Bõle István • 2020. szeptember 22. 06:00
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csaholcon a Varga családi gazdaság eredetileg tejgazdaságnak indult 1998-ban, a tejértékesítés nehézségei miatt azonban 2014-ben húsmarhatartásra váltottak. Legeltetéses gazdálkodás az övék, magyar tarkát, limuzint és charolaist nevelnek. Szeretnék, ha rövid időn belül 100 anyatehenet számlálhatnának, ugyanakkor a család komoly hátránynak érzi, hogy messze vannak a piacoktól, és a főváros is több mint 300 kilométerre van a falutól.
1990 után a valamikori csaholci termelőszövetkezet több gazdasági formaváltáson ment keresztül. Volt Kft., Rt. és Zrt. is. Ám, már elfogadható jövedelmet képtelen volt adni a dolgozóinak. Emiatt döntött Varga Zoltán a családi gazdaság megalapítása mellett.
- mondta az Agrárszektornak a gazda.
Egy év múlva már felépült a Varga családnak ebben a faluban nagynak számító istállója. A viszonylag kényelmes gazdálkodás mindössze 2001-ig tartott, ebben az esztendőben ugyanis bezárt a kis faluban a tejfelvásárló. Varga Zoltán nem akart megválni az állataitól, ezért kényszerből tejes ember lett. Éjszakai fél kettőkor kelt minden nap, egyedül kellett elvégeznie a takarmányozást, a trágyázást, az abrakolást és a fejést is. A munkákkal mindenképpen végeznie kellett hajnali fél 5-ig, hiszen ez volt az utolsó perc, amikor már el kellett indulnia a telephelyétől 38 kilométerre lévő mátészalkai piacra, az az eladó ugyanis aki későn érkezett, már lehet nem talált vevőt az árura.
Ezekben az években még jól eladhatók voltak a bikaborjak is - mesélte az Agrárszektornak Varga Zoltán. Több felvásárló járta a Felső-Tisza mentét, és előfordult, hogy egymásra licitáltak. 2008-ban azonban lezuhant a borjak ára, egy felvásárló pedig azt javasolta a gazdának, hogy inkább saját maga vágja le az állatokat, és mérje ki a húst, mert úgy sokkal jobban jár. Tíz év alatt nagyot zsugorodott a tejpiac is, sokan ugyanis inkább a boltláncok által kínált zacskós, dobozos tejeket részesítették előnyben a piacon kapható házi helyett. 2014-ben eljött tehát az ideje a váltásnak, ezért Zoltán belekezdett a húsmarhatartásba. Három fajta legel most a szeptemberi, viszonylag jó füvű legelőn: magyar tarka, limuzin és charolais. Egy hónap múlva várhatóan elkezdődik az istállózós időszak, a takarmány már a raktárban és a kazlakban van, a családi gazdaság ugyanis a teljes szükséges mennyiséget a saját szántókon és kaszálókon termeli meg. Nincs gond az állatjóléti követelményekkel sem, mert az istálló mellett tágas kifutó, valamint nagy karám épült.
Varga Zoltán állítja, hogy különösebb gépi fejlesztés nélkül a mostani földterületének a többszörösét is meg tudná művelni a családi gazdaság, ráadásul a legfrissebb pályázat szerint 10 hektárig vásárolhatnának állami földet, és ilyen területek bőven akadnak a környéken. Hozzátette, ha sikerülne növelni a Hortobágyi Nemzeti Parktól bérelt legelők területét, az is új bevételi forrást jelentene a családnak, mert így a saját területekről többet tudnának kaszálónak használni. A gazda kitért arra is, hogy a család számára az egyik legnagyobb problémát a nagy távolság jelenti, Csaholctól ugyanis közúton körülbelül 340 kilométer a főváros, és a nagyobb piacok is messze vannak innen.