agrarszektor.hu • 2026. november 11. 09:01
A szakértők szerint egyetlen szélsőséges időjárási esemény is dominóhatást indíthat el Európában.
Az éghajlatváltozás hatásai nem állnak meg egy-egy ágazat határán: egy szélsőséges időjárási esemény az energiaellátástól a vízellátáson át az egészségügyig több létfontosságú rendszer működését is veszélybe sodorhatja. Az Európai Bizottság új keretrendszerrel kívánja ellenállóbbá tenni a kontinenst, amely már most is évente több tízmilliárd eurós éghajlati károkat szenved el. Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója bemutatja, miért kell az alkalmazkodás mellett a rendszerek ellenálló képességét is erősíteni, és milyen feladatokat jelent ez Magyarország számára a vízgazdálkodástól a kritikus infrastruktúrák védelméig - olvasható a Másfélfok oldalán.
Az Európai Bizottság becslése szerint 2022 és 2025 között az éghajlati károkból eredő gazdasági veszteségek megközelítették a 200 milliárd eurót, ami évente átlagosan mintegy 50 milliárd eurót jelent, ez az összeg pedig a jövőben még exponenciálisan nőhet is, ha nem történik rendszerszintű beavatkozás. A károk láncreakciókat is elindíthatnak: egy áramszünet a vízellátást, a távközlést és az egészségügyet is veszélyeztetheti, a vízhiány pedig az élelmiszer-ellátáson keresztül az árakra, a munkahelyekre és a befektetésekre is kihat.
A szakember szerint szükség van az alkalmazkodásra, hogy mérsékelni lehessen a károkat és az emberiség kezelni tudja a megváltozott körülményeket, azonban ez önmagában nem elegendő - az ellenálló képesség erősítésére is szükség van, vagyis rezilienciára. A rendszerek nagyobb rezilienciája azt jelenti, hogy sokkhatás idején képesek megőrizni alapvető működésüket, majd helyreállnak, tanulnak a tapasztalatokból és szükség esetén átalakulnak. Ehhez az ágazati intézkedések mellett a rendszerek közötti függőségeket is figyelembe kell venni.
Az EU már 3 Celsius-fokos felmelegedéssel is tervezne
Schaffhauser Tibor szerint erre erre válaszolna az Európai Bizottság nemrég bemutatott reziliencia-keretrendszere. A javasolt uniós jogszabály közös éghajlati forgatókönyvekkel segítené a tervezést: 2030-ra 1,5 Celsius-fokos, 2050-re 2 Celsius-fokos, 2100-ra pedig 3 Celsius-fokos globális felmelegedéssel számol az iparosodás előtti szinthez képest. Ez nem jelenti a párizsi klímacélok feladását: a kibocsátások gyors csökkentésére továbbra is szükség van. A beruházásokat pedig nem a múltbeli éghajlathoz, hanem a jövő reálisan lehetséges szélsőségeihez kell igazítani.
Az EU minden jelentős szakpolitikájába beépítené a klímareziliencia szempontjait, és egy átfogó nemzeti tervvel, valamint összehangolt kockázatértékelésekkel segítené a tagállamok felkészülését. Az Európai Klímatérkép a veszélyeket mutatja be, a Klímareziliencia-eszközök Navigátora és a Megoldások Felfedezője az alkalmazkodási megoldások kiválasztását segíti. A Bizottság hőhullám-kezelési, vízügyi, biztosítási és katasztrófavédelmi kezdeményezéseket is tervez, és azonosítaná a 100 leginkább kitett európai térséget.
Magyarországon újra kell gondolni a beruházásokat
Magyarországon a klímakockázatoknak a hosszú távú gazdasági, fejlesztési és biztonsági döntések alapvető szempontjává kell válniuk. Ehhez friss adatokra, összehangolt monitoringra és a beruházások kockázati vizsgálatára van szükség. A különböző éghajlati forgatókönyvek rendszerek között tovagyűrűző hatásait is rendszeresen vizsgálni kell. A civil klímatörvény-javaslatot előkészítő 200 szervezet szerint meghatározott értékhatár felett kötelezővé kellene tenni a klímakockázati hatásvizsgálatot az állami beruházásoknál és a területrendezési terveknél. Nem feltétlenül új intézményekre, hanem a meglévő tervezési folyamatok és a helyi, regionális, országos szereplők összehangolására van szükség - szögezte le Schaffhauser Tibor.
A Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója is úgy látta, hogy a vízgazdálkodásban a vízhiány és a szélsőséges csapadék egyszerre jelent gondot. Az árterek leválasztása, a vizes élőhelyek visszaszorulása és a burkolt felületek terjedése gyengíti a táj vízmegtartását. Meg kell őrizni a vízvisszatartó területeket, helyreállítani a természetes pufferterületeket, és a már beépített, kihasználatlan területeken megvalósuló beruházásokat előnyben részesíteni a zöldmezős fejlesztésekkel szemben.
A kritikus infrastruktúráknál az energia-, víz-, közlekedési és digitális hálózatok egymásrautaltsága jelent különös kockázatot. Nem elég külön-külön megvizsgálni, hogy egy létesítményt milyen klímahatás fenyeget: azt is fel kell mérni, hogy kiesése milyen más szolgáltatásokat sodorhat veszélybe. A felkészüléshez rendszeres stressztesztek, vészforgatókönyvek és megfelelő tartalék kapacitások szükségesek.
A mezőgazdaságban a vízhiány, a talajromlás és a biológiai sokféleség csökkenése együtt veszélyeztetheti a termelést és az élelmiszer-ellátást. Ezért a mezőgazdasági, erdészeti, vízgazdálkodási és természetvédelmi döntéseket tájléptékben, a talaj és az ökoszisztémák állapotát, valamint a hosszú távú vízmegtartási lehetőségeket figyelembe véve kell összehangolni.
A hőhullámokra és más szélsőségekre az egészségügynek és a katasztrófavédelemnek is előrejelző rendszerekkel, stratégiai tartalékokkal és célzott beruházásokkal kell készülnie
- tette hozzá Schaffhauser Tibor.
A megelőzés olcsóbb lehet a károk költségénél
A felkészülés forrásokat igényel, de elmaradása még többe kerülhet. Nemzetközi kutatások szerint az alkalmazkodás költsége alacsonyabb a várható károkénál, és gazdasági előnyökkel is járhat. A Green Policy Center szerint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) bevételei és a hazai zöldkötvények is segíthetik a beruházások finanszírozását. Magyarországnak egyszerre kell csökkentenie kibocsátásait, alkalmazkodnia az éghajlatváltozáshoz és ellenállóbbá tennie a társadalom működését fenntartó rendszereket.