agrarszektor.hu • 2021. július 5. 17:15
A szarvasmarhák gyomrában élő baktériumok képesek a műanyagok lebontására is - ezt állapította meg egy most publikált kutatás. Az 1950-es évek óta több mint 8 milliárd tonna műanyagot állítottak elő a világon, főleg csomagolást, egyszer használatos dobozokat, eszközöket és palackokat. Ennek eredményeként a műanyagszennyezés mindenütt jelen van, az emberek akaratlanul is fogyasztják és belélegzik a mikroműanyag-részecskéket. Az elmúlt években a kutatók azon dolgoztak, hogy felhasználják a baktériumok azon képességét, hogy lebontják a hosszú életű anyagot.
Egyes mikrobák képesek lebontani a természetes poliésztert, amely például a paradicsom vagy az alma héjában található. Mivel a tehenek tápláléka tartalmazza ezeket a természetes poliésztereket, a tudósok sejtették, hogy gyomrukban bőségesen élnek olyan mikrobák, amelyek képesek lebontani az összes növényi anyagot - írja az Infostart. Az elmélet tesztelésére Doris Ribitsch, a bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyetemének kutatója és kollégái egy ausztriai vágóhídról szereztek be a szarvasmarhák bendőjében termelődő folyadékot - számolt be róla a The Guardian brit napilap.
Idén év végén decemberben is kiosztja a Portfolio Csoport a Portfolio Agrárdíjakat az Agrárszektor 2021 Konferencián. Ebben az évben nyolc kategóriában díjazzuk a hazai agrárgazdaság legjobbjait és a legkiemelkedőbb agrárgazdasági teljesítményeket.
Háromféle poliészterrel próbálták ki a folyadékot: szintetikus polimerrel, amelyet általában textíliákban és csomagolóanyagokban használnak, biológiailag lebomló műanyaggal, amelyet komposztálható műanyagzacskókhoz használnak és egy megújuló erőforrásokból előállított bioalapú anyaggal. Mindegyik műanyagot egyébként film- és porformában is tesztelték.
Meglepő lett az eredmény
A szarvasmarha gyomrában élő mikroorganizmusok mindhárom műanyagot képesek lebontani a laboratóriumi körülmények között. A műanyagporok gyorsabban bomlottak le, mint a műanyagfólia - derült ki a vizsgálat során. Úgy tűnik, a bendőfolyadékban nemcsak egyféle enzim van jelen, hanem különböző enzimek működnek együtt a lebontáson. A következő lépésként a bendőben lévő több ezer mikroba közül azonosítani kell a műanyag lebontásában kulcsfontosságúakat, majd az általuk termelt enzimeket. Ha az enzimeket azonosították, akkor azokat elő lehet állítani és újrahasznosító üzemekben is lehet alkalmazni.
A műanyaghulladékot egyelőre többnyire elégetik és csak kisebb mértékben hasznosítják újra. Egy másik módszer lehet a kémiai újrahasznosítás, de az sem környezetbarát folyamat. Más kutatók már előrébb járnak a műanyagot lebontó enzimek előállításában: szeptemberben például két külön enzim összekapcsolásával egy szuperenzimet fejlesztettek ki. A két enzimet még 2016-ban egy japán hulladéktelepen felfedezett műanyagevő bogárban találták meg. A kutatók 2018-ban bemutatták az első enzim mesterséges változatát, ami néhány nap alatt elkezdte lebontani a műanyagot. A szuperenzim azonban hatszor gyorsabban dolgozik. Április elején pedig a francia Carbios cég mutatott be egy olyan enzimet, ami mindössze 10 óra alatt bontja le a műanyagpalackok mintegy 90 százalékát.