PR • 2025. október 28. 11:00
Az Európai Bizottság Kutatóközpontja (Joint Research Centre – JRC) az EU biomassza-ellátás, -felhasználás, -irányítás és -regeneratív intézkedések c. kiadványában a biomasszatermelést járta körül. A biomassza nem csak a mi és állataink élelme, hanem energiává alakítható anyag, ugyanakkor a hozzáférése társadalmi, gazdasági és környezeti következményekkel jár.
A biomassza-termelést körülvevő kínálat, kereslet és természeti erőforrás-gazdálkodás megértése mind-mind elengedhetetlen a megalapozott, kiváltképp a tudományosan megalapozott irányelvek és cselekvések kidolgozásához. A biomassza‑kínálatot egyensúlyba kell hozni az ökológiai egészséggel és a klímasemlegességi célokkal, miközben kezelni szükséges a regionális és növényspecifikus kihívásokat.
A jelentés szerint jelenleg az Európai Unió agrárökoszisztémáinak 24 százaléka jó, 53 százaléka közepes (helyreállítható) és 23 százaléka rossz állapotban van. Az állapotokat az ökoszisztéma élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) jellemzői alapján mért minősége alapján határozták meg. Mivel az EU növénytermelése az elmúlt 22 évben folyamatosan nőtt, ezért kiemelt fontossággal bír a regeneratív gyakorlatok és a földhasználat átalakítása az ökológiai funkciók helyreállításával úgy, hogy mindeközben a termelékenység fenntartása is megvalósuljon.1
Az agroökoszisztémák állapotának javításán nagy hangsúly van, mivel a jelentés szerint közel háromnegyedüknél nem megfelelő az állapot. A kutatók/szakértők megegyeznek abban, hogy a konvencionális talajművelés már nem állja meg a helyét a mai változó éghajlat és leromlott talajok mellett, azonban a kérdés az, hogy valóban a regeneratív gazdálkodás lenne-e a megoldás. Itt nem csupán a talaj javításáról beszélünk, hanem átfogó gondolkodást igényel.
A biológiai sokféleség növelésével, a talajélet gazdagításával, a vízgyűjtők regenerálásával, valamint az állatállomány és a vadon élő állatok egészségének javításával komplex módon változik meg a gazdálkodási mód. A regeneratív módszerek minimalizálják vagy teljesen elhagyják a talajművelést és a vegyszerbevitelt, de egyes kutatások szerint csökkenthetik a hozamokat is. Azonban ez nagymértékben függ a növénykultúrától és a helyi körülményektől.
A regeneratív mezőgazdaság kifejezést először 1983-ban Robert Rodale írta le. Úgy határozta meg, mint egy olyan mezőgazdasági rendszer, amely a termelékenység növelésével egyidejűleg erősíti a talaj biológiai termelőképességét. Magas szintű gazdasági és ökológiai stabilitást biztosít, miközben a környezetre gyakorolt hatása szinte minimális vagy elhanyagolható. Olyan egészséges élelmiszert állít elő, amely mentes a biológiai károsítókat elpusztító vegyszerektől, ezzel elősegítve egyre több ember aktív részvételét a fenntartható, nem megújuló erőforrásoktól való függetlenedés folyamatában.2
A talajpusztulás okai között szerepelnek a vegyszerigényes mezőgazdasági módszerek, az erózió mértékét növelő erdőirtás és a globális felmelegedés.
A regeneratív gazdálkodás újrafelfedezésével a mezőgazdaság által lerontott talajok újraépíthetők, ezeknek a talajoknak a fele közepes, azaz helyreállítható állapotban van. A talaj mikrobiológiai állapotának helyreállításához szükséges idő jelentősen eltérhet attól függően, hogy milyen hatás érte. Rövid távú események után, mint például aszály után óráktól hetekig terjedhet a talajélet regenerálódása, a természetes gyepterületek helyreállítása során a mikrobiális populációk jelentős növekedése esetén akár 10 évig is eltarthat. Súlyos események után, mint például erdőtüzek vagy intenzív mezőgazdaság után évtizedekig vagy akár évszázadokig is eltarthat a leromlás előtti szint elérése. Az időtartam a leromlás típusától és súlyosságától, a konkrét talajviszonyoktól és az alkalmazott helyreállítási módszerektől függ.3
A regeneratív gazdálkodás legtöbb lépése közvetlenül vagy közvetetten a talaj megújulására hat.
A Talaj Világnapját 2014 óta minden évben december 5-én tartják, hogy felhívják a figyelmet az egészséges talaj fontosságára, és támogassák a talajerőforrások fenntartható kezelését.
A szervesanyag-tartalom a talaj termékenységének fontos mutatója, mivel számos fontos funkciót lát el, továbbá a talajban tárolt szén mennyisége is nagymértékben függ a talajhoz adott szerves anyag mennyiségétől, illetve annak kötöttségétől. Azonban fontos kiemelni, hogy kutatások szerint a szervesanyag-tartalom növelésével ugyan nő a talaj széntartalma is, de ez csak átmeneti, mivel ahogy kialakul egy új egyensúlyi állapot a szén-felhalmozódás mértéke is enyhén csökken. Ez az új egyensúly alacsonyabb szinten érhető el művelt területen, mint természetes növénytakaró alatt.
A regeneratív gazdálkodás egy lehetséges megoldás, de fontos kihangsúlyozni, hogy nem minden gyakorlat és nem minden esetben vezet előnyökhöz. Ugyan egyértelműen kimondható, hogy a forgatásos növénytermesztés segíti a legkevésbé a talaj regenerációját, a párolgás, a szénvesztés is jelentősen nagyobb ebben az esetben a megnövekedett felület miatt, de bizonyos körülmények között továbbra is lehet létjogosultsága.
A szántás alkalmazása akkor tekinthető szakmailag megalapozottnak, ha időzítése optimális, a talajfelszín mielőbbi lezárása biztosított, a növény igényei figyelembe vannak véve, és a felesleges műveletek elhagyásra kerülnek. A talajművelés során alapvető cél, hogy a művelt réteg fizikai szerkezetének bolygatása a lehető legkisebb mértékű legyen. Ennek érdekében célszerű sekély művelést alkalmazni, talajszerkezetet kímélő művelési eljárások bevezetése, illetve azokon a területeken, ahol az agroökológiai adottságok lehetővé teszik, indokolt lehet a forgatás teljes mellőzése.
A talajfelszín folyamatos takarása – akár szármaradványokkal, akár célzottan vetett takarónövényekkel – nem csupán a talajnedvesség megőrzését segíti elő a párolgás mérséklésével, hanem aktívan hozzájárul a szénmegkötési folyamatokhoz és a talajbiológiai aktivitás fenntartásához, ezáltal támogatva a talaj ökológiai funkcióinak hosszú távú megőrzését.
A talajművelés gyakoriságának mérséklésével, egyes műveletek elhagyásával, vagy azok összevonásával szintén csökken a talaj felesleges bolygatása, erre kínálnak megoldást olyan korszerű gépek használata, amelyek egy menetben több feladatot is el tudnak végezni.
1 Mubareka, S.B., Renner (eds) (2025): EU Biomass supply, uses, governance and regenerative actions - 10-year anniversary edition. Publications Office of the European Union, Luxembourg. https://data.europa.eu/doi/10.2760/6511190, JRC140117.
2 Giller, K.E., Hijbeek, R., Andersson, J.A., Sumberg, J. (2021): Regenerative agriculture: an agronomic perspective. Outlook Agric., 50(1): 13-25.
3 Zhang, Q., Liu, K., Shao, X., Li, H., He, Y., Sirimuji, Wang, B. (2021): Microbes require a relatively long time to recover in natural succession restoration of degraded grassland ecosystems. Ecological Indicators, 129:107881.