agrarszektor.hu • 2026. június 16. 11:32
A magyar kertészeti ágazat egyik visszatérő problémája, hogy bár a termelők számára egyre nyilvánvalóbb lenne az együttműködés előnye, a gyakorlatban még mindig kevés a tartós, szervezett összefogás. A közös fellépés erősebb piaci pozíciót, kiszámíthatóbb értékesítést és hatékonyabb működést hozhatna, sok gazdálkodó mégis óvatosan viszonyul a szövetkezeti vagy integrációs formákhoz.
Az Agrárszektor Alapvetés podcastjának eheti adásában Nagypéter Sándor, a Délalföldi Kertészek Szövetkezetének elnök-ügyvezetője beszélt arról, miért ilyen nehéz Magyarországon tartós termelői együttműködéseket létrehozni. A fő kérdés az volt, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az önálló gazdálkodói döntések és a közös piaci érdekek között.
A szakember szerint a probléma nem pusztán szabályozási vagy támogatáspolitikai kérdés. A termelőknek kompromisszumokat kellene kötniük, miközben a közös működéshez bizalomra, átlátható szabályokra és hosszú távú gondolkodásra is szükség van. Az együttműködés akkor lehet tartós, ha a gazdák nem veszteségként élik meg az egyéni szabadságuk egy részének feladását, hanem olyan eszközként, amely a közös értékesítésen és a jobb piaci alkupozíción keresztül végül mindenkinek előnyt jelent.
A kertészeti ágazatban különösen nagy jelentősége lehetne az ilyen típusú összefogásnak, hiszen a zöldség-gyümölcs piac erősen kitett az ármozgásoknak, a kereskedelmi elvárásoknak és az importversenynek. Egy-egy termelő önmagában gyakran kevésbé tud megfelelni a mennyiségi, minőségi és logisztikai követelményeknek, míg szervezett formában sokkal erősebb tárgyalási pozícióba kerülhetne.
A kérdés ezért ma már nem az, hogy szükség lenne-e együttműködésre, hanem inkább az, hogy mi kell ahhoz, hogy a termelők valóban el is higgyék: a közös út nem a függetlenség elvesztését, hanem a versenyképesség javítását jelentheti.