Farkas Alexandra • 2026. február 18. 09:01
Megerősítést nyert, hogy már a Föld egyik leginkább elszigetelt élőhelye, az Antarktisz sem mentes a H5N1-vírustörzs által okozott madárinfluenzától. A rangos Scientific Reports szaklapban bemutatott részletes vizsgálat szerint ugyanis a kutatók több elpusztult halfarkas esetében kórbonctani vizsgálatokkal igazolták, hogy halálukat a betegség okozta, amely több szervre kiterjedő szövetelhalással és súlyos idegrendszeri tünetekkel járt. Ez pedig komoly aggályokat vet fel és olyan állandó megfigyelési program indítását sürgeti, amellyel pontos képet kaphatunk a kór antarktiszi vadvilágra gyakorolt hatásáról.
Amint arra a Scientific Reports szaklapban megjelent tanulmány emlékeztet, a H5N1-vírustörzs által okozott madárinfluenza 2022-2023 között jelent meg a dél-amerikai kontinensen, ahol a becslések szerint 83 madárfaj legalább 667 ezer egyede, valamint 11 emlősfaj 53 ezer példánya pusztult el a betegség miatt. Mivel közülük több madár- és emlősfaj évente vándorol Dél-Amerika és az Antarktisz között, szakértők szerint a vírust is bármelyikük könnyen magával vihette a Föld egyik leginkább elszigetelt élőhelyére.
Az Antarktiszt körülvevő térségben egész évben jelen lévő barna halfarkas (Stercorarius antarcticus), valamint az Antarktisz partvidékén fészkelő, de a költési időszakon kívül a Csendes- és az Atlanti-óceán északi részére vonuló délsarki halfarkas (Stercorarius maccormicki) például különösen fogékony a betegségre, így szervezetükben az elsők között mutatták ki a vírus jelenlétét 2023-ban a Dél-Georgia-szigeten és 2024-ben az Antarktiszon is.
A most közzétett kórbonctani vizsgálati eredményekből az is kiderül, hogy közel ötven elhullott halfarkas közül a halál oka legalább tíz esetében a H5N1-fertőzésre visszavezethető idegrendszeri tünetek és a több szervet érintő szövetelhalás volt, ami egyúttal az első hivatalosan megerősített tömeges madárpusztulást jelentette az Antarktiszon a madárinfluenzával összefüggésben.
Az új eredmények azért különösen aggasztóak, mert az antarktiszi ökoszisztéma rendkívül sérülékeny: ha egy meghatározó faj állománya számottevően csökken a kór jelenléte miatt, az az egész táplálékhálózat egyensúlyát megbillentheti. A madár- és emlősfajok Dél-Amerika és az Antarktisz közötti szezonális vándorlása ráadásul elősegítheti a vírus régiók közötti terjedését, ami hosszabb távon megnehezítheti a járvány visszaszorítását.