agrarszektor.hu • 2026. szeptember 8. 13:11
A biológiai sokféleség megőrzése mára alapvető gazdasági, víz- és élelmezésbiztonsági kérdéssé vált.
A biológiai sokféleség megőrzése mára alapvető gazdasági, víz- és élelmezésbiztonsági kérdéssé vált, amely a globális ellátási láncokat is közvetlenül érinti. A klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében az idén májusban felállt Élő Környezetért Felelős Minisztérium a természetalapú megoldásokra és a vízmegtartásra helyezi a hangsúlyt, a megvalósításhoz pedig a teljes gazdasági szektor és az agrárium szoros együttműködésére van szükség - számolt be a Portfolio.
Az idén májusban létrejött minisztérium megalapítása komoly politikai üzenet, hiszen a környezeti kihívások egyre magasabb szintű kezelését teszi lehetővé. Az új tárca egy fedél alá hozta a korábban szétaprózott természetvédelmi, vízgazdálkodási és klímapolitikai területeket, hogy a környezeti szempontokat hatékonyabban tudják érvényesíteni a kormányzati döntéshozatalban.
Kőrösi Levente, a tárca biológiai sokféleségért felelős államtitkára a Sustainable World 2026 konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy a természet megóvása ma már egyértelműen pénzügyi és gazdasági stabilitási tényező. A biodiverzitás a Föld immunrendszereként működik, így biztosítja az ellenálló képességet, a beporzást, a talajmegújulást, valamint a tiszta ivóvizet és a levegőt.
A helyzet ugyanakkor globálisan is kritikus. A kutatások szerint mintegy egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye, miközben a vizes élőhelyek több mint 85 százaléka már eltűnt, a globális ökoszisztéma pedig egy visszafordíthatatlan billenési ponthoz közelít. Bár minden gazdasági szereplő függ a biológiai sokféleségtől, a globális pénzügyi ösztönzők jelenleg a fenntarthatóság ellen hatnak. Világszinten végét nem érően, évente 7,3 billió dollárt fordítanak a biodiverzitást károsító támogatásokra, miközben a védelmére mindössze 210 milliárd dollár jut, ami harmincötszörös különbséget jelent.
Bár Magyarország a megmaradt természetes élőhelyek arányát tekintve Nyugat-Európához képest kedvezőbb helyzetben van, a korábbi folyószabályozások és a vizes élőhelyek elvesztése miatt az ország súlyos aszállyal küzd. A Duna–Tisza közi Homokhátságot az ENSZ már hivatalosan is félsivatagos területté nyilvánította, ahol a talaj felső rétegének nedvességtartalma a kritikus részeken alig 1-2 százalék, ami teljesen ellehetetleníti a mezőgazdasági termelést.
A problémák kezelésére a minisztérium a drága technikai és mérnöki megoldások – például a betonozott víztározók – helyett a természetalapú beavatkozásokat szorgalmazza. Ilyen lehet a mélyebben fekvő, mezőgazdaságilag kevésbé hasznosítható területek elárasztása és a víz helyben tartása, aminek érdekében az agrártámogatási rendszer átalakítását is tervezik.
A 2024-ben hatályba lépett uniós élőhely-helyreállítási rendelet értelmében Magyarországnak még az idei év végéig be kell nyújtania a nemzeti tervét. A cél az, hogy a meglévő, mintegy egymillió hektárnyi védett terület megőrzése mellett 2050-ig további 124 ezer hektár új élőhely jöjjön létre. Kőrösi Levente kiemelte, hogy ezekre a lépésekre nem kiadásként, hanem létfontosságú nemzeti alkalmazkodási beruházásként kell tekinteni.