agrarszektor.hu • 2025. december 2. 07:01
Magyarország talajtani adottságai rendkívül változatosak, ezért az öntözésre adott reakcióik is nagy mértékben eltérőek lehetnek. A sikeres, fenntartható öntözéshez elengedhetetlen megérteni, hogyan viselkedik a víz különböző talajokban, milyen gyorsan szivárog be, mennyit képes tárolni, és milyen káros folyamatok indulhatnak el túlöntözés esetén.
Fizikai szerkezet alapján 5 típust különböztetünk meg:
Homoktalaj:
A homoktalaj nagy szemcseméretű, laza szerkezetű és kiváló vízáteresztő képességgel rendelkezik. A víz gyorsan átszivárog rajta, ezért kevés ideig marad nedves. Alacsony a vízmegtartó képessége, így gyakori, kisebb mennyiségű öntözésre van szükség, emellett a tápanyagok is könnyen kimosódnak, ezért a tápanyagpótlásra is oda kell figyelni. Öntözés esetében a rendszeres csepegtető öntözés a javasolt, emellett pedig mulcsos talajtakarás alkalmazása - írja a NAK.
Agyagtalaj:
Az agyag apró szemcsékből áll, erősen tapad, és nagy mennyiségű vizet képes megkötni. Lassan engedi át a vizet, könnyen vízzel telítetté válik. Hajlamos a pangó víz meghagyására, ami gyökérrothadást okozhat. Száradáskor kemény, repedezett kéreg képződik a felszínén. Esetében ritkábban, de alaposan öntözzünk, kerüljük a túlöntözést, várjuk meg, amíg a felszín kissé kiszárad. Szerkezete nagy hatásfokkal javítható komposzttal, homokkal a jobb vízlevezetés érdekében.
Vályogtalaj:
Öntözési és szerkezeti szempontokat figyelembe véve a legkedvezőbb. Kiegyensúlyozott arányban tartalmaz homokot, iszapot és agyagot. Jól megtartja a vizet, de nem engedi elpangani, valamint egyenletesen nedvesedik át. Közepes gyakoriságú, mérsékelt mennyiségű csepegtető, vagy esőztető öntözés egyaránt alkalmazható.
Iszapos talaj:
Az iszap szemcsemérete a homok és agyag között helyezkedik el, de hajlamos a tömörödésre. Gyorsan nedvesedik, de hamar sárossá válhat. Száradáskor tömörödik, ami megnehezíti a víz bejutását. Óvatos, egyenletes öntözés alkalmazandó, hogy ne alakuljon ki sáros állapot. Talajjavítást szerves anyagokkal végezhetünk, a szerkezet lazítása érdekében.
Kavicsos, köves talaj:
Gyenge vízmegtartó képesség jellemzi, a nedvesség gyorsan elszivárog. A felső talajrétegben kevés ideig marad nedvesség, így a növények gyökerei gyakran kiszáradhatnak. Gyakoribb, kisebb adagokban történő öntözés javasolt, valamint a talaj keverése komposzttal vagy tőzeggel, a vízmegtartó képesség javítása céljából.
Genetikai osztályozás szerint Magyarországon főként 8 talajtípust határozunk meg:
Csernozjom talajok:
A csernozjomok kiváló szerkezetűek, jó vízmegtartó képességűek, magas humusztartalommal. Jól elnyelik az öntözővizet, nem hajlamosak pangó vízre. Képesek sok vizet raktározni a gyökérzónában. A csernozjom talajok a legideálisabbak az öntözéshez. Az Alföldön, azon belül is a Tisza-menti megyékben (pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés) és a Dél-Alföldön jellemző.
Barna erdőtalajok:
Ezek a talajok erdős területeken képződnek, többnyire jó szerkezetűek, de gyakran savanyúak. Viszonylag jól vezetik a vizet, nem túl gyorsan és nem túl lassan. A savanyúbb változatoknál az öntözővíz tovább savanyíthatja a talajt. Kiegyensúlyozott öntözést igényel, tápanyagpótlással kombinálva. Barna erdőtalaj a mezőgazdasági területek ~34%-át teszi ki, különösen elterjedtek a dombsági és középhegységi régiókban, például a Dunántúlon.
Szikes talajok:
A nem megfelelő vízminőség és túlöntözés fokozza a szikesedést. Szétesik a szerkezet, vízzáró B-szint alakulhat ki. A sók feljuthatnak a felszínre, tehát másodlagos szikesedés indul meg. Csak jó minőségű vízzel öntözzük altalajöntözéssel és talajjavítással együtt. Leginkább a Duna–Tisza közén, a Hortobágy térségében, illetve más alföldi megyékben fordulnak elő.
Váztalajok:
Gyors vízlefolyás és minimális vízraktározás jellemzi, így a növények számára kevés víz marad a gyökérzónában. Kiszáradásra rendkívül hajlamos. Gyakori és kis mennyiségű öntözést igényelnek, mulcsozással kombinálva. Gyakran a domb- és hegyvidéki megyékben találhatók, például Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Zala megyében.
Réti talajok:
Magas talajvízszintű, időszakosan vízzel telített területeken alakulnak ki. Gyakran már eleve nedvesek, így akár kevés öntözővízre is iszapolódással reagálnak. Következésképpen pangó víz alakulhat ki, oxigénhiányt okozva a gyökerek körül. Csak akkor szabad öntözni, ha a talajvíz mélyen van, de kizárólag altalajöntözés javasolt. A réti talajok jellemzőek az ártereken, folyómenti megyékben (pl. tiszai árterek, Duna menti megyék).
Kőzethatású talajok:
A kőzethatású talajok általában hegy- és dombvidéki területeken fordulnak elő, ahol a talaj a szilárd kőzetek mállásából keletkezik. Ezeken a kevésbé kedvező vízáteresztő talajokon, kisebb intenzitású, lassú vízbevitelű öntözés javasolt, hogy a víznek legyen ideje beszivárogni a repedéseken keresztül. Leginkább ajánlott módszer a mikroöntözés (pl. csepegtető), mert pontosan adagolható és elkerüli a felszíni elfolyást.
Láptalajok:
Magas szervesanyag-tartalmú, vízzel telített környezetben képződött talajok. Rengeteg vizet képesek megkötni, ezáltal viszont túlöntözésnél könnyen oxigénhiány alakul ki. A talaj lehűl, lassulnak a biológiai folyamatok. A növények gyökere „megfulladhat”. Csak akkor szabad öntözni, ha a felső réteg kiszáradt, de ebben az esetben is csak mikroöntözés, vagy precíziós öntözés javasolt. Lokálisan fordulnak elő folyó menti vagy korábban vízzel borított területeken, pl. bizonyos észak-alföldi, dunai árterek megyéiben.
Öntéstalajok:
Folyók által lerakott, heterogén rétegekben képződött talajok. Öntözésre adott reakciójuk, nagyon változó. A friss hordalék jó vízvezető, a régebbi agyagos réteg viszont vízzáró. Lokálisan pangóvíz vagy gyors száradás is előfordulhat. Esetében különösen fontos a helyi talajszelvény ismerete és a precíziós öntözés. Az ármentesített folyók mentén található megyékben jellemző (pl. Csongrád-Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Békés, Pest Duna-parti megyéi).
A talaj vízgazdálkodása, vagyis az, hogy hogyan vesz fel, tárol és vezet el vizet, meghatározó szerepet játszik az öntözés hatékonyságában. A különböző talajtípusok eltérő szerkezete, porozitása és szemcseösszetétele miatt egészen másként reagálnak az öntözésre. A helytelen öntözési technika hosszú távon akár talajromláshoz is vezethet, míg a jól megválasztott módszer javítja a talaj szerkezetét és növeli termékenységét. Ezen felül még számos olyan tényező van, ami befolyásolhatja az öntözést és annak hatékonyságát, de ha tudjuk, milyen talajon gazdálkodunk, már egy jól letisztult és stabil tudásanyaggal rendelkezünk a sikeres kivitelezés megvalósítása érdekében.