Takarék Agrár24 • 2020. augusztus 18. 07:00
Általános vélekedés szerint (eltekintve a tokaji aszútól), a piac rendszerint drágábban árazza a vörösborokat. Megmutatjuk, hogy vajon a piac kifizeti-e a felárat, amivel többe kerül a kékszőlőből készült nedű előállítása.
Konkrét forintban mérhető értéket nem fogunk bemutatni, elsősorban azokra a különbségekre hívjuk fel a figyelmet, ami a fehér és vörös borfajta előállításában, illetve értékesítésében megfigyelhetők. Számításaink szerint egy literre vetített, nagy területen termesztett hazai fehér fajtából készült bor előállítási költsége 35-40 %-kal olcsóbb, mint a vörösborok esetében. Ennek oka abban keresendő, hogy a vörösbor készítésénél magasabb a szőlő előállítás-, az anyag-, a munkabér és a borkezelés költsége is. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a hosszabb érlelési idő, hosszabb tőkelekötéssel jár együtt. A fontosabb összefüggéseket az alábbi ábrán szemléltetjük:
A bal oldali diagram - alulról felfelé haladva, azaz a szőlőtermelőtől a kiskereskedőig vizsgálva - az egyes fázisárak közti különbségeket mutatja. Jól látszik, hogy a termelőnek alig 8 %-kal ér többet a kékszőlő. A feldolgozói, literre vetített önköltség 53 %-kal magasabb, míg a palackra vetített már csak 24 %-kal. Ennek az oka, hogy a vörösbor magasabb költségszerkezete "jobban elbírja" a fajlagosan 20-25 %-ot kitevő palackozás költségeit. Tovább haladva a KSH által közölt éves felvásárlói árak 38 %-kal magasabbak a vörösborok esetében (földrajzi jelöléssel ellátott kategóriában), a fogyasztói árakban pedig ugyanazon (2 000-3 000 Ft értékű) árszegmensben 36 %-os különbséget látunk. Ebből arra következtethetünk, hogy a felvásárlók- és a kiskereskedők fizetik meg a vörösbor magasabb előállítási költségét, s ahogy haladunk lefelé a termelési láncon (a szőlőtermesztő felé), úgy kevésbé érvényesül a magasabb hozzáadott érték.
A második diagramunk jelzi, hogy milyen, általunk számított jövedelmezőségi szintet és hektáronkénti jövedelemtömeget (EBITDA) látunk az egyes termékkörökben - feltételezve, hogy egy vállalkozáson belül történik a szőlő termesztése és feldolgozása. Itt azonban megjelenik egy új tételként a lédig fehérborok kategóriája. Az ábrát értelmezve látható, hogy egy hektár szőlő termőterületre vonatkoztatva a legnagyobb eredmény tömeget és marzsot is a vörösbor esetében lehet realizálni, azonban a reduktív fehérborok kategóriája (palackozva!) alig jövedelmezőbb, mint lédig bort előállítani. Ennek oka többek között az, hogy a lédig bor esetében palackozási költséggel nem kell számolnunk, illetve azon szőlőfajták, amelyek például hazánkban a lédig fehérborok jellemző alapanyaga (pl. Bianca), közel kétszer akkora termésátlagot mutatnak például egy olaszrizlinghez képest. Így az utóbbi hiába képvisel egy minőségibb palackos kategóriát, a bőtermőségnek köszönhetően az előbbi közel ugyanazt a jövedelemtömeget megtermeli. S tegyük hozzá azt is, hogy egy liter lédig bor előállítása kevesebb szellemi ráfordítással jár, mint palackos társaiké. Viszont a termőhelyre igényesebb vörös fajták termesztése és a termeléssel járó sokéves munka abszolút kifizetődő tud lenni.
Írta: Héjja Csaba - Takarékbank Agrárcentrum