Nagy Z. Róbert • 2025. július 26. 06:01
A növények szárazságtűrő képessége egy rendkívül komplex tulajdonság, amely számos tényezőtől függ, mind genetikai, mind környezeti szempontból. Ám ez már nem csupán száraz tudomány, hanem a gyakorlatban is alkalmazni kell az ismereteket, ha jelen körülmények között (hosszú szárazság, majd özönvízszerű esők) életben akarjuk tartani kertünk növényeit.
Mitől függ a növények szárazságtűrő képessége?
A szárazságtűrés alapvetően azt jelenti, hogy a növény képes elviselni a vízhiányos körülményeket, és fenntartani alapvető életfolyamatait. Ez függ a genetikai adottságaitól, valamint például, hogy honnan származik az adott növény. Értelemszerűen egy vízparti növény sokkal kevésbé tűri a szárazságot, mint egy sivatagi eredetű faj. Az egyes növényfajok és azon belül a fajták genetikailag kódolt módon térnek el szárazságtűrő képességükben.
Vannak kifejezetten szárazsághoz alkalmazkodott növények (xerofiták), mint például a kaktuszok, pozsgások, vagy a mediterrán cserjék (levendula, rozmaring), és vannak vízigényesebbek mint a mocsári növények. A mélyre hatoló, kiterjedt gyökérrendszerű növények jobban hozzáférnek a mélyebb talajrétegekben lévő vízhez, mint a sekély gyökerűek.
De a levelek morfológiája és anatómiája is számít, hiszen a kisebb levelűek kevesebbet párologtatnak a kisebb felület miatt. A levél felületén lévő vastag kutikula, viaszos bevonat is csökkenti a transzspirációt, azaz a vízpárologtatást, ilyet látunk a káposztaféléken például. A szőrös vagy pikkelyes levelek csökkentik a légáramlást a levélfelület közelében, ezáltal lassítják a párolgást. A gázcserenyílások (sztómák) nyitásának és zárásának szabályozása kulcsfontosságú a növényi vízháztartásban. Szárazság idején a növények bezárják a sztómákat, hogy csökkentsék a vízvesztést, de ez egyben a szén-dioxid felvételét is gátolja, ami az anyagcseréjükhöz kell. Vízhiány esetén a növény fejlődése emiatt gátolt. Egyes növények az életciklusukat az éghajlathoz igazítják, például az aszályos időszakot magként, vagy föld alatti raktározó szervekkel (gumók, hagymák, rizómák) vészelik át.
Fiziológiai mechanizmusok is szerepet játszanak a szárazság elviselésében. A növényi sejtek képesek növelni a sejtnedv ozmotikus koncentrációját (pl. prolin vagy más ozmolitok felhalmozásával), ezáltal nagyobb ozmotikus potenciálkülönbséget teremtve a talajjal szemben, ami segíti a vízfelvételt. A szárazság stressz oxidatív stresszt okozhat, a hatékony antioxidáns rendszerek (pl. enzimek, vitaminok) segítenek semlegesíteni a káros szabadgyököket. A növények képesek olyan géneket aktiválni, amelyek segítenek a vízhiányos állapot túlélésében.
Környezeti tényezők: itt beavatkozhatunk
A jó vízelvezetésű, de megfelelő vízmegtartó képességű talaj ideális. Az agyagos talaj jobban tartja a vizet, de a homokos talaj gyorsan kiszárad. A talaj szerkezete, szervesanyag-tartalma is befolyásolja a vízmegtartó képességét. Talajjavítással tehát javíthatjuk annak vízháztartását, ami a növényeknek is jó, hiszen a szélsőségeket valamelyest tompítja az ideális talaj. Magasabb páratartalom mellett lassabb a párolgás tehát ha a kert mikroklímáját úgy alakítjuk, hogy aszályos időszakokban emelni tudjuk a páratartalmat, az is csökkenti a növény párolgását és a hervadás veszélyt. A magas hőmérséklet, az erős napsugárzás fokozza a párolgást, de a légmozgás, azaz a szél felgyorsítja a transzspirációt.
Amennyiben a kertünket körbevesszük szélvédő sávval, azaz nagy és sűrű ágrendszerű bokrokkal, ez csökkenti a légmozgást és szintén javítja a szárazságtűrő képességét az e sávon belül élő növényeknek.
A növények szárazságtűrő képessége tehát fokozható agronómiai módszerekkel, például talajjavítással. Komposzt, szerves trágya vagy más szerves anyagok hozzáadása javítja a talaj vízmegtartó képességét és szerkezetét. A talajfelszín takarása (szerves vagy szervetlen mulccsal) csökkenti a párolgást, mérsékli a talaj hőingadozását és gátolja a gyomosodást. A megfelelő vetésforgó segíthet a talaj egészségének megőrzésében és a vízgazdálkodás optimalizálásában. A helyes öntözési gyakorlat is fontos. Ritkább, de alaposabb öntözés arra ösztönzi a gyökereket, hogy mélyebbre hatoljanak. A gyomok versenyeznek a vízéért, így eltávolításukkal több víz marad a termesztett növények számára. Szárazságtűrő, helyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajták választása is csökkenti az aszály okozta károkat.
Bizonyos talajbaktériumok (pl. Bacillus spp., Paenibacillus spp.) és gombák (pl. mikorrhiza gombák) javíthatják a növények szárazságtűrő képességét azáltal, hogy segítik a víz és tápanyagok felvételét úgy, hogy hormonokat vagy más növekedésserkentő anyagokat termelnek és a gyökérzóna körüli talaj vízmegtartó képességét növelik. Különböző biostimulátor anyagok (pl. algakivonatok, huminsavak, aminosavak) alkalmazása javítja a növények stressztűrő képességét és anyagcseréjét. Kutatások folynak olyan génmódosított növények előállítására, amelyek hatékonyabban hasznosítják a vizet, vagy jobban tolerálják az aszályt, bár hazánkban a génmódosított szervezetek termesztése és forgalmazása nem megengedett.
Mi a növényimmunitás?
Az egészséges, jó kondícióban lévő növény jobban ellenáll nem csak a betegségeknek, de a szárazságnak is. A növényimmunitás a növények azon veleszületett képessége, hogy felismerjék és kivédjék a patogének (pl. baktériumok, gombák, vírusok, rovarok) támadásait. Ez az immunitás az állati immunrendszertől eltérően nem adaptív, azaz nem alakul ki memóriája a korábbi fertőzésekre. Egyik lehetőség, hogy a növény felismeri a patogének általános, evolúciósan konzervált molekuláris mintázatait, például a baktériumok sejtfalának alkotóelemeit. Ez a felismerés a sejtfelszíni receptorokon keresztül történik, és egy alapvető védekezési választ vált ki, mint például a sejtfal megerősítése, reaktív oxigénfajták termelése vagy antimikrobiális vegyületek szintézise.
A növényimmunitás tehát egy összetett jelátviteli hálózat, amely lehetővé teszi a növények számára, hogy sikeresen védekezzenek a mikrobiális támadások ellen.
A növények immunitásának aktiválása, vagy más néven a rezisztencia indukció többféle módon lehetséges. Számos kereskedelmi forgalomban kapható termék tartalmaz olyan molekulákat (pl. algakivonatokból, gombák sejtfalából származó vegyületek), amelyek „viselkedésükkel” aktiválják a növény immunitását. Ezek elősegítik a növény természetes védekezési mechanizmusainak felkészülését a potenciális támadásokra.
A szalicilsav és jázmonsav származékok, mint növényi hormonok kulcsszerepet játszanak az immunválasz szabályozásában. Különböző szintetikus vagy természetes származékaik alkalmazásával fokozható a növények ellenálló képessége.
Egyes hasznos baktériumok és gombák (pl. Bacillus subtilis, Trichoderma spp.) a talajban vagy a növény felületén megtelepedve képesek serkenteni a növény immunrendszerét. Ez történhet közvetlen interakcióval, vagy olyan anyagok termelésével, amelyek beindítják a védekezési válaszokat. Az agronómiai gyakorlat is összefügg a növények védekező képességével. A jól táplált, optimális körülmények között (megfelelő víz, fény, hőmérséklet) fejlődő növények eleve erősebb immunrendszerrel rendelkeznek. A kiegyensúlyozott tápanyagellátás, különösen bizonyos mikroelemek (pl. réz, mangán, cink) megfelelő szintje létfontosságú az immunrendszer működéséhez. Az élő, mikroorganizmusokban gazdag talaj támogatja a növények immunitását, hiszen a talajmikrobák számos bioaktív vegyületet termelnek. Rezisztens vagy toleráns fajták választása, valamint a megfelelő vetésforgó szintén hozzájárul a kórokozó nyomás csökkentéséhez és a növények általános egészségéhez. A növényimmunitás aktiválása gyakran energiát igényel a növénytől, ami esetenként a terméshozam csökkenéséhez vezethet. Ezért a cél a megfelelő egyensúly megtalálása a védekezés és a növekedés között.