agrarszektor.hu • 2026. július 23. 19:28
A világhírű olasz Martini vermut a szocialista korszakban egy különleges gazdasági kényszer hatására került Magyarországra. A konvertibilis devizával takarékoskodó állam a Balatonboglári Állami Gazdaságban először csak palackozta, majd később már hazai alapborból gyártotta a népszerű italt, amelynek magyarországi sikertörténetét végül a kilencvenes évek privatizációja zárta le - írta meg a Gasztro Régész.
Az 1863-ban a Torino melletti Pessione településből kiinduló márka a nevét az üzem igazgatójáról, Alessandro Martiniről kapta, a mindmáig titkos receptet azonban cégtársa, Luigi Rossi fejlesztette ki. Az italba több mint negyvenféle növény, köztük fűszerek, gyökerek, virágok és citrusfélék kerülnek, az alkoholtartalom pedig a termékváltozattól függően alakul, de sosem süllyed tizenöt százalék alá.
Bár a vermut hamar világszerte rendkívül népszerűvé vált, a szocialista Magyarországon sokáig nem lehetett korlátlanul kapni. Az importált italért ugyanis keményvalutával kellett fizetni, ami akkoriban igencsak szűkösen állt rendelkezésre. Áthidaló megoldásként 1978-ban a Balatonboglári Állami Gazdaság nem sokkal korábban átadott, nagy kapacitású üzemében elindult a vermut helyi palackozása. A szigorú devizakeret ebben az időszakban évente mindössze kétszázezer palack behozatalát tette lehetővé. Az olasz licencadó és a balatonboglári vállalat együttműködése azonban annyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy 1982-ben új megállapodást kötöttek.
Miután a külföldi partnerek meggyőződtek a boglári borászat magas színvonaláról, hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar piacra szánt Martinit helyi alapborból készítsék el. Ettől kezdve Olaszországból kizárólag a másfél évszázad alatt tökéletesített, titkos fűszerkivonatot szállították, a magyar üzem pedig ehhez adta hozzá a bort, a finomszeszt, a cukrot és a karamellt, amelyek együttesen a késztermék kilencven százalékát tették ki. Az olasz szakemberek havonta személyesen ellenőrizték a minőséget, így a magyar fél az eredeti devizakeretből immár egymillió palackot állíthatott elő, miközben a márka hazai hírneve és nyereségessége is jelentősen növekedett.
A boglári gyártás kezdetben három, később pedig már ötféle változatra terjedt ki, köztük a száraz, az édes és a vörös típusokra. A csúcskorszakban a termelés volumene elérte a rendkívülinek számító, évi két-hárommillió palackot is. Ezt a lendületet végül az 1993-as privatizáció törte meg, amikor a magyar állam értékesítette az ekkor már BB néven ismert vállalatot. A vevő a német Henkell pezsgőgyár lett, ami közvetve megpecsételte a hazai Martini sorsát. A német vállalat az olasz tulajdonosok szemében közvetlen versenytársnak minősült, ráadásul a vermut nem illeszkedett a Henkell saját termékportfóliójába sem. A tulajdonosváltás következtében a magyarországi gyártás még az ezredforduló előtt végleg befejeződött.