Vége az olcsó kézi munka korának: óriási változás jön a mezőgazdaságban

Bram Stroot a holland AG Strategy vezetőjeként ma már egyértelműen úgy látja: Európa termelőinek legégetőbb kihívása nem pusztán a munkaerőhiány kezelése, hanem az, hogy megtanuljanak másképp termelni egy olyan környezetben, ahol a munkaerő egyszerre szűkösen rendelkezésre áll és egyre drágább. Szerinte a cél nem egyetlen munkafolyamat automatizálása, hanem a teljes termelési lánc újragondolása úgy, hogy egy piacképes egység előállításához lényegesen kevesebb munkaórára legyen szükség, miközben a termék minősége változatlan marad - írja a FruitVeb.

A kontinens adatai már tükrözik ezt az irányváltást: 2015 és 2023 között az európai mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő mennyisége számottevően csökkent, miközben a termelékenység ezzel párhuzamosan nőtt. Bram szerint ez egyértelmű jelzés arra, hogy a folyamat már elindult, ugyanakkor figyelmeztet: a valódi kihívás most az, hogy a termelékenység további növelése ne járjon együtt a minőség romlásával.

A termelési láncot egészében kell látni, nem lépésekre bontva. Stroot gyakori hibának tartja, hogy a termelők egyetlen műveletre összpontosítanak anélkül, hogy felmérnék annak hatását a teljes folyamatra. Példaként az ültetést említi: a palánták elhelyezése később meghatározza, hogy alkalmazható-e az állományban mechanikus gyomirtás. A kézi ültetésből adódó pozícióeltérések például sok esetben ellehetetlenítik a precíz gépi munkát. Ezért szerinte a sortávolságot, az ágyás kialakítását, a tőtávolságot és a gépek méreteit már a tervezés kezdetén összehangoltan kell meghatározni. Ugyanez igaz a betakarítási technológiákra is: ha a termék előkészítése nincs összhangban a betakarítást megelőző lépésekkel, a szűk keresztmetszet egyszerűen áthelyeződik a lánc egy másik pontjára. A siker nem a gépek számán múlik, hanem azon, hogy a teljes rendszer mennyire működik összehangoltan.

A déli tagállamok kertészete hagyományosan rugalmasabban jutott munkaerőhöz, ami sokáig lassította a gépesítést. Ez az egyensúly azonban felborult: a munkaerő elérhetősége és ára ma már olyan tényező, amely alapjaiban kényszeríti újragondolni azokat a folyamatokat, amelyek évtizedekig szinte teljesen kézi munkára épültek. A munkaerő‑függőség csökkentése nem feltétlenül a dolgozók gépekkel való kiváltását jelenti, hanem a felesleges termékmozgatás megszüntetését, a belső folyamatok egyszerűsítését, a terület szervezésének javítását, a műveletek egységesítését, és végső soron azt, hogy minden megmaradó munkaóra lényegesen hatékonyabb legyen. Az automatizált ültetés, a precíziós mechanikus gyomirtás és a gépi betakarítás mind fontos elemei ennek a rendszernek, de Bram szerint a lényeg az, hogy ezek a technológiák miként illeszkednek egymáshoz.

A termelők mozgástere korlátozott, hiszen nem irányítják a teljes értékláncot. Az európai termelők jellemzően saját márkás programokba szállítanak be, és kevés ráhatásuk van a végső fogyasztói árra. Ezért Stroot szerint arra kell összpontosítaniuk, amit valóban kézben tarthatnak: a termelésre, a betakarításra és a csomagolásra. A talajelőkészítéstől a végső csomagolásig terjedő munkaerő‑hatékonyság javítása az egyik legfontosabb eszköz a kezükben.

A technológiai fejlesztéseknek valós problémákat kell megoldaniuk, nem újakat teremteniük. A kiindulópont mindig az, hogy feltérképezzék, hol használják a legtöbb munkaerőt, hol alakulnak ki szűk keresztmetszetek, hol veszik el érték, és mely folyamatokban van valódi fejlesztési potenciál. A megoldás lehet egy gép, egy folyamatmódosítás vagy több technológia kombinációja – és néha az a legjobb döntés, ha nem ruháznak be. A technológiának is vannak korlátai, és olykor a piacnak kell alkalmazkodnia: ha egy zöldségfajta előállítása költséges, de a fogyasztók alacsony árat várnak el, akkor a szektor feladata olyan alternatív fajták vagy termékformák bemutatása, amelyek hatékonyabban termelhetők. Ez nehéz feladat, különösen akkor, ha a piac ragaszkodik egy megszokott termékhez, de a költségcsökkentés nem mindig érhető el a meglévő folyamatok finomításával – néha magát a terméket vagy a hozzá kapcsolódó elvárásokat kell újragondolni.

Az AG Strategy olyan vállalatokkal dolgozik együtt, mint a TTS, a Feldklasse vagy a BrimaPack, amelyek a palántázás, a precíziós mechanikus gyomirtás, a betakarítás és a csomagolás területén kínálnak megoldásokat. Bram szerint nem azért működnek együtt ezekkel a cégekkel, mert látványos gépeket gyártanak, hanem azért, mert technológiáik valódi problémákat oldanak meg, és egymást kiegészítve egy átfogó, összehangolt rendszer részét alkotják.

A kertészeti ágazatnak továbbra is szüksége lesz újabb és újabb technológiákra, de a következő lépés az elszigetelt automatizálási projektek helyett az integrált megoldások irányába mutat. A termelőknek nem azt kell kérdezniük, melyik gép csökkenti a munkaerőigényt, hanem azt, hogyan alakíthatják át teljes termelési és anyagmozgatási rendszerüket úgy, hogy egy piacképes egység előállításához lényegesen kevesebb munkaórára legyen szükség. Az AG Strategy éppen ebben segíti partnereit: feltárja, hol keletkeznek költségek és hol vész el érték, majd összekapcsolja a termelőket a legmegfelelőbb technológiai és stratégiai megoldásokkal.