Mecosur szabadkereskedelmi megállapodás informálisan már 1999-ben felmerült, 2000 után pedig megkezdődtek a formális tárgyalások is.
Az azóta eltelt több mint 25 év alatt nagyon heves viták övezték a szerződés ötletét, amelyet főleg az európai autó- és technológiai -, valamint gyógyszeripar támogatott és leginkább a mezőgazdaság, valamint az élelmiszeripar szereplői elleneztek.
Akármit is gondolunk a megállapodásról, kétségkívül történelmi döntésről van szó. Mint arra a Politico a szerződésről megjelent elemzésében is emlékeztetett, az EU-Mercosur megállapodás a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét hozza létre, amely mintegy 700 millió embert érint. Brüsszel szempontjából a megállapodás jelentős geopolitikai győzelmet jelent, tekintettel Kína növekvő kereskedelmi részesedésére és befolyására Latin-Amerikában.
A cikk kitér arra is, hogy Donald Trump amerikai elnök megduplázza a világot sújtó vámokat. A szerződés egy olyan időszakban jön létre, amikor Európa és az olyan országok, mint Brazília is, nagyobb kiszámíthatóságra vágynak.
A vámok csökkentésével olyan európai ágazatok nyerhetnek, mint az autóipar, a légi közlekedés, a gépgyártás és az olyan mezőgazdasági exporttermékek, mint a bor és a sajt – teszi hozzá a Politico. Bár a legkiválóbb, minőségi élelmiszertermékek – így például a bor, a konyak, különféle prémium sajtok és csokoládé esetében piacot nyerhet az EU, az Európába irányuló agrártermékek esetében már nem ennyire derűlátó a kontinens termelőit és feldolgozóit tömörítő agrofood-szakma.
A szektor félelmei szerint több termékpálya esetében, így például a gabona és annak feldolgozott formái (például az etanol), a baromfi- és marhahús, a méz és még számos más produktumot tekintve hátrányba kerülnek a rendkívül hatékonyan és nagy tömegben termelt dél-amerikai áruval szemben.
Öt éves az utolsó hatásvizsgálat
Tovább növelheti a szkeptikus hangok erejét az, hogy már csaknem öt éve, hogy az Európai Bizottság közzétette az Európai Unió és a Mercosur-országok közötti társulási megállapodás kereskedelmi részének lehetséges gazdasági, társadalmi, környezeti és emberi jogi hatásainak fenntarthatósági hatásvizsgálatát. A Sustainability Impact Assessments, (SIA) címmel ellátott független jelentés 2021 áprilisában látott napvilágot, amelyet a London School of Economics készített. A SIA szerint az EU-Mercosur megállapodás pozitív hatással lesz mindkét blokk gazdaságára, és hozzájárulhat az akkori világjárvány okozta gazdasági válságból való kilábaláshoz. A jelentés megjegyezte azt is, hogy az EU mezőgazdasági ágazata is profitálni fog a megállapodásból. A nem vámjellegű akadályok csökkentése és az EU földrajzi jelzéseinek védelme a Mercosur-országokban jelentősen megnöveli a mezőgazdasági és élelmiszer-exportot.
Ez az utolsó, átfogó hatástanulmány, amely a szerződés hatásait elemzi, ám ennek megállapításai legjobb esetben is csak 2019-es, esetleg 2020-as adatokat tudnak figyelembe venni.
Gyenge reál, erős versenyképesség
Márpedig azóta jelentős változások történtek. Ezek közül az egyik leginkább figyelemreméltó a brazil reál euróhoz viszonyított árfolyama. Mindez azért is jelentős kérdés, mert a külön-külön is potens Mercosur országok között messze Brazília számít a legnagyobb szereplőnek képességeit, termelékenységét és piaci potenciálját illetően.
A reál-euró árfolyam érdekesen alakult az elmúlt évtizedekben. Míg a tárgyalások kezdetén, az ezredfordulón 1,6 – 1,7 reált kellett adni egy euróért, addig – néhány nagyobb kilengést követően – 2010-ben már 2,3 – 2,4 volt az irányadó kurzus. Ez a járvány előestéjén, 2019 végén már 4,40 – 4,50 – re kúszott fel, onnantól kezdve viszont – szintén nagy mozgások közepette – valósággal elszabadult. Jelenleg stabilan 6 reált kell adni egy euróért, a cikk írása idején ez 6,25.
Mindez azt jelenti, hogy az évek során alapvetően változott a szabadkereskedelmi megállapodásban foglalt potenciál mindkét fél számára. A cserearány Európa szempontjából romlott, míg Brazília számára többletlehetőségeket tartogat. Ez tehát nem csak azt jelenti, hogy a német autók lesznek Brazíliában relatíve drágábbak, hanem azt is, hogy a brazil agrártermékek még olcsóbbak, még versenyképesebbek lettek a néhány évvel ezelőttihez képest.
Ez utóbbi szempontról keveset hallani, jóllehet a brazil reál leértékelődése az euróhoz képest jelentősen módosítja a képet. Nem kizárt, hogy a 2021-ben publikált hatástanulmány következtetéseinek egy részét zárójelbe kell tenni majd a devizaárfolyam változása miatt és hogy az Európa által remélt előnyök mérsékeltebben, a gazdák félelmei pedig fokozottabban jelentkeznek a várakozásokhoz képest. Akárhogy is lesz, hamarosan meglátjuk, mit hoz a szerződés Európának, azon belül pedig az uniós agrofood-szektornak.