Szedlák Levente • 2025. július 28. 06:02
Kétségbeejtő a halászati ágazat helyzete Magyarországon, az aszály és a gazdasági környezet óriási nyomást helyez ránk - mondta el az Agrárszektor kérdésére Lévai Ferenc. Az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója beszélt arról is, hogy az elmúlt hónapok szárazsága több fronton is szorongatja az ágazat szereplőit, ráadásul semmiféle kártérítési igényt nem tudnak érvényesíteni a veszteségeik után, de azt is kifejtette, miért lenne mégis kiemelt fontosságú az ágazat támogatása a következő időszakban.
Kritikus helyzetben van a halágazat Magyarországon, az időjárás erre a szegmensre is komoly nyomást gyakorolt az elmúlt időszakban - tudtuk meg az Aranyponty Zrt. vezérigazgatójától. Lévai Ferenc elmondta, hogy már most vízhiányossá váltak a dunántúli halásztavak és tógazdaságok, és egyszerűen képtelenség pótolni a hiányzó vízmennyiséget. Már az őszi-téli csapadékmennyiség is minimális volt, és mire tavasszal megjöttek a nagyobb esők, annyira száraz volt a föld, hogy szabályosan elnyelte a vizet. A halászati, halgazdálkodási ágazat tehát már most meglehetősen kritikus helyzetben van vízügyi szempontból, ugyanis 3-4 vízügyi igazgatósággal is osztozni kell a vízen. Ráadásul a megmaradó vízkészletet az öntözések is csökkentik.
Az aszály a halágazatot is keményen sújtja
A szakember beszélt arról is, hogy a szélsőségesen száraz időjárás a halállomány állapotára is rányomta a bélyegét. A csökkenő vízmennyiség ugyanis azt jelenti, hogy amikor aszály van, akkor a kisebb vízi életterekből a ragadozó állatok - vidrák, madarak - átvándorolnak oda, ahol még van víz. Ezeken a helyeken viszont - az alacsony vízszint mellett - egyre nagyobb lesz a természetvédelem által védett állatok okozta nyomás. Ha nincsenek partmenti nádasok, akkor egy 60 centis vízben nem tudnak elbújni a halak a gázlómadarak elől. Ez fokozza a stresszt az állományokban, ami szintén negatívan hat az eredményeinkre. Van egy régi mondás, miszerint „kis víz - kis hal, nagy víz - nagy hal”. Hát ez így is van, de most már évek óta nagyon kis víz van itthon, és emiatt egyre inkább válságos állapotba kerül az édesvízi halászat – mutatott rá Lévai Ferenc.
A halágazatnak az egyik legnagyobb költségtényezője mindig a takarmány, az aszály miatti szűkössége előrevetíti az áremelkedést. A takarmányáraknál már látszik a növekedés, mert az aszály mindenkit sújtott, és ha nem is egyforma mértékben, de az egész országban mindenütt jellemző a vízhiány és kevesebb lett a termés.
Tehát nincs igazán mivel dicsekednünk, ehhez járul még egy nagyon-nagyon lanyha piaci kereslet, és sajnos a halfogyasztás is csökkent. Mi is érezzük, hogy a vásárlók a boltokban az olcsóbb élelmiszereket keresik, és hiába mentünk lejjebb az árakkal, nem nőtt a fogyasztás. Nem látjuk pontosan mi lesz ebből a kiút, mert az exportpiacaink se fényesek
- közölte keserűen Lévai Ferenc.
A vezérigazgató beszélt arról is, hogy a csehek, a horvátok és a bolgárok jobban állnak nálunk, mivel magasabb támogatottságot tudnak adni a halastavaiknak. Magyarországon a maximális támogatás, amit területi alapon, a természeti érték megőrzéséért lehet kapni, az 100 euró hektáronként. Ugyanez Horvátországban és Lengyelországban 300 euró, ezzel nem tudunk versenyezni – mondta ki a szakember. Sajnos egyre többet hallani arról, hogy egyes kollégák feladják a halastavi termelést – épp úgy, mint Romániában –, mivel sokkal kecsegtetőbb növénytermesztéssel foglalkozni. Ha már úgyis kevés a víz, akkor inkább ipari növényeket termelnek az arra alkalmas halastavak területén, mert arra lényegesen magasabb a területalapú támogatást és kedvezményt kaphatnak, mint a halászatra, haltermelésre. Lévai Ferenc emellett arra is rámutatott, hogy az ágazatukban nincs aszálykár, se árvízkár. Nincs biztosítási lehetőség sem, és ha bármi gond van a tavakkal, a rendszer semmilyen szinten nem segít a termelőn. A külföldi bérelt munkások már a tógazdaságokban is megjelentek, mert itthon nincs elég ember, aki megcsinálná az itt szükséges munkákat.
Milyen év lesz az idei?
Lévai Ferenc úgy vélte, a termelés szempontjából egy közepesen gyenge év lesz az idei, ahol az ágazat szereplői a folyamatosan csökkenő árak és emelkedő költségek miatt előbb-utóbb mínuszba fognak kerülni. Emellett a piac felvevőképessége, kapacitása is gyengül, a horgászok is kevesebb halat vásárolnak. A szakember szerint érződik az a recesszió, ami az egész gazdaságban jelen van.
A válságot ma már lehet látni a vendéglátásban is. Már a Balaton környékén is azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok étterem csak péntek-szombat-vasárnap van nyitva, mert a hét többi napján nem éri meg nekik kinyitni. Az ilyen hektikus nyitvatartások és a csökkenő vendéglétszám ugyanakkor azt jelenti, hogy sokkal egyszerűbb nekik a fagyasztott halakat elővenni a hűtőből, mint friss magyar hallal dolgozni. Pedig az ágazat szereplői vinnének halat bárhova, ha lenne rá vevő
- mondta ki Lévai Ferenc.
A szakember közölte, jelenleg nincs semmi okuk az optimizmusra. A takarmány nem lesz olcsóbb az év hátralevő részében, és több víz se lesz a tavakban. A fogyasztók vásárlóereje sem fog nőni, pedig ez kellene ahhoz, hogy kimozdítsa a pontypiacot az aktuális helyzetéből. Lévai Ferenc szerint legfeljebb abban bizakodhatnak, hogy a karácsonyi forgalom jobb lesz, de odáig még el kell jutni.
A halastavak fokozhatják az ország vízmegtartó képességét
Lévai Ferenc elmondta, hogy abban tudnak reménykedni, hogy a döntéshozók felismerik majd azt az igazságot, hogy a halastavak jelentik az egyik óriási lehetőséget arra, hogy Magyarország fokozza a vízmegtartó képességet. Hiszen hiába vagyunk az az ország Európában, ahol a legmagasabb az egy főre eső vízmennyiség, több több víz folyik ki Magyarországról, mint amennyi beérkezik. A szakember szerint elengedtük a vizet, a hazai folyók alkalmatlanok a víz megtartására, a medrek bemaródtak és hiányoznak a gátak. Mint mondta, csak a Dunán 32 vízlépcső van, ám ebből egy sincs Magyarországon. A Tiszán a Csongrádi vízlépcső lassan létkérdés lesz, mert már az ivóvízbázisok is veszélyeztetettek. A tógazdaságokban rengeteg vizet lehetne tárolni, a jelenlegi 350 millió köbmétert 500 millió köbméterre lehetne bővíteni. Ehhez azonban célzott támogatások és intézkedések kellenének, például iszapkotrások, csatornák rendbe tétele. Ezekre viszont óriási szükség lenne, mivel a magyarországi halastavak jó része 70-80 évnél idősebb, de vannak 100 év feletti halastórendszerek is. Nem kell új víztározókat építeni, a meglevőket kellene rendbe tenni, mert a bennük tárolható vízkincs mindenkié.
Két ágazat van Magyarországon, amelyik úgy működik, mint 500 évvel ezelőtt. Nem használ műtrágyát, nincsenek antibiotikumok, nincs zsúfolt állattartás, nincsenek járványok, az a halászat és a legeltetéses állattartás. Az egyik a legeltetés, a másik a tógazdálkodás. Ez utóbbinál annyit korszerűsítés történt, hogy ma már a halivadékokat keltetőházakban állítjuk elő. De a tógazdasági halnál egészségesebb étel nagyon kevés van, mert csak annyi gabonából álló táplálék kiegészítést kap, amennyi a nagyobb testsúlyhoz kell, egyébként a tóban lévő táplálékkészletet használja föl
- mutatott rá Lévai Ferenc.
Az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója kijelentette, hogy az ágazat nagyon örülne annak, ha a döntéshozók rájönnének arra, hogy a halászati ágazat 24-25 ezer hektáron micsoda óriási természeti értéket tart el. Sajnos ez a terület folyamatosan csökken. Lévai Ferenc beszélt arról is, hogy a halászati ágazat egyfajta mostohagyermekként van kezelve a támogatási rendszerben. Mint mondta, abból a 2100 milliárdos kormányígéretből, amit a mezőgazdaság plusz támogatására szánnak 7 év alatt, az ágazat számára 10 milliárdot szerettek volna kapni, de ezt se tudták elérni.
Nagyon nehéz olyan politikai légkörben mozogni, ahol csak a nagyság számít, és az érték önmagában nem igazán kerül terítékre. Pedig a halastavakban megőrzött természeti érték, a benne lévő életközösségek, olyan kincset jelentenek, amelyek, ha kipusztulnak, soha többé nem pótolhatók
- mondta a szakember.