Erdei Gabriella • 2026. szeptember 29. 11:30
Orbán Gábort, a Hungaria Agro ügyvezetőjét kérdeztük.
Magas termelési költségek, aszály, nyomott terményárak és a raktárakban maradt gabonakészletek egyszerre nehezítik a hazai gazdálkodók helyzetét, miközben az exportot a dráguló logisztika is visszafogja. Az esőt senki nem tudja megtervezni, a hatékonyságon viszont lehet javítani, ezért ma különösen sok múlik azon, mennyire tudatosan kezelik a termelők a termelési, értékesítési és finanszírozási kockázatokat. Ebben a környezetben kezdett látványos bővítésbe Magyarországon a Hungaria Agro, amelynek irányítását év elején Orbán Gábor vette át. Néhány hónap alatt új telephely, új üzletág és országos képviselői hálózat épült fel, miközben a vállalat a vetőmagok mellett a műtrágyapiacon is erősít. A cég új vezetőjével arról beszélgettünk, miért ragadt ennyi gabona a magtárakban, milyen növények nyerhetnek teret a változó klímában és hogyan lehet mérsékelni a gazdálkodás kockázatait.
Az elmúlt évek aszályai, a magas inputköltségek és a nyomottabb terményárak erősen beszűkítették a gabonatermelők mozgásterét. Mennyire nehéz most jövedelmezően termelni, és mit tapasztalnak a gazdálkodóknál?
Őszintén szólva most nagyon nehéz jövedelmezően termelni. A terményárak ott vannak, ahol vannak, miközben a termelési költségek magasak maradtak. A növényvédő szerek, a gázolaj és más inputanyagok ára is jelentős, erre pedig rájött egy újabb aszályos év, amely sok helyen a terméseredményeket is jelentősen visszafogta. Ezt közvetlenül is látjuk a termelőknél, sokkal óvatosabban terveznek, és jóval szűkebb mozgástérrel dolgoznak.
Ez ráadásul nem az első ilyen év ebben az évtizedben. A 2022-es aszály után sokan azt mondták, ennél rosszabb már nehezen jöhet, az idei év azonban megmutatta, hogy sajnos jöhet. A gazdálkodóknak ezért át kellett gondolniuk a működésüket, és precízebben megtervezniük mindazt, amit befolyásolni tudnak.
Az időjárást nem lehet irányítani, a hatékonyságon viszont lehet javítani. Min tud ma még érdemben fogni egy gazdálkodó, és hol lehet valóban javítani a hatékonyságon?
Nincs egyetlen nagy megoldás, inkább sok kisebb döntésen múlik. Meg kell nézni, miből mennyit használunk fel, hány műveletet végzünk el, hogyan alakítjuk a talajművelést, a vetésforgót vagy a növényvédelmet. Nagy szerepe lett a genetikának is.
Egy korszerűbb fajta stabilabban teremhet, jobban hasznosíthatja a tápanyagot, és bizonyos körülmények között az aszályt is jobban viselheti.
A hatékonyság ugyanakkor nem ér véget a termelésnél. Legalább ilyen fontos az értékesítési kockázat kezelése. Régóta azt mondom, hogy sem a beszerzéseket, sem a terményértékesítést nem érdemes egyetlen időpontra feltenni. Ha egy termelő ismeri a többéves termésátlagát és a költségeit, látja, hogy milyen árszintnél van meg a fedezete. Az értékesítést ezért több lépcsőben érdemes felépíteni. A búzánál például már akkor le lehet kötni a várható termés egy részét, amikor az állomány alapján reálisan becsülhető, mire lehet számítani. Ezzel nem lehet minden évben eltalálni a legmagasabb árat, a kockázat viszont jelentősen csökkenthető.
Most jól látszik, hogy milyen veszélye van a kivárásnak. Tavaly sokan arra számítottak, hogy a búza ára tovább emelkedik. Amikor 75 ezer forint volt, 80 ezret vártak, 80 ezernél pedig már 90 ezres árban reménykedtek. Az ár végül visszaesett, és sok termény a magtárakban maradt, így jelentős átmenő készlettel érkeztünk meg az idei betakarításhoz, erre jött rá egy közepes, gyengébb közepes termés.
Most egyszerre kellene értékesíteni a korábbi készleteket és az új gabonát, miközben az árszint továbbra sem feltétlenül az, amit a termelők szeretnének.
Ez finanszírozási problémát is okozhat. Aki tud, vár, másnak viszont szüksége van a bevételre, vagy nincs elegendő saját tárolókapacitása. Papíron Magyarországon sok tároló van, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gazdálkodó hozzá is fér. A murakeresztúri telepünkön például aratáskor közvetlenül a kombájn alól érkező terményt is fogadjuk, tisztítjuk, betároljuk, és meg is vásároljuk.
A magyar gabonapiacon az export hagyományosan meghatározó, de közben a vízi, vasúti és közúti szállítás feltételei is romlottak. Mennyire nehezíti most a logisztika a magyar termény külföldi értékesítését?
Nagyon. Magyarország földrajzi helyzete eleve behatárolja a lehetőségeinket. Nincs tengeri kikötőnk, a vízi szállítás a Dunához köt bennünket, a vasút és a közút pedig drágult. A vasúti kapacitások egy része más útvonalakra került, ezért nehezebb és drágább megfelelő vagont találni. A közúti fuvarozásban is sokan felhagytak a terményszállítással, vagy más területre álltak át. Mindez természetesen beépül az exportköltségbe.
Folyamatosan keressük azokat a piacokat, ahol gazdaságosan lehet értékesíteni. Ausztria és Németország hagyományosan fontos, de szállítottunk már Görögországba, Észtországba és Dániába is. Oda érdemes terményt vinni, ahol a szállítás után is olyan árat tudunk adni a magyar gazdának, amely mellett az ügylet mindenkinek megéri. Ezért is fontos, hogy mindhárom saját telephelyünk rendelkezik vasúti rakodási lehetőséggel.
Az év elején vette át a Hungaria Agro irányítását. A cég több mint egy évtizede jelen van Magyarországon, eddig mégsem tartozott a legismertebb agrárvállalatok közé. Milyen irányt szabott a vállalat hazai működésének?
A Hungaria Agro története Magyarországon a bajai kikötővel indult, majd fokozatosan erősödött a terménykereskedelem. Közben azt láttuk, hogy a cégcsoport más országokban működő vállalatai jóval szélesebb agrártevékenységet építettek fel, és közvetlenebb kapcsolatban vannak a termelőkkel.
Én három éve érkeztem a céghez, eredetileg azért, hogy a vetőmagüzletágat építsük fel. Korábban is ezen a területen dolgoztam, a cégcsoporton belül pedig saját nemesítési háttér áll rendelkezésre, több Európa-szerte sikeres fajtával. A dán tulajdonossal átbeszéltük, milyen irányban lehet továbbmenni, majd rám bízták a magyar cég irányítását. Azóta a
hétfős területi képviselői hálózatot építettünk, elindítottuk a műtrágyaüzletágat, Murakeresztúrral pedig új saját telephelyünk lett.
A korábbi, főként logisztikára és terménykereskedelemre épülő működésből egy szélesebb agrárpartneri modell felé lépünk. A terményfelvásárlás mellett vetőmaggal, műtrágyával és közvetlen szakmai kapcsolattal is jelen szeretnénk lenni a gazdálkodóknál. Közben kis létszámú, rugalmas csapatban gondolkodunk. Volt olyan terményfelvásárlásunk, ahol a szerződésben rögzítettnél hamarabb volt szüksége a termelőnek a pénzre, és ezt meg tudtuk oldani. Egy nagyobb, bürokratikusabb szervezetben ez sokkal nehezebb. Ezt a rugalmasságot szeretnénk megőrizni a bővülés mellett is.
Jelentős nemzetközi háttér áll önök mögött, erős piaci kapcsolatokkal és komoly szakmai tapasztalattal. Mit tudnak ebből ténylegesen használni Magyarországon?
A Danish Agro termelői szövetkezeti háttérből nőtt ki Dániában, mára már Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági szövetkezet lett. Eredetileg azért jött létre, hogy a gazdálkodók közösen jobb beszerzési és értékesítési lehetőségeket találjanak, és ez a termelői szemlélet ma is része a működésnek.
Itthon ezekből elsősorban a nemzetközi piacokhoz való hozzáférést, a beszerzési erőt, a genetikát és a cégcsoport szakmai tudását tudjuk használni. Ha például egy másik országban exportlehetőség nyílik, a csoporton belüli kapcsolatok sokat segíthetnek. Ugyanez igaz a vetőmagra és az inputanyagokra is. A magyar szervezetet közben rugalmasan szeretnénk tartani. A háttér nagy, de helyben gyorsan akarunk dönteni. Ez a kettő együtt jelenthet komoly előnyt.
Murakeresztúrral már három saját telephelyük van, amelyek az ország különböző térségeit fedik le. Hogyan áll össze ebből egy országos hálózat, és milyen szerepet kap benne az új nyugati bázis?
Baja adja a déli bázisunkat, hajó- és vasúti rakodási lehetőséggel, Szajol pedig a keleti régióban fontos, saját iparvágánnyal és jelentős raktárkapacitással. Ehhez csatlakozott idén Murakeresztúr nyugaton, ami 4,5 hektáron működik, két síktárolóval, tisztítási lehetőséggel és saját iparvágánnyal.
Betakarításkor közvetlenül a környékbeli gazdálkodóktól érkező terményt is fogadjuk, megtisztítjuk, betároljuk, majd akár vasúton továbbítjuk.
Nagyjából 20-25 kilométeres körzetben gyűjtő- és felvásárlási pontként működik. A három telephely így délen, keleten és nyugaton ad saját bázist, mellettük bérelt tárolókat is használunk. Ezekkel a terménykereskedelmet, a tárolást, az inputanyagokat és az exportlogisztikát is össze tudjuk kapcsolni. Murakeresztúr ebből a szempontból ugyanolyan önálló regionális bázis, mint a másik kettő.
Az aszály miatt egyre több szó esik olyan növényekről, amelyek jobban bírhatják a változó körülményeket. A cirok és az őszi takarmányborsó is sokszor előkerül példaként. Valóban lehet ezekből nagyobb hazai sikertörténet, vagy egyelőre inkább a feldolgozópiac szab határt a terjedésüknek?
A cirok egy nagyon érdekes növény, de óvatos lennék a csodanövény kifejezéssel. Jobban viseli a száraz körülményeket, mint a kukorica, és jól beilleszthető a vetésforgóba, ettől még tápanyagra, növényvédelemre és valamennyi vízre is szüksége van.
Az őszi takarmányborsónak szintén sok agronómiai előnye van. Jó elővetemény, az utána következő búzánál akár terméstöbbletet is adhat, és korábban virágzik, így bizonyos időjárási kockázatokat jobban elkerülhet, mint például a szója. Emellett értékes fehérjeforrás.
Mindkét kultúránál az a nagyobb kérdés, hogy van-e mögöttük megfelelő piac. Búzánál, árpánál vagy kukoricánál kiépült a feldolgozási és felhasználási lánc, a ciroknál és a takarmányborsónál ez jóval kevésbé fejlett. A cirok takarmányozási felhasználása bővül, de a hazai piac még nem tud minden megtermelt mennyiséget felszívni. Tavaly mi is exportáltunk cirkot Olaszországba, mert itthon már nem találtunk neki megfelelő piacot.
A takarmányborsónál még erősebben látszik a feldolgozás korlátja, az export pedig a magas szállítási költség miatt sem mindig megoldás. A litvániai feldolgozónknak egyszer rövid időn belül 2000 tonna takarmányborsóra lett volna szüksége. Kiszámoltuk, milyen áron tudnánk Magyarországról eljuttatni hozzájuk, de a logisztikával együtt már nem voltunk versenyképesek. Vagyis önmagában a külföldi kereslet sem elég, ha a szállítás miatt nem ér össze a két árszint.
Magyarországon még húsz-harminc éves fajták is köztermesztésben vannak, miközben a nemesítés folyamatosan fejlődik. Mit tud ma egy korszerű vetőmag, és mely tulajdonságok váltak igazán fontossá az elmúlt években?
Én a stabilitást tartom az egyik legfontosabb tulajdonságnak. Nem feltétlenül az a legjobb fajta, amely egy kedvező évben rekordot produkál, majd a következő szezonban jelentősen visszaesik. A termelőnek terveznie kell, ezért olyan genetikára van szüksége, amely eltérő évjáratokban is kiszámítható teljesítményt ad. Egy új búzafajta létrehozása akár nyolc-kilenc éves folyamat is lehet, a nemesítés azonban folyamatosan fejlődik. Ha belegondolunk, egy autónál is rengeteg változás történik tíz év alatt, ugyanez igaz a növénynemesítésre is.
Az újabb genetikák a tápanyag-hasznosításban, a betegségekkel szembeni ellenállóságban, az aszálytűrésben és a termésstabilitásban tudnak előnyt hozni.
Mi is ilyen fajtákat keresünk, és először termelőknél, üzemi körülmények között próbáljuk ki őket, lehetőleg több évjáratban. Erre jó példa a Marley búzánk is, amely a hivatalos posztregisztrációs kísérletekben a vizsgált fajták között a harmadik helyen végzett, és az előző évben is az élmezőny közelében szerepelt. Számunkra az a lényeg, hogy egy fajta ne egyetlen évben tudjon kiugró eredményt, hanem több eltérő szezonban is lehessen rá építeni.
Miközben folyamatosan jelennek meg az újabb genetikák, hazánkban továbbra is alacsony a fémzárolt vetőmag használata. Miért nehéz ezen változtatni, és mit kockáztat az, aki inkább visszafogott vagy bizonytalanabb eredetű vetőmaggal dolgozik?
Dániában, Németországban vagy Ausztriában a fémzárolt vetőmag használatának aránya több mint kétszerese a hazainak. Nehéz gazdasági helyzetben érthető az árérzékenység, de szerintem a teljes hektárköltséget és a kockázatot együtt kell nézni. A fémzárolt vetőmag ellenőrzött körülmények között kerül előállításra és feldolgozásra, meghatározott minőségi követelményeknek kell megfelelnie, megfelelő csávázást kap, és a fajtatulajdonos is garanciát vállal mögötte.
Ehhez képest hektáronként sokszor nem akkora a megtakarítás egy bizonytalanabb eredetű vagy többször visszafogott magnál, mint amekkora kockázatot jelenthet. A termelő ilyenkor sok esetben azt sem tudja pontosan, milyen genetikai tisztaságú és minőségű vetőmag kerül a földbe.
Az idei másik nagy újdonság a műtrágyaüzletág elindítása volt. Miért éppen most léptek be erre a piacra, és hogyan illeszkedik ez a Hungaria Agro szélesebb agrárpartneri modelljébe?
Ha valóban közvetlen agrárpartnerként szeretnénk jelen lenni a gazdálkodóknál, több olyan területet is le kell fednünk, amely a napi termeléshez kapcsolódik. A terménykereskedelem, a vetőmag és a műtrágya egymást is kiegészíti, a vállalat számára pedig kiegyensúlyozottabb működést ad. Május közepén kezdtük el a műtrágya-kereskedelmet, jelenleg nitrogénműtrágyákat, illetve foszfor- és káliumtartalmú komplex termékeket kínálunk.
A cégcsoport mérete lehetővé teszi a közvetlen gyártói beszerzést, emellett saját készleteket tartunk. Nem azt szeretnénk mondani a termelőnek, hogy fizesse ki előre a terméket, aztán majd megpróbáljuk beszerezni. Olyan árualappal szeretnénk rendelkezni, amelyből a megrendelt mennyiséget valóban ki tudjuk szolgálni.
A következő lépés várhatóan a folyékony termékek bevezetése lesz. A cégcsoporton belül mikrogranulátum-gyártás és biológiai készítményekhez kapcsolódó saját gyártási háttér is rendelkezésre áll, ezekből Magyarországon is szeretnénk többet használni.
Néhány hónap alatt új telephely, új üzletág és országos képviselői hálózat épült fel. Meddig szeretnének eljutni ezzel a bővüléssel, és milyen szerepet szán a Hungaria Agrónak a magyar agrárpiacon néhány év múlva?
A magyar agrárpiac maga is átalakul. Több szereplő visszavonult vagy befejezte bizonyos tevékenységeit, ezért vannak olyan területek, ahol új lehetőségek nyílnak. Mi ehhez
stabil nemzetközi háttérrel, saját logisztikai infrastruktúrával, terménykereskedelemmel, vetőmaggal és most már műtrágyával is rendelkezünk.
Nem az a célom, hogy létszámban óriási vállalatot építsünk. Sokkal fontosabb, hogy országosan ismert és megbízható agrárcéggé váljunk úgy, hogy közben megőrizzük a rugalmasságunkat. Közvetlen kapcsolatban szeretnénk maradni a termelőkkel, és olyan partnerként működni, amelyre akkor is lehet számítani, amikor a piac nehéz helyzetet teremt. Ebből szeretnénk hosszú távon stabil magyarországi működést építeni.